Mérő Vera Puzsér furcsa és megdöbbentő kijelentéseiről: "A Mandiner előbányászott egy régi Puzsér videót, hogy rákérdezzen, vajon elhatárolódom-e tőlük" - Mandiner.

Ahogy azt szerdán bejelentettük, a Transzparens Újságírásért Alapítvány egy megdöbbentő hangfelvételre bukkant, amelyen Puzsér Róbert különböző emberekkel folytatott beszélgetésében furcsa és zavarba ejtő kijelentéseket tesz a pedofíliával kapcsolatban. A felvétel kapcsán számos véleményformálót megkerestünk, köztük Puzsér jóbarátját és szövetségesét, Farkas Attila Mártont (FAM), aki szintén reagált a történtekre. Puzsér viszont határozottan kiállt a korábban elmondott szavai mellett.

Megkerestük Mérő Verát is, aki hosszadalmas Facebook-posztban reagált, nekünk küldött válaszában pedig kikötötte, ha idézzük, legyünk szívesek az egészet lehozni. Készséggel teszünk eleget kérésének.

Három kérdés került előtérbe: Egyetértene-e Puzsér Róbert pedofíliával kapcsolatos véleményeivel? Osztja-e azt a nézetet, miszerint "A pedofília csupán egy hajlam. Úgy vélem, hogy egy hajlam önmagában nem bűn"? Ha nem ért egyet, akkor elmarasztalja-e a publicista pedofíliával kapcsolatos megnyilatkozásait?

Mérő Vera válasza:

"FELFEDD A KALETA-BOTRÁNY SÖTÉT TITKAIT, MIKÖZBEN A MANDINER ELŐTÚRTA PUZSÉR EGYIK VIDEÓJÁT, HOGY KIDERÜLJÖN, ELHATÁROLÓDOM-E TŐLE."

Első ránézésre nem igazán tudtam hova tenni, miért is lenne most aktuális a Mandiner számára, hogy nekem bemutassa Puzsér Róbert kétórás pódiumbeszélgetésének egy rövid, két és fél perces részletét, amit öt évvel ezelőtt töltöttek fel a Youtube-ra egy Black Mirror-epizóddal kapcsolatban. Érdekes, hogy ez a videórészlet éppen abban az időben készült, amikor a Kaleta-botrány, amely először rázta meg a fideszt a gyerekek elleni erőszak ügyében, napvilágot látott. Furcsának találom, hogy a Mandiner számára ebből az időszakból mégsem az utóbbi eset tűnik a legfontosabbnak.

Sebaj, nem bánom, hogy nem a legfrissebb ügyekről beszélgetünk, mint például Kónya "K." Endre kegyelme, vagy az a szomorú eset, amikor Vásárhelyi János kis híján eltussolta a dolgokat. Emlékeztetem arra, hogy aki további információkat keres, bátran keresheti a sértetti képviselőt, dr. Gál Andrást, aki egyben az alapítványunk társalapítója is. Ráadásul ott van Kunstár Béla esete is, akit felfüggesztették, de korábban ő is hasonló bűnöket követett el. És ne feledkezzünk meg a közelmúltban történt kormányfinanszírozott gyermektáborokban való foglalkoztatásáról sem, amely szintén felvet kérdéseket.

Sőt, igazán mindegy, ne is fecséreljük az időnket Balog Zoltánra, felejtsük el a vadászkastélyok körüli mítoszokat, és ne is térjünk ki arra, hogy a kegyelmi botrány évfordulójára a gyermekvédelmi reform, amely mindent újra akar írni, valójában még súlyosabb következményekkel járt. Mindez annak ellenére, hogy tavaly ilyenkor ez szinte elérhetetlennek tűnt. A Fidesz által bevezetett beleegyezési korhatár, amely lehetővé teszi, hogy egy 14 éves gyerek szexuális kapcsolatba léphessen egy vele egykorú felnőttel, szintén nem érdemel említést. Rendben van, Mandiner, Szilvay úr, hagyjuk ezeket a témákat. Inkább beszéljünk Puzsér Róbert öt évvel ezelőtti megnyilvánulásairól a Kaleta-ügy kapcsán.

Természetesen, íme egy egyedibb megfogalmazás: "Az alábbiakban bemutatom a Mandiner által feltett kérdéseket, kiegészítve a saját válaszaimmal. Szeretném hangsúlyozni, hogy az újraközléshez kizárólag a teljes szöveg (beleértve a bevezetőt is) idézése mellett járulok hozzá."

Mennyire osztja Puzsér Róbert nézeteit a p*****liával kapcsolatban?

Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a kérdező pontosan mire kíváncsi, de általánosságban elmondható, hogy talán érdemes lenne, ha a cipész inkább a kaptafánál maradna, ahelyett hogy gyerekjogi elemzővé avanzsálna. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a szólás szabadsága lehetővé teszi, hogy különböző nézőpontok és nem csupán szakértői vélemények is megjelenjenek egy adott témában. Ennek tükrében Puzsér, bár néha kissé szakmaiatlanul keveri a dolgokat, alapvetően helyes kategóriákat állított fel, amelyek a következők:

1. a klinikai értelemben p*****l bűnelkövető, aki testi vágya kielégítésére gyereket használ, bántalmaz; 2. a klinikai értelemben p*****l bűnelkövető, aki gyermekp*******fia fogyasztásában vétkes, hiszen a magatartásával maga is hozzájárul a gyerekek sérelméhez, illetve a kapcsolódó fekete iparág fenntartásához (ezt csinálta Kaleta Gábor, mintegy 20 000 ilyen jellegű felvétel erejéig.); 3. a klinikai értelemben p*****l bűnelkövető, aki gyerekek nem bántalmazó helyzetben készült képeit (ezért is volna fontos téma a gyerekek online reprezentációja, ajánlom feldolgozásra a Mandinernek) önkielégítésre használja, ezzel a kiskorúaknak közvetett vagy közvetlen módon sem okozva sérelmet; 4. a klinikai értelemben p*****l bűnelkövető, aki ún. "hentai" animációs tartalmakat fogyaszt.

Ha jól értem Puzsér gondolatmenetét, az első két kategória között csupán árnyalatnyi eltérések találhatók. Az első esetben a kiskorú közvetlen sérelmet szenved el, míg a második esetben a kár inkább közvetett módon éri őt. A harmadik és negyedik kategóriát Puzsér erkölcsi szempontból elemzi, mivel ezek nem alkotnak jogi keretet. A publicista helyesen hangsúlyozza, hogy a fenti négy kategória megkülönböztetése nemcsak érdemes, hanem a megelőzés szempontjából létfontosságú is. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a negyedik kategória, amely a mesterségesen generált tartalmakra vonatkozik, az AI technológia térnyerésével egyre sürgetőbb problémát jelent. E témában sürgető lenne egy alapos szakmai és társadalmi diskurzus kialakítása. A szakértői vélemények ugyanis megoszlanak: míg egyesek a vágyak kifejezésének és a megelőzésnek látják a potenciálját, mások a gátlások feloldódását és ennek következtében a bűnelkövetés növekedését valószínűsítik.

Egyetértek azzal a gondolattal, miszerint a pedofília egyfajta hajlam, és fontos megérteni, hogy a hajlam önmagában nem feltétlenül bűn. Azonban a hajlamok és az azokból fakadó cselekedetek közötti különbség rendkívül lényeges. A hajlam lehet egy belső érzés vagy vonzalom, de a cselekedetek, amelyeket valaki ezek alapján tesz, morálisan és jogilag is megítélendők. Tehát a hajlamok vizsgálata mellett elengedhetetlen a cselekedetek felelősségteljes kezelése is.

Valóban, az önmagában nem büntethető cselekedetek, amelyek nem járnak bűnelkövetéssel, nem képezik a jogi rendszer tárgyát. A "bűnös gondolat" fogalma ugyan spirituális szempontból érdekes lehet, de jogi értelemben nem releváns. Sokatkal sürgetőbb probléma, hogy a klinikai értelemben elkövetőként azonosított egyének (akik a kiskorúakkal szembeni szexuális erőszak elkövetőinek csupán kevesebb mint 10%-át alkotják) nem részesülnek megfelelő terápiás ellátásban. Ennek okai között szerepel a társadalmi stigmatizáció és a terapeuták részéről tapasztalható, részben érthető elzárkózás. Pedig a megelőzés érdekében a kognitív viselkedésterápia, valamint a folyamatos pszichológiai felügyelet lehetnek a leghatékonyabb, gyógyszermentes megoldások.

- Amennyiben nem ért egyet, elítéli-e a publicista p*****liával kapcsolatos kijelentéseit?

A kijelentéseim tartalmilag helytállóak, csupán a stílusommal lehet némi probléma. Azonban, mivel a Mandiner kérdései között a stílus nem játszik szerepet, nem szeretnék ennél mélyebben belemenni. Évek óta azon dolgozom, hogy a témáról folytatott diskurzusban mindig figyelembe vegyük az áldozatok méltóságát és érzékenységét. Ezen elv megvalósítása azonban ott kezdődik, hogy senki ne próbálja meg politikai célokra vagy (kettős) karaktergyilkosságra kihasználni az ügyüket.