Az értelmezhetetlen rejtélyek felfedezése és megértése.

Az Ige kétreflektoros, személyes csendjében, egyrészt a 295. éve megjelenő protestáns Losung, másrészt a római katolikus Pensieri Eucaristici 2025 napi Igéinek a reflektorfényében - Dosztojevszkijtől tanulva jó 50 éve - feljegyeztem 2025-re vonatozó terveimet. Például az ünnepszociológiai, valamint a hitéleti prognózisok, világtendenciák tanulmányozását, spirituális weboldalam tervezetét, a világvallások szociológiájának infografikai előrejelzéseinek tallózását. Meg a Szentlélek általi, pneumatikus lét-és sorsszemléleti vázlatokat, és tervezett könyveim, cikkeim, fordításaim rendjét, napi beosztást alkotva a munkahatékonyság érdekében.

...miért? Miért történik ez újra? A hajnali csendet, amelyet a tűzijátékok és petárdák zaja szakított meg, most a félelem és a szomorúság hulláma váltotta fel. A képernyőn váltakozó hírek, a BBC és a CNN egy-egy újabb képének felvillanása mind mélyebbre hatolt a lelkemben, mint a legélesebb éleslátás. New Orleans, a város, amely a szórakozás és a kultúra szimbóluma, szörnyűségek színhelyévé vált. A hajnali negyed négykor, a French Quarter szívében, ahol az emberek a boldogságot ünnepelték, egy autós, mint valami sötét árny, keresztülhajtott a tömegen. A Bourbon Street, ahol a nevetés és a zene szinte tapintható, most a gyász és a félelem színhelyévé változott. Az elkövető, aki a legrosszabbat hozta ki a szilveszteri örömből, nemcsak a fizikai életeket oltotta ki, hanem az ártatlan álmokat is. A magdeburgi mészárlás után, amely még mindig élénken él az emlékezetemben, most itt állunk egy újabb tragédia küszöbén. Hét évtizednyi fájdalom és szenvedés terhe nehezedik a vállamra, és a gyóntatószékekben hallott történetek, a bűn és a megváltás harca, mind most egyetlen pillanatban sűrűsödnek össze. Lelkészként a közösségünk támogatója voltam, de ma, ebben a sötét órában, úgy érzem, hogy a világ egy darabja összetört. Könnyekben törtem ki, és csak ennyit tudtam ismételni: "Miért? Miért nem tudunk tanulni a múltból?" A kérdés, ami minden szívben ott lüktet, és amelyre a válaszok még mindig váratnak magukra.

Meddig, Uram, meddig tart még ez a súlyos csend?

A magdeburgi és new orleansi képsorok belső cikázásában próbáltam Isten előtt leroskadva előhozni bibliai, teológiai, létfilozófiai, logo-terápiai (V. Fankl) és Logosz/Ige-terápiai, értelmezés-szükségleti ismereteim segítségével tudati szintre hangolva, ha megokolni nem is tudó, de legalább valamennyire értelmező mondatokat, szempontokat. Előhalászni és felerősíteni imával, Bibliával, lét- és sorsismereti válaszok ütköztetésével. Nehéz, bizony nehéz bármit is mondani, írni. Mégis kell...

Az első és legfontosabb dolog, amit magam számára előírtam, az a csend megteremtése volt. Pánik és sápítozás nélkül. Az események drámai horizontján túlra tekintő magyarázat-igény ébredt bennem. Nem az foglalkoztat igazán, hogy ki és miért hozta ezt az 2025-öt félrevert lélekharangként bevezető eseményt. Sokkal inkább az a kérdés:

A tragédiákban, akár a klasszikus példákban, akár a modern drámákban, mindig felfedezhetők mélyebb emberi és társadalmi konfliktusok. A Magdeburgi testvérdrámája, amely a testvériség, az árulás és az identitás kérdéseit vizsgálja, rávilágít arra, hogy az emberi kapcsolatokban rejlő feszültségek hogyan vezethetnek végzetes következményekhez. Az ilyen történetek leplezik le a társadalmi normák, a családi kötelékek és az egyéni vágyak összetett viszonyát. Egyetemesen nézve, a tragédiák tanulságai arra figyelmeztetnek minket, hogy a kommunikáció és az empátia hiánya milyen katasztrofális következményekkel járhat. Ahelyett, hogy a konfliktusokat elfojtanánk vagy figyelmen kívül hagynánk, fontos, hogy nyitott párbeszédet folytassunk, és próbáljuk megérteni egymás nézőpontját. A megelőzés érdekében, világméretű prevenciós intézkedésekre van szükség, amelyek az oktatásra, a közösségi kapcsolatok megerősítésére és a társadalmi érzékenyítésre összpontosítanak. Az iskolákban és közösségekben folytatott programok segíthetnek abban, hogy az emberek megtanulják kezelni a konfliktusokat, és fejlesszék az érzelmi intelligenciájukat. Emellett a technológia és a tudományos előrejelzések terén is jelentős fejlődés szükséges. Az adatelemzés és a mesterséges intelligencia alkalmazása lehetővé teheti számunkra, hogy előre jelezzük a potenciális konfliktusokat, és időben beavatkozhassunk, mielőtt azok tragédiába torkollanának. Összességében a társadalmi tudatosság növelése, a megelőzésre fókuszáló programok, és a technológiai fejlődés együttesen formálhatják a jövőt, segítve elkerülni a tragédiák ismétlődését.

Elsőként egy olyan bibliai igazság ugrik be, amelyet sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni, vagy akár el is utasítani: mindannyian ugyanabban a létezési állapotban osztozunk. Ez a totális romlottság (ahogy a Dordrechti Hitvallás hangsúlyozza), a teljes korrupció (Kálvin szavain keresztül) és az univerzális Isten ellenes lázadás valósága. Bármennyire is próbálkozunk szépítéssel, magyarázkodással, cáfolatokkal vagy okoskodással, ez a tény megkerülhetetlen. Ite factum est – ahogyan a Biblia világosan tanúskodik róla, nem is egyszer. Ez a megállapítás igaz Németországban és az Egyesült Államokban, Magyarországon és a Föld legeldugottabb zugában is. Különösen Dániel imádságában, amely már 3000 éve megfogalmazza ezt az igazságot:

"Mi ellene lázadtunk, és nem hallgattunk Istenünknek, az Úrnak a szavára. Nem az ő törvényei szerint éltünk" (Dániel 9,9-10).

A másik igazság is azonnal megjelent lelkem belső őrtornyában: a Szodoma és Gomora életet megfojtó büntetése nem Isten akaratából származik, hanem a mi létünk lényegéből, a status quo önbeteljesítő drámájának megnyilvánulása. Isten és az élettisztelet hiánya, valamint az önigazságaink bálványozása egy olyan romlottságot eredményez, amely még a Wilhelm Bosch-i képi világ drámaiságát is felülmúlja. A jóléti társadalom és a keresztyénség álcázott, felületes megnyilvánulásai felfedik belső ürességünket, ahogy az események tükröződnek. A hitetlenség meztelensége világosan láthatóvá válik. Hitünk csupán látszat, erkölcsi parancsaink pedig üres szóvirágokká silányultak. Ady száz éve döbbenetesen fogalmazta meg mindezt:

Érkezésünk nem éppen a legjobb szándékokkal történt, és egy nem éppen megfelelő helyre tévedtünk.

Volt útonállók új útban állóknak

Helyünkön meg nem tudtunk állni

...Elhagytuk a múlt súlyát, és megszabadultunk a terheinktől.

S elveszünk, mert elvesztettük magunkat"

(A szétszóródás előtt). Micsoda bibliás, mély és jaj, mily' prófétikus szavak ezek: "Megöltük és kibűnöztük magunkat./S elveszünk, mert elvesztettük magunkat". Dániel próféta, akit Ady is idéz önismereti tükröt tartó verse élén, népe, vallása önleleplezése feljajdulásában mindennek ellenére megpillantja a reményt: de "a mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát" (Dán 9,9). Minden önbálványozó illúziót szerteoszlat prófétai szava: "Nem tértünk meg bűneinkből, és nem törődtünk igazságoddal. Ezért az Úrnak gondja volt arra, hogy elhozza ránk a veszedelmet...hiszen nem hallgattunk az ő szavára" (Dán 9,13-14).

Lét-, és létezési értékvesztések ellenében imaszövetség, egyházi és világi erők összefogása

Igaza lett Peter Berger világvallás kutatónak, aki 1996 óta írta, mondta:

A 21. századi emberiség pokoljárásának nem csupán a világvallások versenye adja az alapját, hanem a hitetlenség és a különféle hitek – legyenek azok vakhitek vagy álhitek – közötti küzdelem is. Ez a harc nemcsak a vallások határait feszegeti, hanem mélyen befolyásolja az egyének és közösségek identitását, és új kihívások elé állítja a társadalmakat.

A digitalizáció korában a létezés értékvesztése lesz az egyik legnagyobb kihívás, amellyel szembesülünk. A Mesterséges Intelligencia és más digitális eszközök elterjedésével az emberi lét és az emberi értékek fokozatosan elmechanizálódnak, és mintha eltűnnének a háttérben. Közben a világvallások, amelyek egykor békét és harmóniát hirdettek, külső akcióikkal sokszor saját hitelességüket kérdőjelezik meg, ezzel aláásva azt az ősi elhivatottságot, amely a béketeremtés szolgálatában állt.

Szilveszter hajnalán, a józanság fényében keresem Isten előtt, coram Deo, a helyes és alkalmazható cselekvési irányt. Az üzenet, amely most is elérkezik hozzám, nem más, mint a mennyei tanács: térdre, imára! Egyénenként, nemzetként, világvallásként, keresztyénségként és felekezetként mindannyian összegyűlhetünk. Az irányzatok és nézőpontok sokfélesége együttesen összpontosítja spirituális energiánkat, miközben a Szentlélek vezetésével haladunk. Az imádságban rejlik az erő, hogy megújulva és megerősödve lépjünk tovább az új évbe.

Ézsaiás prófétai üzenete ma is érvényes, és még inkább felerősödik a vérontás és a szenvedés nyomán keletkezett könnyekkel és vérfoltokkal átszőtt világunkban.

„Én vagyok az Úr, és rajtam kívül senki sem képes megmenteni!” (Ézs 43,11)

Csak az Ő Fia, a Megváltó, a Jehosuah Jézus. Az imádságok globális összefogása hozzájárulhat a tudatosságunk új szintre emeléséhez. Egyházak, kormányok, vallási közösségek, sőt még a titkosszolgálatok, mint a CIA és más nemzeti ügynökségek is, mind részt vehetnek ennek a közös éberségnek a megerősítésében. Ezen túlmenően, a még szorosabb, szervezettebb és nyilvános együttműködés kialakítása és intézményesítése elengedhetetlen ahhoz, hogy megvalósuljon az a prófétai vízió, amely nélkül a 21. század kihívásait nem tudjuk leküzdeni. Erről a látomásról dicséretünkben így éneklünk:

"A várfalak tetején őrök figyeljenek,

Kik bátran lépnek előre, szívükben tűz, harcra készen, hogy megvívják a harcot, bátorságukban rejlik a jövő reménye, mert akik állnak, sosem adják fel az álmokat. Az őszinte szavak ereje összeköti őket, s együtt, kéz a kézben néznek szembe a sorssal. Az elszántság fénye vezeti őket, minden kihívásban ott van a hit és a vágy, hogy a győzelem ízét együtt tapasztalják meg.

Ha éj borul le, vagy ha kél a nap".

Éberségre éjjel-nappal, egyháziak és nem egyháziak, hivatásos és önkéntes éberek világkoalíciójára késztetnek az események. Reménység szerint a világméretű imakoalíciót, lét-és életvédelmi szövetséget kikényszerítheti a józan belátás 2025-ben. Ezért imádkozzunk, ahol csak lehet: nyilvánosan és egyéni csendességünkben, minden felekezetben.

"Mert az Istennél semmi sem lehetetlen" (Lukács 1,37).

Csak Ő és az általa inspirált döntéshozók, valamint a világ minden tájáról érkező önkéntes imádkozók milliói képesek arra, hogy az értelmezhetetlent új, kreatív fényben lássák! Közösen dolgozhatunk ki egy olyan hatékony rendszert, amely megvédi az életet. Imádkozzunk folyamatosan, hogy ez a vízió 2025-re valóra válhasson!