Olyan érzés, mintha Krasznahorkai Nobel-díjának elismeréséről a szülővárosában teljesen megfeledkeztek volna.
Legalább huszonegy évet késett a mindenkori gyulai városvezetés, ha egyáltalán bármilyen elismerésben részesíteni szerette volna az itt született és érettségig Gyulán felnővő és tanuló Krasznahorkai Lászlót. Nagyon késve most kaptak észbe, amikor irodalmi Nobel-díjat kapott.
Krasznahorkai 2004-ben elnyerte a Kossuth-díjat, amely életművének elismerését jelenti, és ezt a díjat széleskörű nemzetközi figyelem övezte. Ennek ellenére a legnagyobb hazai kitüntetés nem volt elegendő ahhoz, hogy érdemi előrelépés történjen az író gyulai díszpolgárságával kapcsolatban. Ez a cím a város legmagasabb rangú kitüntetése, amelyet egy önkormányzati ciklus során egyszer adnak át: 2014 előtt négyévente, azóta pedig ötévente.
Tíz évvel ezelőtt, 2015-ben Krasznahorkai László történelmet írt, amikor elnyerte a Man Booker Nemzetközi Díjat, ezzel elsőként hozva haza ezt a rangos elismerést egy magyar író számára. (Még Kertész Imre, a Nobel-díjas szerző sem tudhatta magáénak ezt a kitüntetést.) Furcsa módon azonban a városvezetés nem látta szükségét annak, hogy a díjat valamilyen helyi társadalmi elismeréssel is kiegészítse. Pedig a díj már önmagában is világosan jelezte, hogy a Gyuláról származó író munkásságát a nemzetközi irodalmi színtéren is kiemelkedően értékelik. Talán a helyi vezetők nem voltak tisztában az irodalmi világban zajló folyamatokkal, de az, hogy a körülöttük lévő értelmiség sem figyelmeztette őket erre, igazán megdöbbentő. Azóta számos további nemzetközi díj követte ezt az első sikert, köztük az Osztrák Állami Díj az európai irodalomért, amelyet 2021-ben kapott meg.
A 2025 októberi hónap fordulópontot hozott a magyar irodalom történetében, amikor a szakma – már sokadszor – a Nobel-díjra esélyesnek kiáltotta ki a neves írót, Krasznahorkait, akinek végül meg is ítélték ezt a rangos elismerést. Ekkor, mintha Csipkerózsika álma végre megszakadt volna, a gyulai városvezetés is felébredt, és nyilvánosságra hozta, hogy szeretnének valamilyen formában méltó módon honorálni azt az alkotót, aki 18 éves korában elhagyta szülővárosát. A város legnagyobb kitüntetése, a díszpolgári cím, természetesen a legmegfelelőbb választásnak tűnt. Ezt a témát egy korábbi cikkünkben részletesen körbejártuk.
Múlt csütörtökön a város képviselő-testületi ülésén egy ellenzéki politikus érdeklődött Görgényi Ernő polgármesternél, hogy tervez-e a városvezetés valamilyen elismerést adni Krasznahorkai Lászlónak. Mikóné Hirth Beáta javasolta, hogy az író számára emléktáblát állíthatnának, emellett egy emlékházat is kialakíthatnának az egykori szülői otthonából, valamint megérdemelné a díszpolgári címet is. Görgényi válaszában elmondta, hogy már folyamatban vannak az egyeztetések a Krasznahorkai elismerésének formáiról. Megjegyezte, hogy az író gyermekkora a volt alispáni lakban zajlott, amely jelenleg játszóházként működik, így annak átalakítása nem lehetséges. A polgármester támogatta az emléktábla ötletét, és jelezte, hogy erről akár már a következő ülésen is lehetne tárgyalni. A díszpolgári cím kapcsán kifejtette, hogy már korábban, Krasznahorkai 70. születésnapján is szóba került ez a lehetőség. Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója megkereste az írót, aki jelezte, nagyon örömmel fogadná az elismerést, de csak azt követően, hogy Ambrus Lajos, a városért sokat tett író megkapja a címet, mivel véleménye szerint ő érdemli meg leginkább ezt a megtiszteltetést.
