Orbán Viktor most nem csupán kritikát fogalmazott meg, hanem egy meglepő üzenetet is megosztott.

Orbán Viktor október 23-i beszédében, ahogy az várható volt, a békepolitikát helyezte a kormánypárti identitás középpontjába. A miniszterelnök az 1956-os forradalom örökségére, a nemzeti összetartozásra és a "háborúpárti" Brüsszellel szembeni függetlenségre építve határozta meg a 2026-os választások kulcsfontosságú politikai vonalait. Ezen felül, aktivizálta a közönséget, és felszólította a Tisza Párt "megtévesztett" támogatóival való párbeszédre, ezzel is próbálva erősíteni a politikai tábor egységét.

A Békemenet Kossuth téri záróakkordjának dramaturgiája nem csupán véletlenszerűen alakult: a 1956-os eseményekről készült felvételek bemutatása Orbán Viktor beszéde előtt a történelmi folytonosság iránti vágyat tükrözte. Ezzel azt az üzenetet közvetítette, hogy a kormányfő által irányított jobboldali-nemzeti irányvonal az '56-os hagyományok mai örököse.

Gondolkodjatok el rajta, hogy vajon az 1956-os hősök által hozott áldozat valóban hiábavaló volt-e, vagy éppen ellenkezőleg, maradandó hatással volt a jövőnkre?

- Ezzel a kérdéssel, amelyet egy '56-os hős fogalmazott meg, ért véget a vetített felvétel.

"Isten hozta a szabadság vándorait!" – ezzel a jelmondattal üdvözölte Orbán Viktor a Kossuth téren összegyűlt tömeget. A miniszterelnök beszédében 1956 emlékét szoros kapcsolatba hozta a jelen politikai helyzetével, és a nemzeti közösség folytonosságát saját politikai táborának keretein belül értelmezte. Hangsúlyozta, hogy az ország újra birtokba vette fővárosát, amelyet méltóságteljes ünnepi díszbe öltöztetett.

Zászlót, hitet és reményt hoztatok magatokkal, akárcsak 1956. október 23-án.

A gondolatmenete folytatásaként arról is beszélt, hogy "újra '56 moraját hallják", és Magyarország a világnak is megmutatja: nem felejt, és nem engedi el hősei kezét.

Orbán Viktor a Békemenetet Magyarország legnagyobb politikai mozgalmaként, sőt Közép-Európa és az egész kontinens egyik legfontosabb hazafias és politikai eseményeként határozta meg.

Beszédében ismételten felbukkant a jól ismert konfrontáció: a miniszterelnök a liberális szellemiség és a "brüsszeli elnyomók" ellenében alakította ki saját táborának identitását, amelyet szerinte a nemzeti szuverenitás és a hagyományos értékek megóvása jellemez.

Ahogyan azt előre sejteni lehetett, Orbán Viktor beszédében a háború és béke kérdései kapták a főszerepet. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a magyar külpolitika alapvető célja az ukrajnai konfliktusból való távolmaradás. Brüsszel politikai irányvonalát "háborúpárti" nézőpontként tüntette fel, ezzel is kifejezve a kormány nézeteit. Orbán véleménye szerint az Európai Unió vezető politikai elitje, Donald Trump amerikai elnök békefenntartó törekvéseinek gátlásával, hozzájárul a háború elhúzódásához. Ezzel szemben Magyarország, illetve a kormányzó párt által képviselt közösség a béke iránti elkötelezettségét hangsúlyozza.

A miniszterelnök a magyar-ukrán kapcsolatok feszültségeire is rávilágított: véleménye szerint Ukrajna "nem éppen kedves a magyarokkal", azonban Magyarország ennek ellenére is humanitárius támogatást nyújt. Hangsúlyozta, hogy a két ország közötti partnerség "rendben van". Ugyanakkor világosan kifejezte, hogy Budapest nem áll ki Ukrajna uniós csatlakozása mellett.

Orbán Viktor politikai riválisait a "háború szövetségeseiként" titulálta, kijelentve: "A háborúpárti államok megalapították a háborús koalíciót." A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a béke eléréséhez elengedhetetlen az erő, amelyet szerinte a kormány rendelkezésére áll. "Magyarország a béke táborát erősíti, az orosz-ukrán konfliktus nem a mi háborúnk."

A miniszterelnök ezzel a megnyilatkozással a békepártiságot nem csupán külpolitikai dimenzióban, hanem a nemzeti identitás szempontjából is értelmezte. Ezzel tovább erősítette a kormányzati narratíva egyik alapvető elemét: a magyar szuverenitás megóvása összefonódik a háborútól való távolmaradással, míg a magyar szuverenitás őrzője a jelenlegi kormányzati oldal.

A miniszterelnök beszédében a következő évi választásokra is utalt, hangsúlyozva saját politikai táborának egységét és mozgósíthatóságát. Kijelentette: "ha cselekedni kell, akkor közösen cselekszünk". Emellett kiemelte, hogy a következő öt hónap legfontosabb feladata a "megtévesztett magyarok" elérése lesz, hiszen – mint fogalmazott – "egyetlen lélekről sem mondhatunk le", mivel "minden magyar felelős a többiekért".

Orbán Viktor beszédében nem említette név szerint Magyar Pétert vagy a Tisza Pártot, de több célzással világosan kifejezte, hogy az ellenzékét célozza. Hangsúlyozta, hogy az ellenzéki vezetők nem elhanyagolhatóak, mivel "megvan a háttérhatalmuk", viszont fontos, hogy eljussanak azokhoz a választókhoz, "akik azt gondolják, hogy helyes ügyért küzdenek", miközben "a Brüsszelből ideküldött bábkormány jelöltjeit támogatják".

Orbán Viktor a következő hónapok legfontosabb feladatának azt jelölte meg, hogy "el kell juttatni az üzenetet a megtévesztett magyarokhoz: Brüsszel nem a támogatás, hanem a veszélyforrás". A Tisza Párt európai pártcsaládját, az Európai Néppártot, amelynek a Fidesz korábban tagja volt, "rosszakaróként" jellemezte, így tovább fokozva a kormányzati kommunikációban már évek óta uralkodó unióellenes diskurzust.

A miniszterelnök az ellenzéki ellenfelét a háborúpárti, Brüsszel-barát politika támogatóiként azonosította, és kiemelten üzent a "megtévesztett választóknak'':

Akik úgy vélik, hogy a kormányváltás melletti állásfoglalásukkal valami újat és jobbat képviselnek, valójában a háború szellemének táplálói, akár tudatosan, akár anélkül.

Ez az üzenet valójában egy összetett politikai üzenet: nem csupán a kormányoldal önbizalmának kifejeződése, hanem válasz is a közvélemény-kutatások egyre inkább szoros versenyt tükröző eredményeire. Bár a mérések időről időre a Fidesz-KDNP-t vagy a Tisza Pártot tartják erősebbnek – általában inkább az utóbbit –, a politikai táj jelentős kiegyenlítődést mutat.

Orbán Viktor felsorolásában Brüsszel politikai irányvonalát a magyar érdekekkel ellentétes gazdasági és társadalmi hatásokkal kötötte össze. Említette a migrációs paktumot, az adóemeléseket, a rezsicsökkentés eltörlését, valamint a családtámogatások megnyirbálását. Ezzel a beszédének utolsó harmadában világosan meghatározta a 2026-os választási kampány fő konfliktusvonalát:

Orbán Viktor ezúttal a március 15-i, provokatív beszédhez képest mérsékeltebb, de egyértelmű politikai üzeneteket közvetítő beszédet mondott. A megszólalás hangvétele konzervatívabb volt a megszokott stílusánál, és inkább az értékekre épülő politikai irányvonal kijelölésére fókuszált. Az ellenfeleit nyíltan bírálta, de ügyelt arra, hogy elkerülje az olyan kifejezéseket és jelzőket, amelyek sérthetik az ellenzéki szavazók érzéseit.