Saját környezetéből is eltávolíthatják az EU-t, amennyiben nem tudja hatékonyan kihasználni gazdasági befolyását, mint egy erőteljes eszközt.

Egy újonnan kidolgozott eszköz segítségével készült tanulmány vizsgálja, mennyire képes az Európai Unió befolyásolni a környező régiók döntéshozatali folyamatait. A gyakran gyenge szereplőként bemutatott EU mégis jelentős előnyökkel rendelkezik a világpolitika nagy hatalmú szereplőihez képest. Ugyanakkor a Covid-járványra adott határozott válaszreakciója után kialakult erőviszonyok viszonylag gyorsan megrendültek, különösen az ukrajnai konfliktus kitörése óta. Számos jel utal arra, hogy a különböző válsághelyzetek valóban aktívabbá tették az EU-t, azonban komoly aggodalomra ad okot, hogy ha a tagállamok nem képesek egységes stratégiát kialakítani a közösen birtokolt kompetenciák köré, akkor az unió a saját szomszédságában is háttérbe szorulhat.

A Bertelsmann Stiftung friss Geoökonómiai Kapcsolatháló Indexe (GEOII) azt vizsgálja, mennyire szorosak az Európai Unió kapcsolatai a szomszédos régiókkal kereskedelemben, pénzügyekben és szakpolitikai téren 2010 és 2023 között, hogy meg tudjuk állapítani, mennyire hitelesek az EU eljelentéktelenedését hangoztató állítások.

Fontos már a kezdetekkor hangsúlyozni, hogy a védelmi képességek és elrettentő erő figyelembevételének hiányában a felmérés nem nyújt átfogó képet a blokk tényleges befolyásolóképességéről. Ugyanakkor, ha eltekintünk ezektől a tényezőktől, a kapott adatok meglepően kedvező képet festenek, még akkor is, ha azokat a globális hatalomért versengő Egyesült Államokhoz vagy Kínához viszonyítjuk.

Az eredmények szinte kizárólag egy irányt tükröznek:

Az Európai Unió továbbra is a legdominánsabb szereplő a saját szomszédságában, kiterjedt kapcsolati hálójának köszönhetően.

Még akkor is, ha 2021 óta egyértelműen csökkent a versenyelőnye a riválisaival szemben.

Bár a lendület 2021 után megtorpant, az EU kereskedelmi pozíciója továbbra is kiemelkedő, különösen a Déli szomszédság és Törökország vonatkozásában. A közösség dominanciája megmaradt a digitális szolgáltatások és az agrár-élelmiszerexportok terén, azonban 2017 óta a szomszédos országokban Kína jelentős mértékben növelte jelenlétét. A versenytársaival szemben sokkal kedvezőbb áron kínált high-tech exporttermékeivel komoly versenyt támasztott.

A pénzügyi kapcsolatok világában az Európai Unió továbbra is élen jár, különösen a működőtőke-befektetések (FDI) és a fejlesztési támogatások terén, ahol vezető szerepet tölt be. Ugyanakkor a zöldmezős beruházások, különösen az infrastruktúra területén, visszaszorulóban van. A Kína által kezdeményezett új Selyemút (Belt and Road Initiative) keretében például a belgrádi vasútvonal és számos autógyár is megjelent, nemcsak az EU határain belül, mint Magyarország, hanem távolabbi helyszíneken, például Törökországban is. Ezen túlmenően Kína az euró szerepének csökkentésében is aktív, különösen több észak-afrikai gazdaságban, és 2023-ra több külső finanszírozási mutatóban megelőzte az Egyesült Államokat.

Ami első pillantásra talán meglepő, az az EU szakpolitikai színterén tapasztalható dinamikus előrelépés, amely 2020 óta egyértelműen megfigyelhető. A blokk lassú és bürokratikus működése hosszú ideje ismert, azonban a járványhelyzet hatására a döntéshozók végre felébredtek. Ursula von der Leyen irányítása alatt a Bizottság tagjai fokozatosan alkalmazkodtak a sürgető határidőkhöz, sőt, a hivatalos kereteken kívüli innovatív megoldásokhoz is.

A jelenlegi szabadkereskedelmi megállapodások és partnerségi szerződések mellett az EU egyre nyitottabbá válik a szabályozás rugalmassága iránt. Ez különösen fontos lehet azok számára, akik nehezen tudják átállítani rendszereiket az alacsonyabb sztenderdekről. Ezen kívül, az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokkal kapcsolatos módosítások is jelentős mértékben hozzájárultak az EU befolyásának növekedéséhez a régióban.

Ahol még mindig fennállnak problémák - és ez komolyan korlátozza a belső piac hatékonyságát - ott a nem vámjellegű akadályok mélyen gyökereznek, továbbá a szankciók is jelentősen megnehezítik a helyzet alakításának lehetőségeit.

Kínához és főleg Oroszországhoz képest, akik gyakorlatilag mindenféle korlát nélkül hajlandóak együttműködni, amíg az megéri nekik.

Ez többek között azt is megmagyarázza, hogy miért bírnak az oroszok kiemelkedő szakpolitikai megítéléssel, még akkor is, ha a migrációt mint eszközt alkalmazzák.

Természetesen, a különböző térségekben eltérőek a hatalmi befolyások, és az is változó, hogy melyik hatalom mennyire képes elérni a helyi döntéshozatali folyamatokat.

Összességében megállapítható, hogy bár az Európai Unió továbbra is a kereskedelem középpontjában áll, a növekedési dinamika jelentős mértékben megtorpant. Kína egyre inkább dominál a high-tech és zöld termékek exportjában, míg az EU csupán digitális szolgáltatásainak súlyát és agrárpiaci szerepét tudta megőrizni. Ugyanakkor az EU importkitettsége a kritikus nyersanyagok terén növekedett, ami komoly stratégiai kockázatokkal járhat.

Hasonlóképpen, bár a pénzügyekben az EU még mindig vezető, veszít pozícióiból a kínai infrastruktúra-beruházások miatt, ami alapvetően rendezheti át a pénzügyi teret. Ami az EU javára szól befolyásolási képességének kiterjesztésében, az az új támogatási eszközökben jelentkezik, amelyeket Ukrajna finanszírozására hoztak létre.

Az mindenképpen látszik, hogy Oroszország szerepe minden régióban látványosan gyengült, még akkor is, ha a háború elindításával jelentősen emelte geopolitikai jelentőségét. Az ukrajnai konfliktus ok-okozati tényezői a legtöbb szereplő számára a napnál is világosabbak, és bár a romboló tevékenységgel mindig nagyobb zajt lehet csapni, krízisek idején a legtöbb józan szereplő saját jól felfogott érdekéből is a megbízható partnerek felé fordul.

Ez a megbízhatóság pedig az EU-nál van, és a világ több pontján alakuló kereskedelmi megállapodások is jól jelzik, hogy az ilyenfajta tőke jelentősen felértékelődött, mióta Trump vezetése alatt az USA is jóval kiszámíthatatlanabb pályára állt.

Ennek ellenére továbbra is számos kockázat leselkedik ránk, különösen Kína irányából, mely ország iránt a világ jelentős része még mindig sebezhető a nyersanyagkészleteik és az agresszív exportpolitikájuk következtében. Amennyiben az EU nem képes gazdasági pozícióját valódi politikai és intézményi befolyássá formálni,

a szomszédos régiók könnyen arra a következtetésre juthatnak, hogy megéri hintapolitikát játszani Kelet és Nyugat között.

Bár hazánk példája jól szemlélteti, hogy kötelező függőségek nélkül is kialakulhatnak olyan kereskedelmi kapcsolatok, amelyek a kínai és orosz befolyást erősítik, a szomszédos, intézményileg elmaradottabb régiókra fokozottan érvényes a geopolitika egyik alapelve: ha egy hatalom nem képviseli magát egy adott területen, akkor egy másik hatalom fogja betölteni azt a keletkező űrt. Ennek elkerülése érdekében a tanulmány számos javaslatot fogalmaz meg, többek között:

Bár az EU-ban már több elképzelés is körvonalazódott a felsorolt témák kapcsán, a legnagyobb kihívás továbbra is az érdekelt felek közötti eltérő érdekek félretétele és az egységes fellépés megvalósítása. Velina Tchakarova, a GEOII-t értékelő geopolitikai szakértő, hangsúlyozza, hogy a katonai képességek, beleértve a nukleáris elrettentést is, elengedhetetlen részei a stratégiának. Ez a tényező még akkor is kulcsfontosságú, ha mindenki tisztában van azzal, hogy a tényleges bevetés valószínűsége rendkívül alacsony.

Tchakarova megállapításai szerint az adatok világosan jelzik, hogy az Európai Uniónak elsődlegesen a Nyugat-Balkán térségének integrációjára kellene fókuszálnia, még akkor is, ha ez kihívásokkal jár az orosz befolyás jelenléte miatt. Emellett Törökország szerepe is kiemelkedő, hiszen jelentős stratégiai pozícióval bír, és független képességei révén fontos tényező a globális hatalmi játszmákban.

Rövid távon a legfontosabb cél a finanszírozási eszközök megerősítése, középtávon a létfontosságú nyersanyagellátás biztosítása, míg hosszú távon az infrastruktúra-fejlesztések kiterjesztése állna a fókuszban. Mindazonáltal, bármely stratégiai lépés sikeréhez elengedhetetlen, hogy egységesen lépjünk fel.

A tagállami kormányok hatalomban maradása sok esetben szorosan összefonódik az EU-s célokhoz fűzött attitűdjükkel. Azonban, ha az unió nem képes hatékonyan kihasználni kereskedelmi, pénzügyi és szakpolitikai eszközeit, akkor a 2021-től kezdődő negatív trendek elkerülhetetlenül odavezethetnek, hogy az uniós országok a saját közvetlen szomszédságukból is kiszorulnak.