Bucsa eseményei: Mi zajlott a városban? | Demokrata A Bucsa városában zajló események sokak figyelmét felkeltették az utóbbi időben. A helyi közösség életében bekövetkezett változások és a nemzetközi reakciók is felerősítették a diskurzust. Milyen hatáso

A cikk elektronikus úton való megosztásához kérjük, kattintson erre a linkre, vagy másolja ki és küldje el a következő URL-t: https://demokrata.hu/velemeny/mi-tortent-bucsaban-985668/

2025. április 2-án informális meghallgatást tartottak az ENSZ-ben a bucsai tömeggyilkosságokról. A szörnyű bűntetteket ukránokon követték el 2022. márciusában. A "hivatalos" verzió szerint az oroszok, akik visszavonulásra kényszerültek Kijev környékéről, és ennek keretében Bucsát is kiürítették, ezt megelőzően a helyi ukránokat brutális módon legyilkolták. Ez a háborús bűncselekménynek minősülő aljas tömeggyilkosság ellehetetlenítette az Isztambulban kialkudott ukrán-orosz megállapodások ukrán részről történő aláírását, és alátámasztotta a helyszínre érkező Boris Johnson brit miniszterelnöknek a békeszerződés aláírására vonatkozó április 19-i tilalmát. Vlagyimir Putyin ellen nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki és népirtással vádolták meg. Oroszországot diplomáciailag elszigetelték, elkezdődött az orosz diplomaták kiutasítása, szigorú szankciókat vezettek be ellene, hiszen ahogy Zelenszkij elnök az amerikai CBS Face the Nation című műsorában kijelentette: "Ami Bucsában történt az egy népirtás. Egy egész nép, egy nemzet kiirtása." Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter erre hivatkozva szólította fel a G7-es országokat, hogy újabb, ezúttal megsemmisítő szankciókat vezessenek be Oroszország ellen, például teljes tilalmat az orosz energiára, a gázra, olajra, szénre. Kikötőzárlatot követelt az orosz hajók számára, valamint az orosz bankrendszer lekapcsolását a SWIFT-rendszerről. Bucsa ettől kezdve minden további magyarázat nélkül indokolta a NATO-országok fokozottabb katonai és anyagi támogatását.

Bucsa egyértelművé tette, hogy az ukránok a háború ártatlan áldozatai, az oroszok pedig kegyetlen tömeggyilkosok. Minden nyugati politikus számára kötelezővé vált az ukrán mártíromság melletti kiállás és az oroszellenesség csúcsra futtatása.

A fősodrú, azaz ukránpárti médiák az Egyesült Államokban és Európában, valamint a világ más tájain is, mindenféle vizsgálat vagy kérdés nélkül azonnal készpénznek vették a fent említett információkat, és azóta is tényként kezelik őket. Csak Orbán Viktor volt az, aki egy sajtótájékoztatón felhívta az őt kérdező újságíró figyelmét arra, hogy a tényállást nemzetközi vizsgálóbizottság még nem hitelesítette. Valójában semmilyen ilyen vizsgálat nem zajlott, hasonlóan az Északi Áramlatokkal kapcsolatos terrorcselekményekhez sem.

Kiderült, hogy a háború kitörésének okai között a NATO provokációja is szerepet játszik. Orbán már az elejétől fogva hangoztatta, hogy a konfliktus valójában az Egyesült Államok és Oroszország között zajlik, egyfajta proxyháború formájában, ahol az amerikaiak és a nyugati szövetségeseik zsoldosként használják az ukránokat. A frontvonalakon ukrán és orosz vér folyik, tehát szláv vér, de minden más, ami az ukrán oldalon történik – beleértve a stratégiai tervezést, a hadműveletek irányítását, a hadianyag ellátását, a hírszerzést és a célpontok meghatározását – a transzatlanti szövetségesek keze alatt zajlik. A The New York Times, az Egyesült Államok hírszerzési forrása, 2025. március 29-én részletesen beszámolt erről, megerősítve, hogy az ukrán műveleti központ a németországi Wiesbadenben található, mindössze 80 kilométerre a Ramstein amerikai támaszponttól.

A Hindustan Times által közzétett videón látható egy izgalmas meghallgatás, ahol az orosz külügyminiszter-helyettes bemutat egy filmet. Ebben a felvételben Anatolij Fedoruk, Bucs polgármestere március 31-én, vidám arccal tájékoztatja a város lakóit az orosz hadsereg kivonulásáról, amelyre egy nappal korábban került sor.

Március 29-én Alexander Fomin, az orosz honvédelmi miniszter helyettese elrendelte Kijev környékének kiürítését, mivel az orosz és ukrán felek közötti megállapodások értelmében felfüggesztették a katonai műveleteket a térségben. Bucsa, az Antonov repülőtér közelében található, 40 ezer lakosú kisváros, amely stratégiai szempontból fontos, és az orosz fél a kiürítéssel a békefolyamat iránti elkötelezettségét kívánta hangsúlyozni. Fedoruk, a város polgármestere úgy nyilatkozott, hogy március 31-ét a felszabadulás napjaként fogják megünnepelni. A polgármester beszéde során a kamerák az oroszok által elhagyott bucsai utcákra fókuszálnak, ahol kilőtt harci járművek és megrongálódott fegyverek tanúskodnak az eseményekről. Érdekes módon, a polgármester nem említi a városban tapasztalt haláleseteket vagy atrocitásokat, és az utcákon sem találhatóak nyomai tömeges kivégzéseknek. Később egy másik felvételen az ukrán speciális egységek konvoja érkezik Bucsába, ahol szintén nincs nyoma holttesteknek vagy erőszakos cselekményeknek.

A meghallgatás során Adrien Bocquet, egy francia felcser tanúvallomása következett, aki az események idején a helyszínen tartózkodott. Bocquet 2022 áprilisának elején önkéntes csapatával, egy kanadai orvossal és egy bejrúti nővérrel együtt Lengyelországon keresztül érkezett Ukrajnába, hogy egészségügyi támogatást nyújtson a rászorulóknak. Az Azov-egység megbízásából a céljuk az volt, hogy gyógyszerrel lássák el a súlyos állapotú ukrán gyermekeket és kórházba szállítsák őket. Április 4-én érkeztek Bucsába, ahol a település keleti peremén szörnyű látvány fogadta őket: teherautókból rakodták ki a holttesteket az út szélére. A város központjában hűtőautók sorakoztak, tele halottakkal. Az ukrán hadsereg addigra lezárta a várost, és újságírók nem voltak a környéken. Bocquet érdeklődésére, hogy kik azok a tetemek, azt a választ kapta, hogy Északkelet-Ukrajnában elhunyt emberek. Megfigyelték, hogy a holttestek keze fehér szalaggal volt összekötve, ám miután a területet heves esőzések sújtották, a testeket sár és agyag borította, míg a szalagok tiszták és újak voltak, ami arra utalt, hogy azokat utólag kötözték össze, valószínűleg az orosz csapatok távozása után. Ez a részlet minden fotódokumentáción jól látható volt. A helyszínen láttak egy autót, amelyben orosz hadifoglyokat szállítottak, és szemtanúi voltak, ahogy közülük hármat a szemük láttára lőttek térden. Az őket kísérő Azov-parancsnok azonnal távozásra utasította őket, mivel tudta, hogy ezeket a jeleneteket nem lenne szabad látniuk. Tavaly később, amikor elhagyták a helyszínt, mindhárman tanúi voltak annak, ahogy egy orosz hadifogoly tisztet főbelőttek. Ekkor már világossá vált számukra, hogy háborús bűncselekmények tanúi lettek, és gyorsan menekülőre fogták. Az, hogy az északkelet-ukrajnai holttesteket miért szállították Bucsába, miért helyezték el az út szélén és miért kötözték össze a kezeiket, később vált érthetővé, amikor a hónapokkal később az oroszokat tömegmészárlásokkal vádolták meg Bucsában. Amikor Bocquet visszatért Franciaországba, nyilatkozott a francia médiának, ám a beszámolóját néhány héttel később már megkérdőjelezték, sőt hazugnak nevezték. Élete veszélybe került, fenyegetéseket kapott, végül elvesztette állását és otthonát, pusztán azért, mert elmesélte, amit Bucsában látott.

Ez tehát a nem hivatalos verzió.

Bucsában az ukránok és az őket támogató nyugatiak szerint az oroszok által elkövetett tömeggyilkosságoknak 400 áldozata volt. Zelenszkij és szövetségesei szerint ez népirtásnak minősül. [1]

A hivatalos forrásokból származó információk szerint egy pincében tizennyolc megcsonkított férfi, nő és gyermek holttestére bukkantak. Az ukrán hadsereg által közzétett felvételeken egy kínzókamra is látható volt, és több áldozatról eltűntek a fogak és fülek, ami arra utal, hogy brutális kínzások áldozatai lettek. Más megölt civilek testét az utcákon hagyták, miközben a város lakói és polgármestere megerősítették, hogy az orosz katonák követték el a gyilkosságokat. A legtöbb áldozat a gyilkosságok idején mindennapi teendőit végezte, sokan bevásárlószatyrokat tartottak a kezükben. Egyes fotók olyan civileket ábrázolnak, akik összekötött kézzel feküdtek a földön, vagy éppen egy bicikli mellett. A városba látogató újságírók számos civil ruhába öltözött holttestet találtak, legalább egy tucatnyit. A CNN, a BBC és az AFP is közzétett felvételeket a bucsai utcákon és kertekben fellelt holttestekről, amelyek gyakran összekötött végtagokkal feküdtek. A BBC szerint egyes esetekben fejbe lőtték az áldozatokat, míg mások tankokkal lettek elgázolva az orosz erők által. Április 2-án az AFP arról számolt be, hogy legalább 20 civil holttestét találták az utcákon. Az ukrán sajtó szerint a képek azt mutatják, hogy az orosz erők szisztematikusan, előre megtervezetten öldöstek ukrán férfiakat. A The Kyiv Independent jelentése szerint egy férfi és két vagy három meztelen nő holttestét találták egy paplan alatt, akiket az orosz katonák megpróbáltak elégetni, mielőtt elhagyták a várost. Ukrán források szerint a nőket megerőszakolták, majd testüket megégették. A The Guardian szemtanúk beszámolói alapján azt írta, hogy az orosz hadsereg járműveiken ukrán gyerekeket használt pajzsként. A Human Rights Watch-nak adott interjúban helyi lakosok arról számoltak be, hogy április 1-jén az orosz katonák ajtóról ajtóra jártak, kikérdezték az embereket, elpusztították a vagyontárgyaikat és ellopták a ruháikat, hogy maguk viselhessék azokat.

Lehet, hogy egy kicsit kevesebb még inkább megdobogtatta volna a szíveket.

Rendben. Nem kívánom tanácsokkal ellátni az MI6 jól bevált és rutinos legendagyártó mechanizmusát, sem a tapasztalt ukrán titkosszolgálatokat, hiszen ha létezik a világban olyan szervezet, amelyik több évszázada folyamatosan gyártja a koholmányokat, terjeszti a rémhíreket és szervezi a lejárató kampányokat, akkor az a brit titkosszolgálat. Nem állítom, hogy mások ne próbálnának meg versenybe szállni velük, csupán azt, hogy a britek az álcázott műveletek és a dezinformáció terén valóban mesterfokúra fejlődtek. Az első világháború során olyan rémtörténetekkel riogatták a közvéleményt, mint hogy a németek levágják a belga gyerekek karját, hogy ne tudjanak később dolgozni, vagy hogy az ellenség halottjainak csontjaiból szappant készítenek. Ezt a második világháború alatt még tovább szőtték, amikor a lágerekbe zárt zsidókból készített szappanokkal fűszerezték a rémhíreket, és a foglyok bőréből készült lámpaernyőkkel dobták fel a narratívát. A lista szinte végtelen. Ne feledjük, hogy rólunk is a legabszurdabb koholmányokat terjesztették az első világháború előtt és alatt; a magyar katonákat barbár hunoknak állították be, akik állati módon viselkednek, míg a szerbek, britek, franciák és a többi „kifinomult” úriember más képet kapott. Jelenleg sem más a helyzet.