Már a 19. század során a magyar festészet koronázatlan királya dublőr segítségével alkotta meg műveit.
Ma ünnepelné születésnapját egyik legnagyobb festőnk, Szinyei Merse Pál, aki úgy festett impresszionista képeket, hogy nem is ismerte külföldi kortársai új szemléletét. Azt hiszi, mindent tud a Majális alkotójáról? Kvízünkkel utánajárhat.
Szinyei Merse Pál, a 19. századi magyar képzőművészet formabontó, úttörő alakja, a magyar festészet első nagy koloristája 1845-ben született. A művész müncheni tanulmányokat folytatott, Carl von Piloty legendás osztályában tanult, festő kortársakkal barátkozott. Nagy hatással volt rá ebből az időszakból Gustave Courbet látogatása, Münchenben pedig megismerhette Manet és Monet munkásságát. Korai művei között szerepel a Majális, a Lila ruhás nő, a Hóolvadás, a Pacsirta és a Léghajó, amik a modern magyar festészet alapjait tették le, vagyis kenték fel.
Stílusának jellegzetes vonásai, kompozíciójának egyedisége, friss színek használata és sajátos természetábrázolása drámaian megkülönbözteti őt kortársaitól. A francia impresszionisták korszakában alkotott, de mégis eltérően, függetlenül és önállóan fedezte fel a napfény hatását a formákra és a színek játékára. Talán ő volt az első magyar festő, aki lépést tartott a korszerű európai művészeti áramlatokkal. Modernitása lenyűgöző volt, ám amikor 1873-ban bemutatták a Majálist, a közönség szinte közönyösen fogadta azt. A Benczúr Gyula müncheni műtermében készült alkotás az 1873-as bécsi világkiállításon a magyar pavilon középpontjában állt, azonban Münchenben méltatlan körülmények között akarták kiállítani, ezért Szinyei végül visszavonta a művet a tárlatról. Később a Magyar Nemzeti Múzeum sem mutatott különösebb lelkesedést, amikor a festő felajánlotta nekik ezt a jelentős alkotást. Ezen események hatására Szinyei hosszú időre félretette a festést, és a gazdálkodás felé fordult.
Miért fogadhatta közöny a képet? Itthon épp a romantika tombolt, a romantikus festmények középpontjában pedig nem egy boldog nap, egy boldog óra megragadása állt, hanem nagy eszmék, súlyos témák, a mitológia és a fantázia elszabadulása. A Majális természetesen nem ez a kategória, de ahhoz kevés volt, hogy botrányt váltson ki. Ma már nem vita tárgya, hogy remekmű, sőt, a csodás kép milliónyi kis titkával is rendelkezünk. Tudjuk, hogy unokatestvére, Gundelfinger Gyula tájképfestő baráti köréből kerültek ki a festmény szereplői.
A fél karjára támaszkodó figura Viottinak hívják, és építészeti tehetsége révén vált ismertté. Mellette, fehér ruhába öltözve, Probstner Mária áll, aki Szinyei későbbi sógornője volt. A másik női alak egy modell, akinek eleganciáját báró Luzsénszky Zsigmond árnyékában figyelhetjük meg, míg ő guggolva pihen. A festő Heinrich Max, Szinyei barátja, szintén jelen van, míg Szinyei maga, hason fekve, éppen falatozik. Az egész jelenet egyfajta harmonikus összhangban tükrözi a művészet és a barátság világát.
A festő pályájának egy nehéz időszakában, a Majális című művének kudarca után úgy érezte, hogy nem képes jobbat alkotni, ezért inkább felhagyott a festészettel. Csak néhány év elteltével tért vissza az ecsethez, amikor megszülettek olyan jelentős munkái, mint a Lila ruhás nő, A pacsirta és a Léghajó. Utóbbi különösen érdekes, hiszen egy valós esemény ihlette: 1878-ban sógora léghajóra szállt, ami mély hatással volt rá. Bécsbe költözve A pacsirta című festményét készítette el, amelyet kiállítottak, de a kritikusok nem fogadták éppen jól, különösen a sok élénk zöld miatt. Szinyei azonban nem adta fel, és a helyzet megoldása érdekében gyeptéglákat hozatott, amelyeket a kép elé helyezett, így a kritika végül enyhült. Az indulatosság és a kudarcok azonban nem múltak el nyomtalanul; a folyamatos bírálatok a családjára is hatással voltak. Felesége végül elhagyta őt, és a festő egyedül maradt fiával, Félixszel. Ezt követően ismét abbahagyta a festést, tíz évre politikai és gazdasági tevékenységekre összpontosított.
Az utolsó 25 évében Szinyei Merse Pál újra felfedezte az alkotás örömét, ám a festményei száma nem volt túl magas, évente csupán 5-6 művet készített. Kertjei, különösen a sajátja, tavaszi és őszi hangulatban fogantak meg, ezzel visszatérve a természethez. 57 éves korában sajnos egyik szemére megvakult, de ez sem gátolta meg abban, hogy továbbra is dolgozzon. 1900-tól kezdve egyre több elismerést kapott, mind belföldön, mind külföldön, díjnyertes festményei és önálló kiállításai boldogságot hoztak számára. 1914-ben a Szépművészeti Múzeum létrehozta a Szinyei termet, amely méltó emléket állított munkásságának. 1920-ban Jernyén hunyt el. Halála után negyven nappal művészbarátai megalapították a Szinyei-Merse Társaságot, amely a második világháborúig jelentős művészeti közösségként működött. Ha további izgalmas részletekre kíváncsi a ma 180 éve született művész életéről, próbálja meg kitalálni a válaszokat az alábbi kvízben!
