A külföldi (EU-s) munkavállalók társadalombiztosítási kötelezettségeinek gyakorlati alkalmazása rendkívül fontos téma, amely számos aspektust érint. Az uniós munkavállalók, akik Magyarországon kívánnak dolgozni, különböző szabályok és előírások alá esnek,

Tisztelt Szakértő! Intézményünk több külföldi munkavállalót foglalkoztat, akik különböző EU-tagállamokból érkeznek. Előfordul, hogy egy munkavállaló, aki EU-tagállam polgára, nem lép be Magyarország területére, hanem teljes mértékben a saját országában végzi a munkáját (például távmunkában vagy az egyetem kihelyezett karán). Ilyen esetben Magyarországon nem válhat biztosítottá, és tajszámot sem kaphat. Kérdéseink a következőkkel kapcsolatosak: kötelező-e ebben a helyzetben is vizsgálni, hogy az adott tagállamban biztosított-e a munkavállaló, és ha rendelkezik A1 igazolással, akkor ugyanúgy kell-e eljárni, mint az első esetben? Ha az adott államban nincs biztosítása, intézményünknek van-e bejelentési kötelezettsége az érintett állam társadalombiztosítási hatósága felé? Példaként említenék egy román-magyar kettős állampolgárt, aki hosszú évek óta az egyetem romániai kihelyezett karán dolgozik. Mivel Magyarországon nem biztosított, és Romániában sem, emellett az egyetem sem jelentette be a román társadalombiztosítási szervhez, jogilag lehetséges-e, hogy valaki munkaviszonyban álljon az EU-ban, de ne váljon biztosítottá? Vagy ebben az esetben is a fenti rendeletek alapján kötelező lenne a biztosítási bejelentés az adott tagállamban? Segítségüket és iránymutatásukat előre is köszönjük!