Magera Noémi: A szurkolók adták meg a hiányzó lökést

Mennyire voltak fűtve az indulatok az elmúlt három, csalódással zárult döntő után, amikor folyamatosan azt kellett szemlélniük, ahogyan a Michalovce ünnepli a kupagyőzelmet?

Mindenképpen győzni szerettünk volna, ez nem volt kétséges. Ma valaki megkérdezte tőlem: "Megnyerjük a meccset?", és én azt válaszoltam, hogy ha nem így lenne, akkor nem is lett volna értelme itt lennünk. Hihetetlenül büszke vagyok a csapatunkra. Őszintén szólva, az első félidőben olyan mélypontokkal küzdöttünk, amire nem is számítottam. De az utolsó 13-14 percben már nem is gondoltam volna, hogy ennyivel fogunk vezetni. Igazán boldogok vagyunk!

Ez az elszántság egészen 4:0-ig érezhető volt, azonban ezután mintha megváltozott volna a széljárás. A következő tizenöt perc a kapuból nézve egészen más képet mutatott. A játék intenzitása lecsökkent, és valami hirtelen megváltozott a csapat dinamikájában. Az ellenfél feléledt, és a helyzetek, amik eddig elkerülték őket, most egyre gyakoribbá váltak. Minden egyes lövésnél éreztem a feszültséget, ami a levegőben vibrált, és a csapatom reakcióját figyelve egyre inkább aggasztóvá vált a helyzet.

A Michalovce csapata egyetlen pillanatra sem engedte el a kupát, mindvégig harcoltak érte. Ez a kitartás hozta meg a várva várt fordulatot. Úgy érzem, hogy amikor újra a kezünkbe került az előny, mindannyian eltökélten ragaszkodtunk ahhoz, hogy ne engedjük ki a trófeát a kezeink közül.