Dél-Afrika új földkisajátítási törvényt vezetett be, amely kommunista elveken alapul, ezzel komoly aggodalmat keltve a fehér farmerek körében. Az intézkedés célja a földterületek újraelosztása, azonban sokan attól tartanak, hogy ez veszélyezteti a mezőgaz

Zavaros törvény, homályos garanciák és a kárpótlás mellőzése

A múlt héten elnöki aláírással hatályba léptetett törvény lehetővé teszi a földtulajdon kárpótlás (kompenzáció) nélküli kisajátítását, azzal a homályos garanciával, hogy erre csak a köz vagy az állam érdekében kerülhet sor, melyet viszont nem részletez a jogszabály.

A politikai tiltakozások mellett a jogi kritikák arra figyelmeztetnek, hogy ezek a fogalmak önkényesek és értelmezhetetlenek. Az új törvényt megelőzően egy 1975-ben alkotott jogszabály még a "készséges eladó, hajlandó vevő" elve alapján még szorította az államot, hogy fizessen azoknak a tulajdonosoknak, akiktől földet akart szerezni, de ez a kötelezettség most megszűnik.

Több kísérőjelenség is erősíti a kormány nyomását a földtulajdonosok és általában a fehér kisebbség ellen, hivatkozva a történelmi múltra. Ilyen mellékzönge, hogy a múlt héten keresetet nyújtottak be egy 1985-ös gyilkossági ügyben, amikor biztonsági tisztek egy útlezárásnál megállítottak egy furgont, és utasait kegyetlen módon meggyilkolták. A tetteseket sosem büntették meg, és azóta mindannyian meg is haltak. Az áldozatok 25 családtagja most beperelte a dél-afrikai kormányt, amiért nem állította bíróság elé az állítólagos gyilkosokat, noha Nelson Mandela 1990-es szabadulása és elnöksége után ebben reménykedtek.

A helyzetet és a közhangulatot egyre inkább feszíti Nhlanhla "Lux" Mohlauli radikális populista népvezér aktivitása, aki a drámai történelmű Soweto negyedében szervezkedik. Ő az 'idegen betolakodók' ellen uszítja a helyi lakosokat, és követeli vagyonuk teljes elkobzását. Mohlauli mozgalma az amerikai rasszista 'Proud Boys' ellentéte, akik a 2021-es Capitolium ostromában is kulcsszerepet játszottak.

Erőszakossága és fenyegetései miatt a dél-afrikai rendőrség már többször előállította Luxot, de pár óra után mindig elengedték.

A militáns provokátor népszerűsége egyre inkább rányomja a bélyegét a kormányzati döntésekre, arra ösztönözve a vezetést, hogy határozottabb intézkedéseket hozzon a vagyoni egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében. Ezzel párhuzamosan a társadalmi feszültségek növekedése miatt az erőszakos megmozdulások is egyre gyakoribbá válnak, amelyeket a hatóságok kénytelenek eltűrni.

Lux azzal reagál a fehérellenes vádakra, hogy szerinte a szegényebb szomszédos országokból érkező fekete bevándorlók nem tartoznak a kívánatos csoporthoz Dél-Afrikában. Állítása szerint az általa irányított 'Dudula' akció nem rasszista indíttatású, hanem a dél-afrikai közösség védelmét célozza. Ahogy fogalmaz: "Ha az Egyesült Államok büszkén hangoztatja, hogy Amerika az első, akkor mi is joggal mondhatjuk, hogy Dél-Afrika a mi prioritásunk."

2023-ban Elon Musk, a dél-afrikai származású tech mogul, Twitteren osztotta meg véleményét a Dél-Afrikában tapasztalható feszültségekről. Kommentjében aggasztóan jelezte, hogy a fehérek kiirtására irányuló tendenciák figyelhetők meg az országban. E megjegyzése egy olyan tömeges eseményhez kapcsolódott, ahol hangosan skandálták a "öld meg a fehéreket, öld meg a farmereket" jelszavakat, ami súlyos aggodalmakat vetett fel a helyi helyzetről és a társadalmi feszültségekről.

Musk jelenlegi bírálói úgy vélik, hogy ő az, aki Dél-Afrikából az Egyesült Államokba hozta magával a fehér faji felsőbbrendűség eszméjét. Támogatja a német AfD politikai pártot, és különös érdeklődést mutat a genetika iránt, amely egészségtelen irányba tereli a diskurzusát. Emellett folyamatosan hangoztatja a szülőhazájában elterjedt "fehér népirtás" narratívát, ami miatt nyelvezete és stílusa egyre inkább a régi Dél-Afrika hangulatát idézi.

A kisajátítási kérdés gyökerei mélyen beleágyazódtak a gyarmati múltba, egészen az 1913-as Földtörvényig, más néven a Natives Land Act-ig. Ez a jogszabály drámai módon korlátozta a fekete lakosság földhöz való hozzáférését, megtiltva számukra, hogy a megművelhető területek 7 százalékánál nagyobb földterületet birtokoljanak. Ezzel a rendelkezéssel gyakorlatilag ellehetetlenítették a fekete farmerek középosztályának kialakulását, és az őslakosoknak csupán napszámosként, bérlőként, vagy rendkívül hátrányos körülmények között, szinte rabszolgasághoz hasonló státuszban engedték meg a földművelést.

A brit gyarmati uralom helyébe lépő apartheid időszak (1948-1994) alatt a társadalmi és gazdasági korlátozások egyre súlyosabbá váltak, ami jelentős egyenlőtlenségeket teremtett. 1994-ben, Nelson Mandela vezetésével elindult egy átfogó átalakulás, amelynek középpontjában a földreform állt, azonban ez a folyamat rendkívül lassan és nehezen haladt. A fehér farmerek továbbra is az ország mezőgazdasági területeinek jelentős hányadát birtokolták, ami csak fokozta a meglévő feszültségeket.

A címben említett kommunista reminiscencia arra utal, hogy Magyarországon az 1947-es földreform célja alapvetően a földterületek egy kézben való koncentrációjának korlátozása volt, végső soron a magántulajdon szinte teljes megszüntetésére irányult. Ezzel párhuzamosan érdemes megemlíteni a fehér dél-afrikaiak helyzetét is, akik az ország lakosságának csupán 8-9%-át képviselik, mégis jelentős gazdasági és tulajdonosi szerepet töltenek be. Az ő befolyásuk azonban már nem a politikai hatalom révén, hanem inkább a magasabb képzettség, a hosszú évek alatt kiépített ellátási láncok, az exportkapcsolatok, a korszerű gépesítés és előnyösebb hitelképesség által valósul meg.

Az utóbbi években a farmereket sújtó erőszakos támadások és a kormányzati reformkísérletek egyre mélyebb bizonytalanságot és aggodalmat keltenek a közösségben. Számos fehér gazdától brutálisan elvették földjeiket, sokan közülük megfélemlítve, elűzve élik mindennapjaikat. A helyzet fokozódása miatt sokan attól félnek, hogy a jövőben ez a gyakorlat még szélesebb körben folytatódik, különösen azóta, hogy a fekete radikális csoportok a "Föld vagy halál" jelszavát hangoztatják.

Az ellenzéki Dél-Afrikai Demokratikus Szövetség (DA) arra figyelmeztet, hogy a törvény bevezetése súlyos precedenst állíthat fel, amely elindíthat egy dominó-effektust. Ez a folyamat pedig olyan következményekkel járhat, amelyekkel a kormány már nem tud megbirkózni, így növelve az erőszak és a gazdasági zűrzavar kockázatát.

Az Afrikai Nemzeti Kongresszus radikális frakciója egyre inkább felerősíti a hangját, követelve a fehér lakosság földtulajdonának elvételét. Ez a retorika folyamatosan feszültséget szít, ami a farmerek és gazdaságaik ellen irányuló fenyegetésekhez, fizikai támadásokhoz, gyilkosságokhoz, gyújtogatásokhoz és fosztogatásokhoz vezet. A helyzet így egyre inkább eldurvul, ami komoly aggodalmakat ébreszt a vidéki közösségek biztonsága és jövője kapcsán.

A feszültségek és a folyamatosan érkező negatív hírek már 2018-ban arra ösztönözték Donald Trump elnököt, hogy hangot adjon aggodalmának az erőszakos cselekmények és a kisajátítási törekvések ellen.

Akkor a pretoriai kormány hevesen elutasította "ezt a szűk látókörű felfogást, amely csak nemzetünket akarja megosztani, és gyarmati múltunkra emlékeztet minket". Julius Malema, a 'Gazdasági Szabadságharcosok', a földek kisajátítását támogató radikális párt vezetője azt mondta, hogy a dél-afrikaiakat nem fogja megfélemlíteni Trump, és kijelentései csak elszántabbá tették őket.

A tanyasi gyilkosságokkal összefüggésben kijelentette: "Teljes mértékben elfogadhatatlan azt mondani, hogy hazánkban fehér népirtás zajlik. Az Egyesült Államokban viszont valóban megfigyelhető a fekete közösségek elleni erőszak. Az USA-ban a feketéket célozzák meg."

Dél-Afrikában a 'fehér élet számít' (White Lives Matter) jelmondat tükörképként bukkant fel, mint a feketék érdekvédelmi szlogenjének ellentéte, amely a 2020-as faji megmozdulások idején, George Floyd tragikus halála után nyert jelentőséget az Egyesült Államokban.

Ugyanakkor, figyelembe véve, hogy Dél-Afrika Hágában büntetőeljárást indított Izrael ellen a gázai népirtás vádjával, nem meglepő, hogy az újraválasztott elnök szankciós listáján Pretoria is helyet foglal. Egy Afrikát kutató agytröszt elemzése szerint Dél-Afrika szoros kapcsolatai a BRICS keretein belül Oroszországgal, Kínával és Iránnal már most is feszültségeket generálhatnak Washingtonban.

A feltörekvő gazdaságok, mint Dél-Afrika, különösen érzékeny helyzetben vannak az 'újradollárosodás' kockázatával szemben. Trump protekcionista intézkedései ugyanis a befektetők figyelmét ismét az amerikai dollár felé irányíthatják. Ez a folyamat a feltörekvő piacok devizáit gyengítheti, ami komoly nehézségeket okozhat a dél-afrikai pénzpiacon, és kedvezőtlenül hathat a jelenlegi, viszonylag stabil, 3,6%-os inflációs trendekre is.

Trump kezében további kényszerítő eszköz, hogy idén szeptemberben lejár az AGOA nevű törvény, amely az afrikai országoknak kínált kedvezményes hozzáférést az amerikai piacokhoz, és ha ez nem újul meg, akkor Dél-Afrika jelentős munkahelyektől és exportbevételektől esik el. A törvény újraindításával az amerikai elnök jutalmazhat és büntethet afrikai országokat, nyilvánvalóan a globális támogatástól függően.

Cyril Ramaphosa elnök véleménye szerint a kisajátítási törvény célja, hogy a földek elosztása igazságosabbá váljon, mindezt azonban úgy kívánják megvalósítani, hogy az ne veszélyeztesse a gazdasági stabilitást. Kiemeli, hogy elengedhetetlen elkerülni egy olyan gazdasági válságot, mint amilyenen Zimbabwe (korábbi nevén Rhodesia) keresztülment, amikor hasonló kisajátítási intézkedéseket vezettek be, amelyek súlyos következményekkel jártak, és a fehér farmerek ellen irányuló erőszakos cselekményekkel fűszereződtek.

Az érvelésben kifejtett téma szerint a földterületet kártérítés nélkül akkor lehet elkobozni, ha az nem áll művelés alatt, nem használják aktívan, vagy nem szolgál elsődleges lakóhelyként. Fontos szempont, hogy a kisajátítás ne veszélyeztesse az élelmiszerbiztonságot. Kisajátítási indok lehet az is, ha a tulajdonos nem tervezi a terület fejlesztését vagy üzleti célú hasznosítását, továbbá ha az adott földdarab kockázatot jelent a lakosságra nézve.

Az elnök garanciát próbál kínálni azzal is, hogy a kisajátítási döntéseket a bíróságon meg lehet támadni.

A Nyugat azonban egyelőre nem tűnik vevőnek a dél-afrikai biztosítékokra. Az Európai Unió és az Egyesült Államok aggodalmukat fejezték ki a magántulajdon védelmével kapcsolatban, és sokan attól tartanak, hogy a törvény a külföldi befektetések elriasztásához vezethet.

Több afrikai állam örömmel fogadta ezt a kezdeményezést, amelyet jelentős és inspiráló lépésnek tekintenek a gyarmati örökség felszámolásának irányába.