A napraforgó termesztéstechnológiájának fejlesztése számos izgalmas lehetőséget kínál, amelyek révén fokozhatjuk a terméshozamot és a fenntarthatóságot. Az alábbiakban néhány innovatív megközelítést említek, amelyek hozzájárulhatnak a napraforgó termeszté

A hazai növénytermesztés a legutóbbi évek sokkhatásai miatt egyre inkább keresi azokat a lehetőségeket, amelyek az egyre nehezebbé váló agronómiai, ökonómiai hatékonysági körülményekből kiutat jelentenek.

A jelenlegi összetett és kihívásokkal teli helyzetet számos belső és külső tényező együttes hatása alakította ki. Agronómiai nézőpontból talán a leglényegesebb ok a hazai növénytermesztés struktúrájának drámai leegyszerűsödése, valamint egyes növények termesztési technológiáinak fejlesztésének hiánya volt.

Napjaink mezőgazdaságában a szántóföldi növénytermesztés területének 85%-át mindössze öt fő növényfajta uralja, ami egyértelműen a vetésszerkezet drámai leegyszerűsödésére utal. Azok a növények, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt még százezer hektár körüli területen virágoztak, mint például a cukorrépa, burgonya vagy borsó, mára a termesztési gyakorlat peremére szorultak.

A vetésszerkezet ilyen leegyszerűsödése sok-sok piaci, gazdasági, agronómiai és egyéb okokra vezethető vissza, de az kétségtelen tény, hogy az ilyen szimplifikálódott vetésszerkezet jelentősen megnövelte a magyar szántóföldi növénytermesztés ökológiai, agronómiai és ökonómiai vulnerabilitását, azaz könnyen sebezhetővé vált.

Még mindig van lehetőség a változtatásra, de ez nem elhanyagolható kihívást jelent a gazdálkodók számára. Az egyik legnagyobb feladat, amellyel szembesülnek, az őszi-tavaszi vetésű növények megfelelő arányának meghatározása a vetésszerkezeten belül.

A tavaszi vetésű kapás növények közül a kukorica és a napraforgó kiemelkedő szerepet játszik hazánk mezőgazdaságában. Az ő jelentőségük és hatásuk az országos és üzemi szinten valóban sokszínű és összetett. Így érdemes néhány szempont szerint alaposan megvizsgálni e két növényt, hogy jobban megértsük, milyen előnyöket és kihívásokat rejtenek magukban.

Fedezze fel az SUVEX és ARNETES SU hibrid napraforgókat, amelyek a KWS innovatív kínálatának részei! Ezek a korszerű középérésű hibrid fajták kiemelkedő alkalmazkodóképességgel bírnak, így ideálisak különböző termesztési körülményekhez. A peronoszpóra megbetegedés ellen az M9 rezisztenciaszint biztosít védelmet, míg a Szádor A-F rasszokkal szemben is rezisztensek. További információkért KATTINTSON A KÉPRE!

A kukorica és a napraforgó kiemelkedő szerepet játszanak nemcsak globálisan, hanem hazánk mezőgazdaságában is. Az utóbbi évtizedek során a kukorica vetésterülete drámai mértékben megnövekedett: míg 1970-ben mindössze 113,1 millió hektáron termesztették, addig 2022-re ez a szám már 203,5 millió hektárra emelkedett. Ezzel a növény a búza után a második legnagyobb területen termesztett kultúrnövényként van jelen a világ mezőgazdaságában.

A napraforgó vetésterülete ugyan lassabban növekedett abszolút értékben (1970-ben 8,2 millió ha, 2022-ben 27,9 millió ha), de a relatív növekedés mértéke (340%) lényegesen meghaladta a kukoricáét (180%).

Hazánkban a kukorica vetésterülete az elmúlt két évtizedben fokozatosan csökkent (2000-ben 1,193 millió ha, 2023-ben 0,768 millió ha), míg a napraforgóé nagyon dinamikusan növekedett (2000-ben 299 ezer ha, 2023-ban 674 ezer ha).

Az elmúlt húsz év során a hazai mezőgazdaságban mindkét növény, a kukorica és a napraforgó esetében kedvező termésátlagok növekedését figyelhettük meg. Ugyanakkor a termésingadozások, különösen a kukoricánál, rendkívül széles skálán mozogtak. Jelenleg a kukorica országos termésátlaga 7-8 t/ha, míg a napraforgóé 3 t/ha. Ezt a helyzetet nem csupán stabilizálni szükséges, hanem tudatos tervezéssel és gazdasági megfontolásokkal érdemes növelni a versenyképességünk érdekében.

A kukorica- és napraforgótermelésünk erőteljesen az exportpiacokra támaszkodik, ami különösen a kukoricát érintő időszakokban drámai kihívásokat teremt. A kukorica túlságosan nagyfokú exportorientáltsága mérsékelhető lenne, ha a hazai felhasználás, például az állattenyésztés, bioetanol előállítás, valamint az ipari és élelmiszeripari feldolgozás terén erősítenénk a belső igényeket. Sajnos azonban az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy ezen a téren nem sikerült jelentős előrelépéseket elérni.

A napraforgó sokkal jobban értékesíthető terméket (nyersen, feldolgozva) jelent, így - talán - ennek az exportorientáltságnak a negatív hatásai kevésbé jelentkeznek.

Mindkét növénynél, de különösen a kukoricánál a piaci árak kiugróan nagy volatilitása mutatkozott meg az elmúlt néhány évben, amely negatív hatású volt nemcsak a gazdálkodók, hanem a kereskedők és feldolgozók szempontjából is.

A folyamatosan csökkenő hazai szántóterületen a megfelelő ökológiai, vetésváltási és egyéb szempontok mérlegelésével a kukorica mintegy 1,25 millió ha, a napraforgó mintegy 0,9-1,2 millió ha területen termelhető számításaink szerint, azaz - megfelelő feltételek mellett - mindkét növény vetésterülete 0,2-0,4 millió ha-ral még potenciálisan növelhető, vagy - a termésátlagaik növelésével és stabilitásával - ezeken a területeken más növények bevonásával változatosabbá tehető a hazai vetésszerkezet.

Az is fontos mindkét kultúránál, hogy milyen alternatív növényekkel - legalábbis részben - helyettesíthetők mind agronómiai, mind felhasználói szempontból. Ezt mérlegelve a kukoricának sokkal nagyobb a más növényekkel (kalászosok, cirok, egyéb gabonák) történő helyettesíthetősége, mint a napraforgónak.

A napraforgó helyettesítése repcével a hazai klímaviszonyok figyelembevételével csak bizonyos mértékig lehetséges.

Dr. Pepó Péter, a szakma elismert képviselője, mindig is kiemelkedett tudásával és elkötelezettségével. Innovatív megoldásaival és szakmai tapasztalatával hozzájárul a terület fejlődéséhez, miközben mentorálja a fiatal tehetségeket. Munkássága során számos sikeres projektet irányított, amelyek nemcsak a tudományos közösség, hanem a társadalom számára is jelentős hatással bírtak. Dr. Pepó Péter nem csupán szakember, hanem inspiráló személyiség is, aki mindig nyitott az új ötletekre és kihívásokra.

Debreceni Egyetem, MÉK, Növénytudományi Intézet