Trianon helyett a gróf talán egész Európát darabokra szedte volna, abban a hitben, hogy ezzel megakadályozza a jövőbeli háborúkat.

Richard Coudenhove-Kalergi az integrált Európa eszméjének egyik korai és meghatározó alakja volt, jelentős hatással volt az Európai Unió megalakulására. Ugyanakkor merész elképzelései is voltak, amelyek között szerepelt az egész kontinens darabokra osztása.

Az első világháborút követően a párizsi békekonferencia nem tudta maradéktalanul megoldani a fegyveres összecsapásokat megelőző feszültségeket, így Európa továbbra is egy szétszabdalt, elégedetlen és nacionalista érzelmektől fűtött térség maradt. Gyorsan világossá vált, hogy a versailles-i békeszerződés nem volt képes eloszlatni a múltbeli ellentéteket. Noha a megállapodások célja részben az volt, hogy meggátolják a jövőbeli, széleskörű fegyveres konfliktusok kitörését, a valóság azt mutatta, hogy ez a törekvés nem hozott tartós megoldást.

a gondolatai mégis jelentős hatást gyakoroltak a jövőbeli európai integrációs törekvésekre. Coudenhove-Kalergi víziója egy olyan Európáról szólt, ahol a nemzetek együttműködnek, és közös célokért dolgoznak, elkerülve a háborúk és konfliktusok ördögi körét. E gondolatok a XX. század közepén különösen aktuálissá váltak, amikor a kontinens számos országát súlyos válságok és háborúk sújtották. A páneurópai eszme nem csupán politikai elképzelés volt, hanem egy mélyebb társadalmi és kulturális integrációra is irányult. Coudenhove-Kalergi úgy vélte, hogy a különböző etnikai és kulturális csoportok közötti párbeszéd és együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy a kontinens valóban békés és prosperáló hely legyen. Míg Hitler radikális, nacionalista ideológiája a megosztottságot és a konfliktusokat táplálta, addig Coudenhove-Kalergi megközelítése a közös értékek és az együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Ez a két eltérő irányvonal jól tükrözi a kor társadalmi feszültségeit és a lehetséges megoldások sokféleségét. Míg az egyik a háború és a gyűlölet felé terelte a társadalmat, addig a másik a béke és az egység eszményét hirdette. Coudenhove-Kalergi öröksége ma is él, és a modern európai identitás formálásában továbbra is inspiráló erőként szolgál.

Coudenhove-Kalergi víziói között számos radikális elképzelés is helyet kapott. Egy különösen figyelemre méltó térkép tanúsága szerint a háborúk problémáját egy meglehetősen szélsőséges megoldással kívánta orvosolni: Európa területének jelentős részén egyetlen, egységes ország jött volna létre, hasonlóan az Egyesült Államokhoz. Ennek a középpontjában Bécs állt volna, amelyet St. Stephan névre kereszteltek volna át. Ebből a központból sugárirányban alakították volna ki a különböző kantonokat, melyeket a jelentős városok nevei ihlettek.

Így ennek eredményeként Budapest, Bukarest és Szeged különleges kantonokká alakult volna.

Az unió összesen 24 államra lett volna felosztva (a középpontot nem számítva), amelyek a következők: Milánó, Genova, München, Párizs, Brüsszel, Hága, Hamburg, Berlin, Boroszló, Königsberg, Varsó, Krakkó, Pinszk, Lviv, Kassa, Odessza, Budapest, Bukarest, Szeged, Belgrád, Szarajevó, Zágráb, Graz és Marseille.

Coudenhove-Kalergi a kantonokat szándékosan nem etnikai, hanem gazdasági és földrajzi határok mentén akarta kialakítani, így kifejezetten többnációjú államok jöttek volna létre. Elképzelése szerint ez megszüntette vagy legalábbis nagymértékben csökkentette volna a nacionalista eredetű feszültségeket és konfliktusokat, ugyanakkor kikényszerítette volna az együttműködést - mind az államokon belül, mind azok között. A hasonló méretű és gazdasági súlyú tartományok megakadályozták volna azt is, hogy valamely náció uralomra törjön - így az első világháborút (részben) okozó nagyhatalmi törekvések lehetetlenné váltak volna.

A filozófus-történész rendkívül eredeti és grandiózus vízióval rendelkezett a világ jövőjéről. Úgy vélte, hogy a globális politikai táj képét alapjaiban meg kellene változtatni, és mindössze öt államra lenne szükség. Az első a Pánamerikai Unió lenne, amely Észak- és Dél-Amerika egyesítésével jönne létre. Ezzel párhuzamosan, a gyarmati örökséget is magában foglaló Brit Nemzetközösség, valamint az egész Eurázsiát átfogó Szovjetunió mellett, egy új entitás, a Pánázsiai Unió is megalakulna. Ez utóbbi Japán és Kína vezetésével a teljes Csendes-óceáni térséget magába foglalná, ezzel új dimenziókat nyitva a globális együttműködés előtt.

Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Coudenhove-Kalergi elképzeléseit a radikalizmus miatt senki sem támogatta. Nem a fent említett térképre kell fókuszálnunk, hanem a páneurópai eszmére, amelyet ő képviselt. Nem meglepő, hogy a gróf multikulturalista gondolatai a világ nagy problémáira – mint a háború és az etnicista nacionalizmus – megoldásként merültek fel, hiszen már korán, szinte születése óta a kultúrák sokszínűségét szívta magába. Ahogy az amerikai író és egykori kém, Whittaker Chambers is megjegyezte:

"A páneurópai eszme megteremtője valójában egy olyan szervezet, amely magán viseli a páneurópaiság szellemét."

A Coudenhoven család tagjai flamand gyökerekkel rendelkeztek, és a francia forradalom viharos időszaka alatt menekültek Ausztriába. Ezzel párhuzamosan a Kalergi név a bizánci időkre nyúlik vissza, és a család tagjai krétai görög származásúak voltak. Az évszázadok során a Coudenhovenek számos néppel keveredtek, beleértve lengyeleket, norvégokat, franciákat és németeket is. Richard Coudenhove-Kalergi édesanyja japán származású volt, ami tovább gazdagította a család kulturális örökségét. Apja, Heinrich Coudenhove-Kalergi, az Osztrák-Magyar Monarchia diplomatájaként 16 nyelven beszélt, és jelentős hatással volt a politikai életre.

1923-ban megjelent "Páneurópa - Egy indítvány" című munkájában Coudenhove-Kalergi nem csupán egy eszme hirdetésére vállalkozott, hanem konkrét lépéseket is javasolt az integrált Európa megteremtésére. A könyv minden példánya egy jelentkezési lapot is tartalmazott, amely lehetőséget biztosított a mozgalomhoz való csatlakozásra. Coudenhove-Kalergi elkötelezett volt a víziója mellett, és sokan osztották nézeteit. Ignaz Seipel, Ausztria szövetségi kancellárja azonnal támogatásáról biztosította a kezdeményezést, míg az olasz antifasiszta politikai vezető, Carlo Sforza, valamint Hjalmar Schacht, a Reichsbank elnöke is a mozgalom mögé állt, ami különösen figyelemre méltó volt a náci rezsim idején.

Eszméi mély hatást gyakoroltak Aristide Briand-ra, Franciaország akkori miniszterelnökére, aki 1929. szeptember 5-én Genovában, a Nemzetek Szövetsége ülésén mondta el híres beszédét. Ebben a beszédben a kontinens államainak szorosabb együttműködését szorgalmazta, és sürgette Európát, hogy találjon békés megoldást a történelmi francia-német ellentétek rendezésére.

Coudenhove-Kalergi víziói nem mindenki számára voltak vonzóak. Edvard Beneš, Csehszlovákia miniszterelnöke, határozottan elutasította a téma megvitatását, míg Benito Mussolini is elutasítóan viszonyult a Páneurópa koncepcióhoz.

Legfőbb kritikusa kétségkívül Adolf Hitler volt, aki "átlagos gazembernek" és "gyökértelenné vált, kozmopolita, elitista utódnak" titulálta.

A második világháború alatt és után ismét úgy tűnhetett, hogy van esély Páneurópa megvalósítására. 1944-ben megjelent, "Harc Pánerópáért" című könyvében kifejtett gondolatait ugyanis bizonyos mértékben Churchill, Allen Dulles (a CIA későbbi vezetője) és William Joseph Donovan, az "amerikai hírszerzés atyja" is támogatta. Radikálisabb elképzeléseitől azonban mindnyájan elhatárolódtak. Harry S. Truman egy 1945-ös cikke hatására az USA hivatalos stratégiájának részévé tette az Európai integráció célkitűzését.

Bármennyire is próbálkozott azonban kezdeményezéseit a gyakorlatban is megvalósítani, azok rendre "csak" eszmék maradtak. A hidegháború évei alatt a két nagyhatalom szembenállása és az atomháború bekövetkezése ellen kampányolt. A gróf által indított mozgalomnak a magyarországi rendszerváltásban is komoly szerepe volt: a Nemzetközi Páneurópa Unió akkori elnöke, Habsburg Ottó és Pozsgay Imre fővédnökségével rendezték meg a páneurópai piknik nevű békedemonstrációt, amelynek hatására következett be a rendszerváltás egyik fontos mozzanata: keletnémet állampolgárok sok száz fős csoportja áttörte a határkerítést Ausztria irányában, a szolgálatban álló magyar és osztrák határőr félrenézése mellett.

Richard Coudenhove-Kalergi Ausztriában, 77 éves korában hunyt el - a hivatalos jelentés szerint agyvérzésben, ám titkárnője szerint elképzelhető, hogy önkezével vetett véget életének, ám ezt eltitkolták, hogy ne csalódjanak benne azok, akik az európai integráció legnagyobb alakjának tartották. Nem érdemtelen a dicséret: noha egyes elképzelései vadnak tűnhetnek, mások pedig egyértelműen megelőzték korukat, nélküle talán egészen máshogy alakult volna a kontinens sorsa, és ki tudja, létezne-e egyáltalán ma az Európai Unió. Nem véletlen, hogy a svájci Grubenben található sírján ez a felirat olvasható: "Az Európai Egyesült Államok úttörője".