Egy hatalmas szenzációt robbantott az első szlovákiai magyar sorozat, amely merészen szól bele a két oldal közötti feszültségekbe. Az alkotás nemcsak szórakoztat, hanem provokatív módon reflektál a kulturális és politikai különbségekre is, miközben mindké

A Pressburg tavaly ősszel hatalmas sikert aratott a Szlovák Televízió műsorán, és a Netflixen csupán a Squid Game második évada tudta megelőzni a saját kategóriájában. Molnár Csaba, a sorozat felvidéki rendezője az Indexnek nyilatkozott arról, miért olyan népszerű a Pressburg, hogyan került a produkcióba a neves Csuja Imre, valamint milyen kapcsolat fűzi Tom Selleckhez. Emellett arról is beszélt, miért nem érhető még el a sorozat Magyarországon.

Ez egy különös történet, egy dramedy, ami a szlovákiai magyar életérzésre reflektál, és nem mellesleg Csuja Imrét is a szereplők között üdvözölhetjük. Molnár Csaba rendező sajátos módon jellemezte a Pressburgot, mikor az Index kérdésére válaszolt. A sorozat a szlovák-magyar együttélésből származó élethelyzeteket állítja középpontba, célja pedig egy olyan alkotás létrehozása volt, ami igazán a miénk, ami rólunk szól. A nézői visszajelzések kedvezőek voltak; sokan írták és mondták, hogy magukra ismernek a történetekben, és hogy az egésznek van egyfajta "otthoni íze". Ráadásul a nézőszámok is biztatóan alakultak. A Pressburg bátran megcsipked mindkét oldalt, és nem veszi magát túlságosan komolyan, így elengedhetetlen hozzá egy jó adag humorérzék.

A rendező meglepődött rajta, hogy a szlovák tévé "ráharapott", és a szlovák nézők körében is ismertté vált a sorozat.

Eredetileg a YouTube platformjára szánták a projektet, de hamar kiderült, hogy komolyabb anyagi támogatásokhoz csak akkor juthatnak, ha találnak egy országos tévécsatornát, amely hajlandó levetíteni a tartalmukat. Molnár Csaba azonban kétkedve szemlélte ezt a lehetőséget, mivel Pressburgban túlnyomórészt magyarul beszélnek, és a szinkronizálás nem igazán jöhetett szóba. Úgy vélte, hogy a szinkronizálás elveszítené a mű varázsát, hiszen a nyelv nem csupán kommunikációs eszköz, hanem a történet lényegét is formálja.

Ezt követően, a rendező számára váratlan módon, a Szlovák Televízió akkori vezetősége rendkívül kedvezően viszonyult a sorozathoz. Már a forgatókönyvírás korai szakaszában aktívan részt vettek a munkálatokban, együttműködő hozzáállásukkal támogatták a projektet. Az elejétől fogva hangsúlyozták, hogy meggyőződésük szerint a sorozat sikeres lehet.

Így is történt. Az első részt péntek este mutatták be, és annyira jól teljesített a nézők körében, hogy a második epizódot már a főműsoridőben tűzték műsorra. A hétvégi nézettségi adatok alapján pedig a legjobb háromban szerepeltek.

Hihetetlenül boldoggá tesz, hogy a szlovák közönség és a szakmai körök is kedvezően reagáltak a sorozatra. A legnagyobb megtiszteltetés, hogy jelölték a Szlovák Filmakadémia díjára, ami egyfajta szlovák Oscar-ként ismert. Ebből az alkalomból úgy döntöttem, hogy megünneplem ezt a sikert, és beszereztem életem első szmokingját!

- újságolja Molnár Csaba, és bár a Pressburg végül nem zsebelte be a győzelmet, a kategóriájában mégis a három legjobb sorozat között szerepelt. A nézők annyira beleszerettek a szériába, hogy...

"Tavaly decembertől Szlovákiában és Csehországban is látható a Netflixen. Szlovákiában csak a Squid Game második évada előzött meg minket, ami elég jó eredmény, hiszen a Squid Game az egész világon tarolt. Sajnos Magyarországon nincs ott a választékban, indoklást nem kaptunk, csak egy nemet. Ez a Netflixnél úgy működik, hogy a Közép-európai divízió minden országában egy ember megnézi a felvételre javasolt filmet vagy sorozatot és eldönti, hogy mi legyen a sorsa. Nem adjuk azonban fel, erősen dolgozunk rajta, hogy a magyarországi közönség is megismerhesse a Pressburgot, ha nem a Netflixen, akkor egy másik felületen" - mondja a rendező.

De vajon miért a Pressburg név került a címbe, miért nem a közismert Pozsony? Molnár Csaba elmondása szerint a válasz rendkívül egyszerű: „Már a munkacím is ez volt, és mivel nem találtunk jobb alternatívát, végül maradt a Pressburg. Ez a név a háború előtti, többnyelvű és multikulturális Pozsony idealizált emlékét idézi fel. Kicsit aggódtam, hogy a cím alapján azt hihetik, hogy egy történelmi sorozatról van szó, de igyekeztünk világosan kommunikálni, hogy nem erről van szó, így végül nem akadt probléma ebből.”

A szereplőválogatásnál fontos szempont volt, hogy mindenki önazonos legyen, olyan nyelven szólaljon meg, amit beszél. Csuja Imre feltűnése a Pressburgban pedig igazi bravúr a készítők részéről.

"Amikor a férfi főszereplő keresése közepette rábukkantam Matusek Attilára, azonnal megéreztem, hogy ő az, akire szükségünk van. Kaposváron végezte tanulmányait, hosszú idő után tért vissza szülővárosába, és éppen annyira beszélt szlovákul, ahogy azt mi megálmodtuk. Csuja Imre pedig úgy csatlakozott a sorozathoz, hogy a producerünk gútai barátja révén ismerte őt, mivel a művész úr az apósa. Azt mondta, ha sikerül eltalálnunk a szabadnapjait, szívesen részt venne a projektben, amiért nagyon hálásak voltunk neki. Elfoglalt színész, természetesen alkalmazkodtunk az időbeosztásához" - meséli Molnár.

Negatív kritikát alig olvasni a Pressburggal kapcsolatban, az egyik visszatérő bírálat az, hogy túl idealisztikusan ábrázolja a szlovákok és a magyarok kapcsolatát.

Jó észrevétel, de ez volt a célunk. A Pressburgban minden eggyel jobb és szebb, mint a valóságban. Ahogy már említettem, ez egy mese, nem az volt a célunk, hogy árkokat ássunk a két nemzet között, hanem hogy hivatkozási alapot teremtsünk. Mutassuk egy ideálisabb pozsonyi valóságot szlovákokkal, magyarokkal, németekkel

A rendező szavaiból az húzódik meg, hogy fiatal korában a szlovák nyelv igazi kihívást jelentett számára. Olyannyira, hogy a Pozsonyi Filmművészeti Egyetemre való felvételihez tolmács segítségét kellett igénybe vennie, ám végül sikerült bejutnia. Kezdetben a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem volt az álma, különösen Enyedi Ildikó osztálya vonzotta, de sajnos ez a vágy nem vált valóra. A csalódás ellenére nem engedte, hogy a kétségek eluralkodjanak rajta; a kitartása és elszántsága végül utat törtek neki a film világában.

Pár év múlva beadtam a jelentkezésemet Pozsonyba, Prágába, de még Angliába is, úgy, hogy nem igazán beszéltem jól a nyelveket. Valóban tolmáccsal mentem Pozsonyba, de ezzel senkinek nem volt gondja, sőt inkább azt éreztem, hogy értékelik az erőfeszítéseimet.

Molnár Csaba már gyerekként is rendezőnek készült, 7-8 éves lehetett, amikor a Magnum című sorozat főcímdalát feljátszotta a kétkazettás magnójára, és a játékfigurája volt Tom Selleck az általa "rendezett" Magnumban. Azt mondja, hogy

Mindig rendező szerettem volna lenni, tudtam, hogy az az én utam. A filmek bűvöletében nőttem fel. Imádom Bacsó Péter A tanú c. filmjét, egészen zseniális, tipikus példája annak, amikor a humor mélyít a történeten. Nagy kedvenceim Woody Allen nagyvárosi filmjei, a Pressburgban is vannak utalások, amelyeket tőle vettem kölcsön. A mostaniak közül Reisz Gábort rendkívül tehetségesnek tartom, de általánosságban elmondható, hogy kedvelem a magyar filmeket, most legutóbb a Fekete pont vagy éppen a Futni mentem is nagyon tetszett.

Mivel gyakran látogatja a mozikat, a kétgyermekes apuka számára a filmnézés igazi menedék, hiszen otthon nehezen talál magának csendes zugot. Filmes szemléletével talán egy fokkal elnézőbb, mint a legtöbb néző, hiszen tisztában van azzal, hogy még egy gyengébben sikerült alkotás mögött is hatalmas munka és kreativitás rejlik.

Kevesen tudják, hogy Molnár Csaba rendezte A mi kis falunk eredeti, szlovák verzióját (Horná Dolná). A sorozatok után azonban már valami másra vágyik. "A mi kis falunk mindkét országban sikeres volt, ugyanazok a karakterek, a sztori is nagyon hasonló, a magyar verziónak kicsit más a humora. A sorozatozás után most másban gondolkodom. Sokan kérdezik, hogy a Pressburgnak lesz e- folytatása? Azt a történetet lezártam. Persze, lehetne egy új sztori, akár új karakterekkel, a szlovákiai ukrán, vietnámi vagy zsidó közösséggel a központban, hiszen mindegyik érdekes téma" - magyarázza Molnár Csaba, akinek a Pressburgra ráment 6-7 év az életéből, a következő 6-7-et nem szeretné olyasmire fordítani, amit egyszer már megcsinált. "Jöjjön inkább egy egész estés nagy film, hiszen mi más lehetne egy rendező álma."