Vasbeton óriások, Patyomkin-féle emlékek: így álcázzák a budai Várban felépített építményeket történelmi örökségként.

A Nemzeti Hauszmann Program megvalósítása előtt nem zajlottak semmiféle egyeztetések: sem a szakmai közösség, sem a fővárosi vezetés, sem pedig a helyi lakosság véleményét nem vették figyelembe.

Már egy ideje szomorú valóság, hogy Magyarországon a műemlékvédelem csupán üres frázisok sorozataként létezik, s a sorsfordító döntések kizárólag a beruházók jóakaratától függenek. Logikusan azt gondolhatnánk, hogy a műemlékek iránti elhanyagolt hozzáállás – legyen az cinikus, felelőtlen vagy éppen korrupt – az érzéketlenséget vagy a modernitásba vetett hit eltévelyedését szimbolizálja. Azonban a mai Magyarországon ez távol áll a valóságtól; sőt, a helyzet éppen az ellenkezője. Míg az államvallássá emelt provincializmus és a sosemvolt operett-Magyarország iránti nosztalgia leginkább a kulturális színtéren – például a színházakban, a filmművészetben és a köztéri szobrok világában – mutatkozik meg, az építészet szerepe korántsem ennyire világos. E területen a mindent átható nosztalgia háttérbe szorul az alattomos doktrinával szemben, amely szerint a gazdaság és a meggazdagodás szilárd támaszának tekintett építőipar útját semmi sem zavarhatja meg.

Vannak azonban kivételek, különösen akkor, ha a fő beruházó az állam. Már a Kossuth tér átalakításakor is a múltba révedés dominált a döntéshozatalban, de a budai Várban zajló hasonló projektek során is komoly sebeket ejtenek a fővároson. Az úgynevezett Nemzeti Hauszmann Program körüli költségek, határidők és végső célok egyaránt homályosak. A rémisztő látványtervek alapján kiderül, hogy a program célja az 1944 előtti állapotok visszaállítása, ami a háborúban elpusztult vagy megrongálódott épületek újjáépítését jelenti – beleértve a jelenlegi palota lebontását és újjáépítését is. Ennek jegyében Budapest egyik legismertebb látványossága évek óta felvonulási területté vált, ahol a turisták mozgó daruk alatt és kordonok között araszolva csodálhatják a vasbeton monstrumokat. Ezek az építmények ékes bizonyítékai annak, hogy Patyomkin-műemlékek születnek, mintha csupán egy Disneyland történelmi örökségnek álcázva akarnák bemutatni őket.

De valójában nem is a történelmi örökség védelméről van szó! Az immár vasbetonból készült József főhercegi palota már a 20. század elején is megítélés alá került, és kiderült, hogy arányai és stílusa egyaránt kifogásolható, közönséges építmény, amely teljes mértékben elnyomja a Vár alagút felőli oldalának látványát. Érdekes módon, ez látszólag nem zavarja az építtetőket, akik következetlenségükkel is meglepnek. A Honvéd Főparancsnokság újjáépítése pedig külön fejezet: ez egykor egy egységes tömböt alkotott a Honvédelmi Minisztériummal, amelynek újbóli felépítése elvileg indokolt lenne, de mivel ez eltakarná a Karmelita kolostor kilátását, inkább e tervet elvetik. Persze, számos hasonló abszurd példát lehetne még felsorolni, de attól tartok, hogy mire a végére érünk, Szkopjéban éreznénk magunkat, ahol "ókori" szobrokkal próbálják feldobni a paneles városképet.

Kétségtelen, hogy a háború végétől egészen a nyolcvanas évekig vitatható lépések sorozata történt a budai Vár felújítása címén, és ezek közt vannak megbocsáthatatlanok és megmagyarázhatatlanok is. Ha a Hauszmann helyett arról döntött volna a magyar kormány, hogy a Várnegyedet át kell alakítani, és ezzel kapcsolatban ír ki pályázatokat, amelyeket szakmai zsűri értékel, senkinek nem lehetett volna rossz szava. Csakhogy erről soha nem volt szó, egy pillanatra sem merült fel efféle korszerű megoldás, mint ahogy vita sem volt. A Nemzeti Hauszmann Program megvalósítása előtt nem zajlottak semmiféle egyeztetések: sem a szakmai közösség, sem a fővárosi vezetés, sem pedig a helyi lakosság véleményét nem vették figyelembe. Valamikor 2010-es években belevágtak, és azóta nincs megállás. Legutóbb az egykori Dísz téri Vöröskereszt-székház, a későbbi Külügyminisztérium másolata körül bontották el az állványzatot, bár a hivatalos átadás még hátra van. "Az új épület külső jegyeiben hűen követi a századfordulón itt álló ötszintes palotát" - ismerte el a kormánysajtó is, hogy az épület valójában hamisítvány. Ami ugyancsak alátámasztja, hogy arról egy sort sem olvashattunk, mire fogják használni az épületet, mint ahogy arról sem, hogy mennyibe kerül mindez magyar adófizetőknek.