Folyamatosan szemmel tartanak minket, és ez komoly hatással van az agyunk működésére.

Ma már nem kérdés: állandó megfigyelés alatt állunk. Az, hogy kik vagyunk, mik az érdeklődési köreink, kik a barátaink, ma már szinte bárki számára hozzáférhető a közösségi oldalakról, digitális lábnyomunk pedig olyan információkat is elárul rólunk a nagy cégeknek, amiről talán még mi sem tudunk. A mozgásunkat folyamatosan monitorozzák az okos kapucsengők és a CCTV kamerák, amely utóbbi könnyen lehet, hogy mesterséges intelligencia segítségével személyazonosságunkat is hozzá tudja rendelni a tartózkodási helyünkhöz.

E tényezőt figyelembe véve jogosan vetődhet fel a kérdés: milyen módon befolyásolja életünket a megfigyelés?

Clément Belletier, a Clermont Auvergne-i Egyetem francia pszichológusa szerint a megfigyelés kérdése az egyik legelső téma, amelyet a pszichológiai kutatások során vizsgáltak. 1785-ben Jeremy Bentham, az angol filozófus és jogelméleti gondolkodó, megalkotta a panoptikon nevű elméleti börtönmodellt, amely forradalmasította a megfigyelés fogalmát. Az elképzelés lényege az volt, hogy a fogvatartottak folyamatosan megfigyelhetők anélkül, hogy tudnának róla, így a kontroll és az önellenőrzés folyamata is életre kelhetett. Ezen elmélet hatásai messze túlmutattak a börtönfalakon; hozzájárultak az iskolák, kórházak, gyárak és más intézmények elméleti és gyakorlati struktúrájának formálásához is.

1898-ban Norman Triplett pszichológus érdekes felfedezést tett: a kerékpárosok teljesítménye jelentősen javul, ha mások társaságában versenyeznek. Az ezt követő kutatások, különösen az 1970-es évektől kezdve, világosan rávilágítottak arra, hogy a közösségi interakciók nem csupán viselkedésünket formálják, hanem gondolkodásunkra is mély hatással vannak, sőt, a mentális egészségünkre is komoly következményekkel járnak. A Live Science legújabb elemzése pedig bemutatta, milyen módon befolyásol bennünket az állandó megfigyelés.

Amikor tudatosan tudatában vagyunk annak, hogy figyelnek minket, viselkedésünk jelentős változásokon megy keresztül. Ilyenkor hajlamosabbak vagyunk proszociális cselekedetekre, ami azt jelenti, hogy nagyobb eséllyel segítünk másokon, és csökkentjük a csalásra való hajlamunkat. Egyes kutatások arra utalnak, hogy a lopás vagy például a szemetelés mértéke is csökkenhet, ha csupán szemek képei jelennek meg környezetünkben. Ez a jelenség arra inspirál minket, hogy a megfigyelést társadalmi szempontból is hasznos módon alkalmazzuk, például a bűnmegelőzés érdekében.

Az utóbbi harminc év során a tudósok rájöttek, hogy a megfigyelés nem csupán egy passzív folyamat, hanem aktívan befolyásolja a kognitív funkciókat, például a memóriát és a figyelmet is.

Egy kutatás során megfigyelték, hogy a résztvevők teljesítménye romlott egy munkamemória-feladat során, amikor olyan képeket mutattak nekik, amelyeken emberek figyelik őket, szemben azzal, amikor a nézők elfordították a tekintetüket. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a közvetlen szemkontaktus képes elvonni a résztvevők figyelmét, így azok nehezebben koncentrálnak a feladatra. További vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a térbeli kogníció és a nyelvi feldolgozás szintén csökkent, amikor a résztvevőket megfigyelték.

A ránk irányuló tekintetek mélyebb hatást gyakorolnak tudattalan működésünkre: amikor valaki figyel minket, automatikusan elkezdjük analizálni az arcát, anélkül hogy tudatosan tennénk ezt. Egy tavaly decemberben végzett kutatás például azt mutatta ki, hogy agyunk már azelőtt reagál a ránk néző szemekre, hogy tudatosan észlelhetnénk az arcot. Ez arra utal, hogy a megfigyelés folyamata aktiválja a feldolgozási képességeinket egy új szintre.

Ez különösen kedvezőtlenül érintheti azokat, akik már eleve mentális problémákkal küzdenek.

A skizofréniában szenvedőknél például többször fordulhat elő, hogy túlérzékenyek lesznek a figyelő tekintetekre. Mások, például a társas szorongásban szenvedők, szintén túlérzékenységet mutathatnak mások tekintetére. Rengeteg hatás van persze, amit még nem sikerült megfigyelni. A kutatók azonban állítják, hogy a modern tanulmányok egyértelműen bizonyítják: a munkahelyi megfigyelés, amelytől sok cégvezető a termelékenység növekedését várja, valójában kontraproduktív. Ugyanez a helyzet a vizsgázó diákok esetében használt megfigyelésre is: legyen szó akár online vagy offline vizsgakörnyezetről.