Végre felfedték a titkot, ami körüllengi a Stonehenge építésének okát! - Üdvözlet Magyarország!

Nemrégiben szenzációs felfedezést tettek az Oltárkő eredetével kapcsolatban, és most újabb izgalmas részletek láttak napvilágot a Stonehenge eredeti funkcióját illetően. A tudósok összegyűjtötték az eddigi nyomokat, és egy lehetséges magyarázatot dolgoztak ki a monumentális építmény titkaira.

A Stonehenge egy lenyűgöző ősi emlékhely, temetkezési hely és régészeti lelőhely, amely az angliai Salisbury-síkságon helyezkedik el. Hosszú ideig úgy vélték, hogy vallási központként funkcionált, és az építők – valószínűleg főurak, arisztokraták és papok – hatalmát és gazdagságát hirdette. A Britannica szerint a monumentális struktúrát a Nap járásához igazították, ami arra utal, hogy a Nap és a Hold megfigyelésére, valamint a mezőgazdasági ciklusok nyomon követésére is használták. Az építmény rejtélyes eredete és funkciója ma is izgalmas kérdéseket vet fel a kutatók és a látogatók körében.

A napfelkeltét figyelve az északkeleti bejárat egy impozáns, most ferde állású oszlopra irányítja a tekintetünket, melyet sarokkőnek hívnak. Ha az ellenkező irányba fordulunk, a tél közepi naplemente csodáját láthatjuk. Itt, ezen a különleges helyszínen, a nyári napfordulókor is hatalmas tömegek gyűlnek össze, hogy ünnepeljék a fény és a meleg visszatértét.

A kutatók úgy vélik, hogy sikerült megfejteniük a Stonehenge-i oltárkő titkát. A legújabb elméletek szerint ezt a különös megalitot a neolitikus korban, az Európából érkező bevándorlások idején építették, mint egyfajta kísérlet Britannia identitásának megőrzésére. Az emlékműhöz hatalmas köveket hoztak el több száz kilométernyi távolságból, ami arra utal, hogy az ősi alkotók talán azt szerették volna elérni, hogy ezzel egyesítsék a nemzetet. Azonban végül nem bizonyultak sikeresnek, mivel a sziget őslakosait fokozatosan felváltották az újonnan érkezők – derül ki az Archaeology International folyóiratban közzétett tanulmányból.

Nemrégiben felfedezték, hogy a Stonehenge hat tonnás oltárkövét eredetileg Észak-Skóciából szerezték be, mintegy 700 kilométerre magától a helyszíntől, a délkelet-angliai Salisburyből. Már ezt a felfedezést megelőzően is tudták, hogy az emlékmű "kék kövei" a walesi Preseli Hillsből származnak, mintegy 225 kilométerre, míg a nagyobb sarsen köveket 24 kilométerre északra bányászták.

Mike Parker Pearson professzor, a tanulmány szerzője, egy nyilatkozatban kifejtette: "Az a különös tény, hogy minden egyes kő távoli tájakról származik, ami a több mint 900 brit kőkör között egyedülállóvá teszi, arra enged következtetni, hogy ezek a kőkörök nem csupán vallási, hanem politikai céllal is létrejöhettek. Emlékműként szolgálhattak a brit népek egyesítésének, megörökítve az őseikkel és a kozmosszal való kapcsolataikat." Ezt a megállapítást a London's Global University hivatalos weboldalán olvashatjuk.

Ezzel szemben más ősi megalitikus építmények Nagy-Britanniában és Európa más részein általában csupán 7 kilométeres távolságból származó kőzetekből készültek. A kutatók véleménye szerint Stonehenge olyan emlékmű, amelynek alkotói - bár végül nem jártak sikerrel - megpróbálták megvalósítani a politikai egyesülést és egy közös identitás kialakítását Nagy-Britannia nagy részén, sőt talán az egész szigetországban. E rendkívüli és távoli köveket összehozták, hogy szimbolizálják és képviseljék a különböző közösségeket.

Felmerül a feltételezés, miszerint az Oltárkövet az észak-skóciai neolitikus közösségek szállították, talán ajándékként vagy hozzájárulásként. E mögött az a szándék húzódhatott, hogy megerősítsenek egy szövetséget, vagy részt vállaljanak abban a figyelemre méltó, hosszú távú együttműködésben, amely Stonehenge monumentális építkezését jellemezte és szimbolizálta.

Parker Pearson, a neolitikus építkezések szakértője, megjegyezte, hogy "a Stonehenge körüli régió és Észak-Skócia építészeti és anyagi kultúrájának hasonlóságai most már egyre inkább érthetővé válnak". A kutatók például felhívják a figyelmet arra, hogy a Stonehenge építőinek otthont adó neolitikus falvak lakóhelyei meglepően hasonlítanak az Orkney-szigeteken fellelhető, körülbelül ugyanebből az időszakból származó ősi házakra. Ez a felfedezés új fényt vet az ősi kulturális összefonódásokra Dél-Anglia és Észak-Skócia között.

A masszív, vízszintes oltárkő formája és mérete egyértelműen párhuzamba állítható Észak-Skócia fekvő kőkörének monumentális tömbjeivel. Ráadásul ezek a skót emlékek egy érdekes tájolási mintát mutatnak: az északkeleti irányba elhelyezkedő elemek alacsonyabbak, míg a délnyugat felé nézők emelkedettebbek. Ez a jelenség nem csupán helyi sajátosság, hanem a Stonehenge-i sarsenek elrendezésében is fellelhető, így a két helyszín között figyelemre méltó összefonódások figyelhetők meg.

A darabok összerakása során a tanulmány szerzői arra utalnak, hogy az oltárkő valószínűleg Stonehenge építésének második fázisában került a helyszínre. Ez a kronológiai keret összhangban áll egy jelentős népesedési áramlással, amikor a sztyeppei származású bevándorlók a kontinentális Európából Nagy-Britanniába érkeztek. E folyamatok mély hatással voltak a sziget neolitikus közösségeinek genetikai és kulturális örökségére.

A kutatók szerint az Oltárkő beépítése a Stonehenge-be az egységre irányuló kísérletként értelmezhető, mely válaszként szolgálhatott az újonnan érkező népcsoportok által okozott legitimációs válságra. Azonban sajnálatos módon az őslakos brit népesség szinte teljesen eltűnt a Stonehenge megépítése idejére, helyüket a sztyeppéről érkezett kultúrák foglalták el.

A politikai konszolidáció eme ambiciózus programjának elmarasztaló zárószavát megfogalmazva a szerzők kijelentik, hogy "mint egyesítési kísérlet, a Stonehenge végső soron kudarcot vallott".