"Román diplomáciai stagnálás"
A müncheni biztonságpolitikai konferencián J.D. Vance, Klaus Iohannis utódja, Románia ügyvivő elnökeként hangsúlyozta, hogy országunk továbbra is megbízható szövetségesként áll partnerei mellett. Elkötelezettségünket kifejezve, Románia továbbra is szilárdan támogatja az Európai Unió kohézióját, a NATO megerősítését és a transzatlanti partnerség erősítését. Az alelnök nyilatkozatában arra is utalt, hogy a tavalyi elnökválasztás érvénytelenítése egy gyenge titkosszolgálati gyanúra alapozva történt, amely aggasztó kérdéseket vet fel a demokratikus folyamatok tisztaságával kapcsolatban.
A román alkotmány értelmében az államfő felelős az ország külpolitikájáért, és ez a felelősség az ügyvivő államfőre is vonatkozik. Ilie Bolojan nem csupán egy lehetőséget hagyott figyelmen kívül, hogy bizonyítsa, miként lehetne hatékonyabban képviselni Romániát, mint ahogyan azt Iohannis teszi, hanem gyakorlatilag megbukott az alkalmasság próbáján. Ez a monoton, transzatlanti nyelvezet, amelyet használ, egyértelmű jele a bukaresti diplomácia stagnálásának. Az emberek évek óta dühöngenek az ilyen üres, alibi megnyilatkozások miatt, hiszen karakán, határozott fellépésre és világos irányvonalra számítanak a politikai vezetőiktől a nemzetközi színtéren, azonban ez az elvárás sokszor megvalósulatlan marad.
Gyávák? Felkészületlenek? A lényeg nem is ez. A helyzet nem változik, és ennyi. Emil Hurezeanu szavai is csak üres frázisok voltak. A külügyminiszter úgy tűnik, elfelejtette, hogy a világ már rég nem a régi. Még mindig azt hangoztatta, hogy Románia lelkesen támogatta Ukrajnát. De kit érdekel ez most? A román hivatalos álláspont az amerikai-orosz béketárgyalásokkal kapcsolatban teljes homályban van. Bukarest még mindig ott tart, ahol három évvel ezelőtt, amikor Vasile Dîncu védelmi miniszternek távoznia kellett, mert azt mondta, hogy a béketárgyalások az egyetlen lehetőség a háború lezárására, és hogy "a világ országainak, a NATO-nak, az Egyesült Államoknak kell kidolgozniuk a biztonsági garanciákat és a békét" Ukrajna számára.
J. D. Vance valójában azt az európai progresszista egyirányú utcát bírálta Romániával példálózva, amely sok esetben semmibe veszi az emberek nagy többségének véleményét olyan kérdésekben, mint a migráció, a háború vagy nemzeti érdekérvényesítés. Ezzel, az amerikai alelnök által megfogalmazott alaptétellel Románia lakosságának közel háromnegyede ért egyet, már egy évtizede ezt mutatják a különböző hazai felmérések.
A román politikai "elit" továbbra is a szokásos frázisokat szajkózza az EU kohéziós politikájáról meg a transzatlanti kapcsolatokról. Az eredmény nem más, mint hogy Călin Georgescu, az AUR, valamint Șoșoacă a hatalmon lévők gyávaságának, rövidlátásának és felkészületlenségének ügyes kihasználói lettek. Annyira, hogy ma már csak választások érvénytelenítése vagy eltiltások révén tudják őket távol tartani a hatalomtól – legalábbis egy ideig.
Bár J. D. Vance beszédén könnyedén lehet ironizálni, és Donald Trump ellen is lehet aktivistáskodni, a Bolojanoknak és Hurezeanuknak egy kellemetlen igazsággal kell szembenézniük: az amerikai konzervatívok üzenete szoros összhangban áll a romániai lakosság többségének értékrendjével. Aki kétkedik a közvélemény-kutatásokban, az lépjen ki a rózsaszínű, szellemi buborékjából, és hallgassa meg az emberek beszélgetéseit a boltban vagy a kocsmában. Meglepődve tapasztalhatja, hogy nem csupán Bolojanok és Hurezeanuk vitatkoznak egymással, hanem a helyi Trumpok és J. D. Vance-ok is aktívan részt vesznek a diskurzusban. Nemcsak hogy sokan vannak, hanem elegendő támogatásuk is van ahhoz, hogy hallassák a hangjukat.
