Szívfacsaró: a gyöngyösi művész családi drámákat tár fel dalain keresztül.

Márkus Liza legújabb videóklipje mélyen személyes témákat érint, hiszen családi tragédiákat dolgoz fel. A gyöngyösi énekesnő úgy véli, hogy elérkezett az a pillanat az életében, amikor érettséget mutathat, ugyanakkor a szabad szellemű, életvidám oldala iránti ragaszkodása továbbra is megmarad.

Márkus Liza gyöngyösi énekesnő, dalszerző, szövegíró új, Lehet-e még? című videóklipjében igencsak meglepte rajongóit: a mindig derűs és optimista Liza egy szomorú dallal jelentkezett. A dal megírásának körülményeiről elmondta portálunknak, hogy az a felnőtté válás folyamatát kísérő végtelennek tűnő dilemmázás.

Úgy érzem, hogy egy olyan időszakba léptem, ami nem csupán nyilvánvaló, hanem sokkal mélyebb válságokat is magában hordoz. Eddig mindig világosan láttam, mit kell tennem, mik az elkövetkező lépések, de most valahogy megakadtam.

Az életről alkotott képem alapjaiban rázkódott meg, és egyik napról a másikra kellett felkészülnöm, hogy megőrizzem a józan eszem. Meg kellett tanulnom, hogyan irányítsam a mindennapjaimat, hogy az élet tovább haladhasson, még ha a körülmények nem is kedveznek ennek. A "Lehet-e még?" című dal arra kérdez rá, hogy a felnőtt létben megvalósíthatók-e még azok az álmok, amelyeket valaha dédelgettünk. Kérdés, hogy létezhet-e még "harcok nélküli boldogság" vagy "viharból napsütés". A számomra legmeghatározóbb sor így szól: "Ezer kéz ringat, de csak egy az, ami megtart." Számomra a felnőtté válás igazi pillanata az, amikor felfedezed, hogy az az egy kéz nem más, mint a sajátod - ha ez hiányzik, hiába is keresed a többit. Ezt osztotta meg velem Márkus Liza.

Márkus Liza zenei pályafutása már gyermekkorában elkezdett formálódni, amikor is a zene iránti szenvedélye fokozatosan kibontakozott.

Az énekesnő elmesélte, hogy már a születésétől folyton énekelt neki az édesanyja, de sokszor a család többi tagja is.

A zene, a tánc és a művészetek mindig is elválaszthatatlan részét képezték az életemnek. Kisiskolás koromban kezdtem felfedezni a furulya varázsát, majd a zongora billentyűi közé is beleszerettem. Szívesen részt vettem néptáncos és népdaléneklési versenyeken, ahol nem csak a tehetségemet, hanem a közösségi élményeket is megélhettem. 14 évesen kezdtem el klasszikus hangképzést Zilai Györgyi énekművésznőnél a gyöngyösi zeneiskolában, aki sokat adott a fejlődésemhez. A Gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban Zeke Katalin támogatta zenei utamat a kórusban, ahol új barátságok születtek. Amikor a Bartók Béla Konzervatórium jazz tanszakára léptem, már egyértelmű volt számomra, hogy a zene nem csupán hobbi, hanem a hivatásom is lesz.

Liza elmesélte, hogy az ELTE angol-ének középiskolai tanári szakán végezte tanulmányait, ahol a zene tudományos aspektusait is alaposan megismerte. Kiemelkedő kutatásaiért kétszer is elismerésben részesült az OTDK-n, és több szakmai publikációja is napvilágot látott. Különösen büszke a legutóbbi díjára, amelyet szülővárosa, Gyöngyös, a fiatalok művészetekért végzett tevékenységeiért ítélt oda neki. Zenei pályafutását folyamatos dalírással és színpadi fellépésekkel gazdagította, így rutint szerzett a fellépések világában. Mára már több dalának is megjelent angol és magyar nyelvű verziója. Ezek az élmények és elismerések mind hozzájárultak ahhoz, hogy Liza azzá a zenészé váljon, aki ma is, és gazdag eszköztárat adtak neki a művészi kifejezéshez.