Krug Emília férje végre megvalósította bakancslistás álmát: "Ez egy olyan téma, ami sokakban megosztó érzéseket kelt, de..."

Nap Híre: A közösségi platformodon megjelent egy új Story: pár napra eltűntetek a férjeddel...

Krug Emília: "Igen. Spanyolországban voltunk, Pamplonában. Ennek az a története, hogy a férjem pár éve olvasta Hemingway pamplonai fiesztáról szóló regényét, a Fiesta - A nap is felkel címűt, és azóta is bakancslistás álma volt eljutni a pamplonai bikafuttatásra, a San Fermin nevű fesztiválra. Egyet az én listámról, egyet az övéről alapon most ő volt a soros, így azt mondtam neki tavasszal, hogy akkor menjünk!"

Nap Híre: És mindent végig is néztetek, ami ott történik?

Krug Emília így fogalmazott: "Igen, mindent megtettünk, hogy alaposan felfedezzük a fesztivál minden aspektusát. (kicsi szünet - A szerk.) Nem szeretném kikerülni a kérdést: tudom, hogy ez egy megosztó téma. A fesztivál San Fermin püspök emlékére jött létre, aki a keresztényüldözések alatt mártírhalált halt, és ez a hagyomány szorosan összefonódott a bikavásárok szokásaival, amelyekből mára a bikafuttatás és a bikaviadal maradt meg. Egy héten át minden nap hat bikát futtatnak, majd este bikaviadal zajlik az arénában. Ez a rész különösen megosztó, figyelembe véve az állatvédelmi és egyéb szempontokat is. Számunkra is nehéz volt végignézni a bikaviadalt, igazán felkavaró élmény volt. Másrészt viszont lenyűgöző volt látni egy közösséget, amely ennyire ragaszkodik a hagyományaihoz, és amely számára a tradíciók nemcsak fontosak, hanem szívügyük is."

Nap Híre: Milyen formákban mutatkozott meg ez a jelenség?

Krug Emília szavaival élve: "Itt tényleg minden korosztály képviselteti magát, a legkisebbektől kezdve a fiatal felnőttekön át egészen a hetvenes-nyolcvanas éveikben járó nagyszülőkig, akik mind egy célért gyűltek össze: hogy megünnepeljék a közösséghez való tartozást, a hagyományok fontosságát és az együttlét örömét. A hangulat fergeteges volt, mindenki mosolygott, és ami igazán különleges, hogy szinte mindenki piros-fehérbe öltözködött. Ez a színkombináció a mártír püspökre való emlékezés szerves része, amit mindenki komolyan vesz. Azok, akik nem követik ezt a szokást, szinte kényelmetlenül érzik magukat, mintha nem tartanának tiszteletben a közösség hagyományait. Megtisztelő és irigylésre méltó, hogy évszázadokon át, generációról generációra egy nemzet, egy tartomány, egy város összetartozása ennyire erős a hagyományok révén."

Nap Híre: De vajon hogyan is képzeljük el a lényeget? Milyen tanulságokkal gazdagodtatok az utóbbi időszakban?

Krug Emília: "A bikafuttatás élménye mindenkinek a saját erkélyéről válik igazán különlegessé. Ez a 850 méteres izgalmas verseny a város szívében zajlik, és minden évben pontosan reggel nyolckor, egy petárda hangjára kezdődik, amikor a bikák nekivágnak a pályának. Az esemény csupán 2-3 percig tart, de a feszültség és az izgalom minden pillanatát megéri. Mi is korán keltünk, hogy 6:30-ra már a helyszínen legyünk, hiszen később a belváros utcáit lezárják a nézők számára. Másnap reggel a helyi arénába mentünk, hogy tanúi legyünk a futás végének, amikor az állatok megérkeznek. A színpad előtt 19 ezer lelkes néző várja a pillanatot, és a jókedv, a zene, valamint a mellettünk ülő helyi fiatalok táncra hívása mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az élmény felejthetetlen legyen. Az ilyen szituációknak igazi varázsa van."

Nap Híre: Talán még egyetlen kérdés: mit olvas most a férjed?

Krug Emília mosolyogva jelentette be: "Most én következem - a következő kalandom Skandinávia lesz, a lenyűgöző fjordok szívében!"