„Kérlek, ne mond, hogy a hasad túl nagy!” – a testkép és az önértékelés kérdései a kamaszkorban.

„Ne mondd már, hogy ekkora a hasad!” – kiáltunk fel szülőként, amikor tizennégy éves lányunk a tükör előtt áll, és a hasát fürkészi, vagy amikor egy oversized pulcsival próbálja leplezni magát. Miközben mi magunk is néha a szülés után megváltozott testünket fürkésszük, a megereszkedett hasunkat vagy a lógó mellünket, próbálunk békét kötni a tükörképünkkel, hol sikeresebben, hol kevésbé. De hogyan is várhatnánk el, hogy mindez ne hagyjon nyomot a kamasz gyermekünk saját testképén?

A serdülőkor egyik leglényegesebb feladata az identitás formálása, amely nem csupán a jövőbeli tervekkel való foglalkozást jelenti, hanem az önmagukról alkotott kép folyamatos változását is magában foglalja. Ebben az időszakban a fiatalokat intenzíven foglalkoztatja, hogy kik is ők valójában, merre tartanak, milyen személyiségjegyekkel rendelkeznek, és hogy hogyan viszonyulnak a külvilághoz – például, hogy elég vonzóak-e, mennyire hasonlítanak vagy éppen mennyire különböznek kortársaiktól. A testükről alkotott kép, vagyis a testkép, nem csupán a fizikai megjelenésükkel kapcsolatos észlelésüket és érzéseiket tükrözi, hanem tágabb értelemben magába foglalja a test méreteivel kapcsolatos értékeléseket, a vonzerő megítélését és a testalkattal kapcsolatos érzelmeket is.

A gyerekekkel és serdülőkkel végzett terápiás munka során gyakran észlelem, hogy a fiatalok ritkán osztják meg érzéseiket, vagy csak felszínesen érintenek bizonyos témákat. A szülők pedig sok esetben tanácstalanok azzal kapcsolatban, hogyan kezeljék a gyermekeik elégedetlenségét, a ruhák kiválasztásának nehézségeit, valamint a folyamatosan változó testékszer- és étkezési szokásokat.

Korábban úgy gondoltuk, hogy a testképpel kapcsolatos problémák és zavarok főként a serdülőkor sajátjai, de manapság már sokkal korábbi életkorban is észlelhetők. Az alsó tagozatos diákok körében nem csupán a divatos farmernadrágok számítanak, hanem már az is, hogy hány kilót mutat a mérleg az iskolai védőnő vizsgálatán. Ez a jelenség arra utal, hogy a fiatalok körében a testkép és az önértékelés kérdései egyre korábban jelennek meg, és érdemes komolyan foglalkozni velük.

Ha szülőként, gyerekekkel foglalkozó szakemberként nem törődünk a témával, az az egészségi problémákon túl

A jelenség további pszichoszociális és érzelmi hatásokkal bír, mint például a társadalmi megbélyegzés, a kirekesztés élménye, az önértékelés csökkenése, valamint a testképzavarok kialakulása. Ezek a következmények mélyen befolyásolják az egyén pszichés állapotát és társas kapcsolatait.

Bár a testképünket leginkább a fizikai jellemzőink alakítják, a kutatások többsége inkább a testünkkel való elégedetlenségre helyezi a hangsúlyt, nem pedig a saját testünk észlelésére. Az intenzív edzés, a különféle étrend-kiegészítők és az egészségtelen étkezési szokások mindkét nem esetében gyakran a testkép szubjektív érzékeléséből erednek. Ezek az eltérések rávilágítanak a testkép pszichológiájának kognitív aspektusaira, és segíthetnek jobban megérteni az evési zavarok mögött meghúzódó komplex problémákat is.

A szexuális nevelés alapvető része a saját testünk megértése, ami már a legkorábbi gyermekkorban is fontos szerepet kell, hogy kapjon. A gyermekek számára a saját és a másik nemi szerv felfedezése, valamint a gyermekkori maszturbáció természetes részét képezi a szexualitásnak. Ugyanakkor az óvodás és kisiskolás gyerekekben megjelenő szégyenérzet a meztelenséggel összefüggésben szintén jelzi, hogy a témát tudatosan kell kezelni. Ha szülőként nem teremtünk lehetőséget arra, hogy a gyerekünk nyíltan beszélhessen a testéről, akkor könnyen magukra hagyhatjuk őket a felmerülő kérdéseikkel. A szülők feladata, hogy kereteket és határokat állítsanak fel, így a gyermekek szabadon felfedezhetik kíváncsiságukat, anélkül, hogy a számukra kényelmetlen helyzetekkel szembesülnének. Fontos, hogy figyeljünk a gyermek jelzéseire, például ha a lakásban bugyiban szaladgáló anyja számára már zavaró. A nyílt kommunikáció és a kölcsönös tisztelet segíthet abban, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat a saját testükkel kapcsolatban.

A gyermek testképének alakulása szempontjából rendkívül lényeges, hogy a szülők hogyan viszonyulnak saját testükhöz. Az, hogy mennyire elégedettek a külsejükkel, és milyen szavakkal beszélnek erről, mély hatással van a gyerekek önértékelésére. Ha egy fiatal azt hallja, hogy „már megint túl nagy a hasam, diétáznom kellene”, akkor ezek a negatív megjegyzések és érzések beépülnek a tudatába. Serdülőkorban, amikor a társak véleménye és a külső megjelenés egyre fontosabbá válik, a korai tapasztalatok és az otthoni légkör kulcsszerepet játszhatnak. Ez a korai hatás felerősítheti az önmagukkal szembeni elégedetlenséget, súlyosbíthatja az önértékelési problémákat, és csökkentheti az önbizalmat. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a szülők tudatosan figyeljenek a saját testképükre és a gyermekeikkel folytatott beszélgetések tartalmára.

Ez nem azt jelenti, hogy egy szülő nem fogalmazhatja meg, hogy önmaga kapcsán mivel elégedetlen, csak nagyon nem mindegy, hogy emellett van-e bármi, amivel viszont elégedett, és ennek vajon ugyanúgy hangot ad-e. Hogy mivel hozza összefüggésbe a megereszkedett mellét vagy pocakját, hogyan beszél róla, hogyan viszonyul a megváltozott testéhez és milyen érzésekkel adja mindezt át a kamasz gyerekének.

A testképünk rendkívül eltérő módokon befolyásolja egészségünket. A negatív visszajelzések, bár csak rövid távon hatnak, szinte biztosan rontják a kedvünket. Ha viszont ezek a kritikai megjegyzések egyre gyakoribbakká válnak, akkor hosszú távon is kihatással lehetnek a hangulatunkra. Ennek következményeként szorongás, önértékelési problémák és akár depresszió is kialakulhat. Kutatások szerint a rendszeresen sportoló emberek általában elégedettebbek a testükkel, és pozitívabb önértékeléssel rendelkeznek. Sokan éppen a külsejük miatt kezdenek el mozogni, de idővel érdemes, ha más örömforrások is társulnak a sporthoz, hogy a mozgás ne csupán a külsőségekről szóljon.

Valószínűleg kevés az olyan nő az országban, aki még soha életében nem diétázott fogyási céllal, a közösségi média és az internet által gyakorolt nyomás, miszerint a karcsúság érték, nagyban befolyásolja a mai fiatalok én- és testképét is. A testtel való elégedetlenség, illetve a testsúly túlzott kontrollálása egyaránt szorosan összekapcsolódik az egészségkárosító evési szokások széles skálájával, mint például az ételmegvonás, az önhánytatás, hashajtózás és az egészségtelen diéták alkalmazása.

A szubjektív és a társas hatásokon keresztül erőteljesen befolyásolható, hogy miként gondolkodunk a saját testünkről. A testkép eredetét kutató vizsgálatok jelentős társas hatást mutattak ki a testtel való elégedetlenség, a súlyproblémák, az ideális és jelenlegi testalkat közötti távolság kialakulásában. A szociokulturális modellek egyre erőteljesebben hangsúlyozzák a média, a család és a kortárs közösségek szerepét mint rizikófaktorokat. Azt is tudjuk azonban, hogy a rizikófaktorok mellett védőfunkciót is betölthetnek a kortárs kapcsolataink. Ha ugyanis olyan kortárssal alakul ki szoros kapcsolat, akinek kevésbé fontos kérdés a testkép problémája, az fontos védőfaktor lehet azok számára, akik hajlamosabbak ezzel foglalkozni.

A kutatások sajnos továbbra is azt jelzik, hogy a középiskolás lányok körülbelül fele rendszeresen beszélget a barátaival a testsúly, a küllem és a diétázás kérdéseiről.

Azok, akik mélyebben belemerültek a témába, egyértelműen kedvezőbb eredményeket értek el az étkezési zavarokat mérő tesztjeiken. Egy másik kutatás során serdülő lányokkal készítettek interjút, hogy feltárják, mi motiválja őket a diétázásra. A legfőbb okként a kortársak gúnyolódását emelték ki, valamint más lányok véleményét a külsejük fontosságáról. Szintén jelentős tényező volt a félelem attól, hogy kiszorulnak a számukra vonzó társaságból, és nem elhanyagolható az aktuális diétás trendek hatása sem, amelyeket a többi lány követ.

A kortárs hatás olyan intenzív, hogy azok a lányok, akik számára rendkívül lényeges, mit gondolnak róluk mások, hajlamosak azt hinni, hogy a vékonyabb megjelenés népszerűséget hozhat számukra. Ez a gondolkodásmód alacsonyabb test- és önértékelést eredményezett, valamint fokozta azokat a viselkedési mintákat, amelyek gyakran kapcsolódnak különféle étkezési zavarokhoz.

Pszichológusként gyakran észleljük, hogy a baráti társaságban lévő fiatalok testképüket és "fogyókúrás szokásaikat" tekintve meglepően hasonló mintákat mutatnak. Ez a jelenség nem csupán az önértékelésükre van hatással, hanem a hangulatukra is, sok esetben negatív irányba terelve azt. Ennek mögött állhat az a tendencia, hogy a barátok egymás viselkedését utánozzák, és szívesen választanak olyan társakat, akik hasonló értékeket és nézeteket képviselnek.

A régebbi kutatások elsősorban a lányok és nők problémáira összpontosítottak, de a legújabb eredmények azt mutatják, hogy a fiúkat és férfiakat is hasonló mértékben foglalkoztatja a megjelenésük és a testsúlyuk. Sok fiatal küzd azzal az érzéssel, hogy túl vékonyak, nem elég izmosak, ami nemcsak a kortársaikhoz viszonyítva okoz frusztrációt, hanem a sportteljesítményükben is visszavetheti őket, hiszen gyakran a testsúlyra is kihatással van az elért eredmény.

Tehát a testképpel kapcsolatos elképzelések, az erről való gondolkodás ugyanúgy megtalálható fiatal fiúknál, férfiaknál és jóval többet foglal magában, mint a súly és alak kérdése.

A lányokkal ellentétben - akik inkább vékonyabbak szeretnének lenni - a fiúk inkább az izomzatuk méretével és formájával elégedetlenek, legfőképpen izmos felsőtestre vágynak. Egy további különbség, hogy míg a lányok inkább hangot adnak az elégedetlenségüknek, a fiúk esetében kevésbé beszédtéma, ha elégedetlenek önmagukkal. Egy téma tabusítása pedig tudjuk, hogy befolyásolhatja a hangulatot, lehangoltsághoz és szorongáshoz vezethet.

A serdülőkkel folytatott munka során gyakran találkozunk olyan szorongásokkal, amelyek az iskolai vagy sportolói környezetből fakadnak. Ezek közé tartozik, hogy a pedagógusok – néha átgondolatlanul, jó szándék nélkül – megjegyzéseket tesznek a fiatalok testsúlyára, valamint az ezzel összefüggő teljesítményükre. Ezen felül gyakran adnak étkezési tanácsokat, amelyek nem mindig segítik elő a diákok egészséges önképet és jólétét.

Az egészséges táplálkozás és a túlsúly kérdései valóban fontos témák, amelyeket gyakran felvetnek testnevelő tanárok vagy edzők. Azonban nem mindegy, hogy ezeket a beszélgetéseket hol és milyen körülmények között folytatják. Az öltöző, ahol más csapattársak vagy osztálytársak is jelen vannak, nem a legmegfelelőbb hely a fiatalok számára érzékeny témák átbeszélésére. A kamaszok gyakran érzékenyen reagálnak az ilyen helyzetekre, és a nyilvános beszélgetés csak fokozhatja a szorongásukat. Hasonlóan aggasztó lehet számukra, amikor orvosok vagy védőnők a testsúlyukat, esetleg a magasságukat az osztálytársak előtt mondják el. Mindenki másképp éli meg ezeket a pillanatokat, ezért elengedhetetlen, hogy az érzékeny információk átadása diszkrét módon, a gyerekek számára kényelmes környezetben történjen. Fontos, hogy a fiatalok érezzék, a saját testük és egészségük a legfontosabb, és hogy a beszélgetések támogató, pozitív légkörben zajlanak.

A mindennapos testnevelésórák mellett megérkezett a NETFIT mérés, amelynek lebonyolítása iskolánként és tanáronként eltérő módon történik. A mérés folyamata, valamint az elért eredmények és adatok rögzítése is a testnevelő tanárok döntésein múlik. Kabai Dániel, sportszakpszichológus és iskolapszichológus, arra figyelmeztet, hogy ezeknek az adatoknak a nyilvános megosztása sérti a GDPR előírásait, így gyerekjogi és adatvédelmi szempontból is komoly aggályokat vet fel. Emellett problémásnak tartja, hogy olyan képességeket értékelnek, amelyek jelentős mértékben függenek a genetikai adottságoktól. Az adatok egymás előtti megosztása pedig felerősíti a társas összehasonlítást, amely különösen fontos szerepet játszik a fiatalok életében ebben a fejlődési szakaszban.

A NETFIT program pozitív aspektusaira is érdemes felhívni a figyelmet, hiszen a gyerekek számára nyújtott visszajelzés a testösszetétel, vázizomzat, állóképesség és hajlékonyság terén rendkívül hasznos információkat tartalmazhat. Fontos, hogy a fiatalok képesek legyenek megérteni és értelmezni ezeket az adatokat. Az eredmények segíthetnek azonosítani azokat a területeket, amelyeken érdemes fejlődni, így a gyerekek visszajelzést kapnak az éves testnevelésórákon elért előrehaladásukról, ami igazi sikerélményt jelenthet számukra. Kabai Dániel hangsúlyozza, hogy az eredmények megfelelő értelmezése kulcsfontosságú a gyerekek számára, mivel a visszajelzések hiánya fokozott bizonytalansághoz vezethet, ami szorongást okozhat.

A kamaszok körében, akik testképzavarral vagy evészavarral küzdenek (ami sokszor nem nyilvánvaló a tanárok számára), rendkívül fontos a pedagógiai attitűd. Egy figyelmetlenül megfogalmazott megjegyzés a súlyukról vagy megjelenésükről súlyosan befolyásolhatja a fiatalok lelki állapotát, és jelentősen megnehezítheti a rehabilitációs folyamatot is. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a pedagógusok érzékenyen és tudatosan közelítsenek ezekhez a kérdésekhez, hiszen minden egyes szó hatással lehet a diákok önértékelésére és gyógyulási esélyeikre.

A gyerekek és fiatalok szexuális nevelésének fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A testképpel való foglalkozás létfontosságú, nem csupán a családi környezetben, hanem az oktatási intézmények falain belül is. Az önmagukról való gondolkodás szerves része a személyiség fejlődésének és identitásuk kialakulásának, különösen abban az időszakban, amikor a testük jelentős átalakulásokon megy keresztül. E változások sokszor szorongást és kényelmetlenséget okoznak, ami érthető, hiszen ez egy komplex érési folyamat része.

Az önelfogadásnak, az önértékelés és önbizalom pozitív alakulásának elengedhetetlen része a beszélgetéseken túl a pozitív visszajelzés, az életkori sajátosságoknak és az egyéni különbségeknek a figyelembevétele. Mert minden egyes szónak, mondatnak jelentősége van egy kamasz életében, amely, ha rosszkor vagy rosszul érkezik, hosszú évekre, akár a felnőttkorára is negatív hatással lehet.