Természetesen! Íme egy egyedi szöveg a megadott témában: "Ne hagyjuk, hogy a csend uralkodjon! Fontos, hogy hangot adjunk a véleményünknek és aktívan részt vegyünk a párbeszédben. Ne féljünk kifejezni gondolatainkat, hiszen a közös beszélgetések révén kö
Elképzelhető, hogy a magyar és szlovák kormányok közötti tárgyalások, valamint a Magyar Szövetség szorgalmazott tiltakozása és politikai lépései kedvezőbb irányt vehetnek a felvidéki magyar közösség számára a szlovák nyelvtörvény módosítása kapcsán. A törvény módosítása szinte biztosra vehető, de várhatóan Ficóék a jó kapcsolatok megőrzése érdekében még a parlamenti viták előtt mérsékelni fogják a nemzeti érdekérvényesítők nyomását, és enyhítenek a kiszivárgott szigorú javaslatokon. Ennek következményeként remélhetőleg a jövőben nem fogják csorbítani a kisebbségi nyelvhasználati jogokat.
A Szlovák Nemzeti Párt népszerűségének drámai csökkenése arra ösztönözte Dankóék csapatát, hogy a kulturális minisztérium keretein belül egy jól megfogalmazott, hejszlovákos törvénnyel próbálják meg megerősíteni pozíciójukat. Céljuk az államnyelv védelmének fokozása volt, remélve, hogy ezzel sikerül visszanyerniük a parlamenti térfélen betöltött szerepüket.
Szijjártóék nem tétlenkedtek az események alakulásával kapcsolatban, hanem aktívan lépéseket tettek a szlovák házelnökkel és külügyminiszterrel folytatott intenzív tárgyalások során a nyelvtörvény ügyében. Ígéretet kaptak arra, hogy az államnyelvtörvény módosításának szigorúsága nem fogja hátrányosan érinteni a kisebbségi nyelvhasználati jogokat. Kíváncsian várjuk, milyen irányba halad a kommunikáció végső kimenetele: vajon Fico valóban képes lesz-e befolyásolni a törvényalkotási folyamatot, és mit tud kihozni a helyzetből Danko, valamint a hozzá tartozó kulturális tárca, hiszen az ördög sosem alszik.
A törvény módosításának előkészületei igencsak alkalmasak voltak arra, hogy félelmet keltsenek és öncélú figyelemfelkeltésre szolgáljanak, különösen a vélhetően szándékos kiszivárogtatások fényében.
A SNS célja a figyelemfelkeltés, a népszerűségzuhanás megállítása volt, a magyar kártyapakli ilyenkor szokásos megkeverésével. Ilyen az, amikor a kulturális tárca a nemzetiek kezébe kerül: ugye, mi megmondtuk, ugye, mi meg akartuk szigorítani a nyelvtörvényt!
Aki szlovák, az csatlakozik hozzánk! Csak a fránya, nemzeti érzelmektől mentes koalíciós partnerek okoznak fejtörést! A régi, jól bevált slotai és malíkovái (később Anna Belousová néven ismert) módszerei ismét éreztetik hatásukat: a nemzeti érzésűek újra a figyelem középpontjába kerültek, míg a magyar közösség a kilátásba helyezett büntetések árnyékában megint csak megfélemlítve érezheti magát. A vonzó, ámde értelmetlen virágcsokor, a nemzeti párti Taraba környezetvédelmi miniszter és Gyimesi összebújása, Bugár Béla váratlan előbukkanása és vészjósló megnyilvánulásai, valamint a nyelvtörvény körüli újságcikkek tömkelege mind a múlt árnyait hozzák vissza, amelyek félelmeket kelthetnek a magyar emberekben.
A nyelvtörvény-módosítás következményeként újra felerősödhet a félelem a felvidéki magyar közösségben: elképzelhető, hogy az emberek halkan suttognak majd egymás között az utcán, a buszsofőrök kizárólag a hivatalos nyelven szólítják meg az utasokat, és a nagymamák a postákon már csak szlovákul tudják majd feladni az unokáiknak szánt karácsonyi ajándékokat. Az orvosi rendelőkben az egészségügyi dolgozók is ódzkodhatnak attól, hogy magyarul beszéljenek a betegekkel, a farsangi Csemadok-bálokon pedig a tombolahúzások is államnyelvűvé válhatnak – holott eddig sok helyen már kétnyelvűek voltak, így vajon mitől lett magyarbál az, ami a hagyományok szerint az volt? A boltosok, rettegve a büntetésektől, már most is aggódva nézegetik a kétnyelvű cégtábláikat, és keresik a módját, hogyan távolítsák el a nemrég felszerelt magyar feliratokat. Az éttermek étlapjairól pedig könnyen eltűnhetnek a klasszikus magyar ételek, mint az Esterházy-rostélyos, a Somlói galuska, az Újházi tyúkhúsleves és a Jókai-bableves nevei.
A civil szervezetek igyekeznek a rendezvényeik meghívóit és hirdetményeit kétnyelvű formában megjeleníteni, a szlovák nyelvű szöveg kerül az elejére. E mellett a pedagógiai dokumentációra is fokozott figyelmet fordítanak. A megfélemlítés eszközeinek jelenléte miatt sokan hajlamosak már a fenyegetések első jelére meghunyászkodni. Ez érthető, hiszen a forráshiányos iskolák, cégek, magánszemélyek és hivatali dolgozók könnyen kockáztatják a súlyos pénzbírságokat, és ez sokakat elriaszt a szükséges lépések megtételétől.
Még az Érsekújvár Én Így Szeretlek csoport aktivistáinak is egyre nehezebb a helyzete! A módosítások sötét árnyékában miként tudják ösztönözni a kétnyelvűség elfogadására az üzletek tulajdonosait, éttermek üzemeltetőit, tánciskolák tanárait, vállalkozókat és hivatalnokokat, amikor minden körülmény olyan ingatag?
Elnémítanak minket? Ne hagyjuk, hogy elnyomjanak! Bízzunk a saját belátásunkban és a józan észünk erejében!
