A rendőri pályafutásom egy piros gyermekmotorral indult, ami nem csupán egy jármű volt, hanem a kalandok és a bátor felfedezések szimbóluma is.
Négy és két keréken egyaránt bejárja Békés útjait Képíró Bence főtörzsőrmester. Gyermekként már motoron ült, ám a gyermeki játékok helyett mára egy komoly járműre váltott. Figyelemmel kíséri a tapasztaltabbakat, miközben a közlekedőket nyugalomra ösztönzi.
Képíró Bence főtörzsőrmester, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság Forgalomellenőrző Alosztályának járőrparancsnoka, egy élénkpiros műanyagról ült át fehér, kétkerekű paripájára. Gyermekkora óta elbűvölik a járművek és a közlekedés világai; számtalan jármű birtokosa volt, még pedálos traktorral is szárnyalhatott a gyerekkori álmok között. Általános iskolás évei alatt a nagymamája Babettája volt a legfőbb vonzereje, amely iránt különösen lángolt a szenvedélye. Később, nyolcadikos korában végre megszerezhette segédmotoros vezetői engedélyét, míg a nagymotoros jogsi költségeit már saját erőből teremtette elő, bizonyítva elkötelezett rajongását a kétkerekűek iránt.
- Anyagi okok miatt nem tudtam azonnal A kategóriás jogosítványt szerezni, pedig úgy érzem, a felelősségtudatom már korán megvolt ehhez - emlékezett vissza a kezdetekre a járőrparancsnok. - A rendészeti középiskolát Szegeden fejeztem be, és 2016-ban álltam szolgálatba. Először a Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányság Dunaharaszti Rendőrőrsén dolgoztam közrendes járőrként. 2019-ben pedig végre lehetőségem adódott, hogy visszatérjek Békésbe, és azóta a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság Forgalomellenőrző Alosztályán teljesítem a szolgálatomat.
A főtörzsőrmester, amikor végre nagymotorra pattanhatott, még nem volt motoros rendőr. Elhivatottságból kezdett el önállóan képezni magát, saját motorjával rendszeresen részt vett vezetéstechnikai tréningeken. Soha nem félt segítséget kérni, és mindig figyelmesen hallgatta a tapasztaltabb kollégák tanácsait. Meggyőződése, hogy a rendőrségi válogatón való sikeres szereplésének kulcsa az volt, hogy követte az idősebb kollégája, Verebi Zoltán törzszászlós, szolgálatparancsnok bölcs útmutatásait.
- Nagyon jólesett, hogy Zoli nem egy leendő riválist látott bennem, hanem éreztem, hogy tényleg sikerhez akar segíteni. Valóban fontos neki, hogy előre tudjak lépni, teljesüljön, amit szeretnék, és motoros rendőr lehessek. Minden tudását, tapasztalatát átadta nekem, amiért nagyon hálás vagyok - mondta.
Kiemelte azt is, hogy ez a hozzáállás az alosztály egészére jellemző. A járőrparancsnok véleménye szerint a csapatukban ideális az arány a fiatalok és a tapasztaltabb, rutinos munkatársak között. Hozzátette, hogy motoros szolgálatait legtöbbször Szöllősi Tamással végzi, akivel kiváló munkakapcsolatot ápol. A közlekedés és a közlekedők biztonságáról szólva mindenkit arra kér, hogy megőrizze a nyugalmát.
- Sokkal nyugodtabban kellene vezetni, mindenki siet, hajt, rohan, kapkod, és ebből van a baj, így sokkal könnyebben hibázunk. Ha lehetne, akkor azt tanácsolnám a motorra, autóba és egyéb járművek volánja mögé ülőknek, hogy mielőtt elindulnak, vegyenek két mély levegőt, fújják ki magukat, próbálják elengedni a mindennapok fokozott tempóját, problémáit. Ha mások hibáznak, az ő tévedésüket kell korrigálni annak érdekében, hogy ne legyen baleset, próbáljanak nyugodtak maradni. Örüljenek annak, hogy nem lett nagyobb baj, meg tudták oldani a helyzetet - kérte Képíró Bence. Persze azt is hozzátette, hogy akkor működne ez igazán jól, ha mindenki mindent megtenne azért, hogy ne hibázzon, magát és másokat ne hozza, hozzon balesetveszélyes helyzetbe.
A tapasztalatait összegzően megjegyzi, hogy motoros szolgálatban a közlekedők hajlamosabbak elkerülni a vitát, mint amikor autóval van jelen. Ennek okát azonban ő maga sem tudja pontosan megfogalmazni. Még akkor is, amikor nem motorozik, folyamatosan arra törekszik, hogy kivívja a tiszteletet és megőrizze a rendőri tekintélyt. Ezt határozott, következetes, ugyanakkor udvarias és segítőkész módon valósítja meg. Az intézkedések során a szabálysértőknek érthetően és meggyőzően magyarázza el, hogy miért kockázatos az a közlekedési magatartás, amely miatt beavatkozásra került sor.
Zárásként saját tapasztalatát osztotta meg, hogy milyen lényeges a közúti közlekedés során a folyamatos figyelem és a szabályok ismeretének naprakészen tartása. Amikor barátaival és ismerőseivel motoros túrára indul, büszkén tapasztalja, hogy az élmény mennyire zökkenőmentesen zajlott. Ez a "jó motoros vagyok" érzés azonban nem tart sokáig, hiszen a következő munkanapján egy tapasztaltabb kollégával közlekedik, és hirtelen ráébred, mennyi mindent még meg kell tanulnia. Minden új kihívást lelkesen fogad, mert tudja, hogy az úton bármi előfordulhat, és mindig jöhet egy olyan helyzet, ami próbára teszi a tudását és felkészültségét.
