Vécéülőke anyagából készült, majd 3 millió példányban készült el: 68 éves a blokk népautója.
A Trabant, a kelet-német VEB Sachsenring zwickaui gyárának ikonikus modellje, 1957. november 7-én látta meg a napvilágot, amikor az első példány büszkén legurult a gyártósorról. Ez a jellegzetes kisautó 1991. április 30-án zárta le gyártási pályafutását, ezzel egy különleges korszakot hagyva maga mögött.
1976-ban hazánk járműflottájának 47%-át a népszerű Trabant modellek tették ki.
Mi az, amire éveket is vártak szüleink és nagyszüleink, amivel ma már csak elvétve találkozunk az utakon, de egykor olyan népszerű volt, hogy dalok és filmek születtek róla? A Trabant, ami nemcsak jármű volt, hanem a szabadság és a keleti hétköznapok szimbóluma.
A képre kattintva hat évtizednyi fényképen keresztül utazhatsz vissza az időben, és felelevenítheted a Trabi fénykorát.
Az alapkoncepció rendkívül egyszerű, mégis forradalminak számított a maga korában: az elsőkerékhajtás, a keresztben elhelyezett, kétütemű léghűtéses motor képezte a Trabant hajtásláncának gerincét. A karosszéria pedig a híres Duroplastból készült, amely pamuthulladék és gyanta keverékének innovatív felhasználásával készült. Érdekesség, hogy ez az anyag manapság is népszerű választás, hiszen számos WC-ülőke alapját képezi.
A Duroplast legkiemelkedőbb tulajdonsága az volt, hogy ellenállt a rozsdásodásnak, ellentétben a korabeli acélkarosszériákkal. Ennek köszönhetően a Trabant könnyű és agilis autóvá vált, ami a városi forgalomban is könnyedén mozogott. A kompakt tengelytávja pedig páratlan fordulékonyságot biztosított, lehetővé téve, hogy szűk helyeken is ügyesen navigáljon.
A benzinhez hozzáadott olaj árulkodó jele volt, hogy egy kétütemű motor duruzsol az úton. A jellegzetes kékes füstcsík és a “pöfögő” zene már régóta a keleti tájak varázsát idézi, és évtizedek óta elkísér minket az utazások során.
A Trabant megjelenése nem a mérnöki kreativitás szüleménye, hanem a keletnémet gazdasági körülmények szülte kényszer. A második világháború után az NDK számára elérhetetlenné váltak az acélforrások, a modern nyugati alkatrészek és a szükséges licencmegállapodások.
A cél az volt, hogy a hétköznapi munkavállalók is hozzáférhessenek saját autóhoz – ennek szellemében született meg az a kisautó, amely ötvözte a praktikusságot, az megfizethetőséget és a könnyű javíthatóságot.
A fejlesztés a zwickaui VEB Sachsenring gyárban indult, ahol 1957-ben gördült le az első Trabant P50. A konstrukció egyszerű volt, de zseniálisan átgondolt: a könnyű karosszéria, a takarékos kétütemű motor és a minimális karbantartási igény pont azt adta, amire az embereknek szükségük volt.
A Trabant nem csupán egy jármű volt, hanem a társadalmi helyzet és a jövőbe vetett hit megtestesítője. Az NDK-ban az új Trabi megszerzéséhez akár 10-15 évnyi várakozás is szükséges volt, mégis ez volt a munkáscsaládok egyik legnagyobb álma. Amikor valaki megkapta a gyár értesítő levelét, amelyben értesítették, hogy elérkezett az autó átvételének ideje, az igazi ünnepi pillanatnak számított. Gyakran pezsgőzéssel és családi fényképezkedéssel ünnepelték meg ezt a fontos eseményt.
A városok utcáin és falusi portákon sorra jelentek meg a kék, sárga és világoszöld Trabantok. Egyszerűségük ellenére a keleti utak meghatározó szereplői lettek, és bár a nyugati autókhoz képest szerény teljesítményt nyújtottak, a tulajdonosaik büszkén ápolták őket. A Trabant az elérhető mobilitás jelképe volt egy olyan korban, amikor a határok még fizikailag zárva voltak.
Sokan egy ponyvás utánfutóval vagy sátorral felszerelkezve indultak felfedezni a határ menti kalandokat. Nem ritka, hogy egy gyerek úgy nőtt fel, hogy a hátsó ülésen szundikált a Balaton felé vezető úton, miközben apja a "harmadik" sebességben igyekezett megőrizni a 80-as tempót az emelkedők leküzdése közben.
A Trabant egy egész generáció közös emlékévé vált, hiszen még ha csupán néhány száz kilométerre volt is lehetőségünk, mégis a szabadság érzését nyújtotta számunkra.
A 80-as évek hajnaláig a Trabant nemcsak az utakon, hanem a ralipályákon is próbára tette tudását. Bár teljesítménye nem volt éppen kiemelkedő, megbízhatósága és könnyű felépítése révén mégis sikeresen helytállt a legnehezebb körülmények között. A "Trabi", ahogy sokan szeretettel emlegették, az évek során olyan kultikus státuszra tett szert, mint a nyugati világ ikonikus Volkswagen Bogara.
Klubok, rajongói találkozók, OT-rendszámos felvonulások és veterán versenyek tartják ma is életben a márkát. A kétütemű motorok a szigorodó környezetvédelmi előírások miatt ma már ritkán pöfögnek az utakon, de hobbiautóként sokan nagy gonddal ápolják és felújítják azokat.
A Trabant olyan ikonikus státuszt ért el, hogy rendszeresen felbukkan a filmvásznon is. Gondoljunk csak a népszerű német vígjátékra, a Go Trabi, go-ra, vagy Emir Kusturica Macska-jaj című alkotására, ahol szintén középpontban áll. Magyar vonatkozása is jelentős: az Exotic együttes dalt komponált róla, sőt, egy zenekar is viselte a Trabant nevet. Így vált az autóból nem csupán egy technikai kuriózum, hanem egy igazi kulturális jelenség is.
