A kerékpározás és a légszennyezettség közötti összefüggés egyre fontosabbá válik a modern városi életben. Míg a kerékpározás nagyszerű módja a közlekedésnek és a testmozgásnak, a levegő szennyezettsége komoly kockázatokat rejt magában. A városi környezetb
A kerékpározás az egyik leginkább javasolható és az egészségmegőrzés szempontjából hasznos sportág, azonban a városi biciklistáknak számolniuk kell a légszennyezettségből adódó veszélyekkel.
A kipufogógázok olyan apró részecskéket bocsátanak ki, amelyek képesek mélyebbre hatolni a légutakba, mint a nagyobb méretű partikulumok. Érdekes módon, egyes tanulmányok szerint a városi kerékpározás során ötször több káros anyag kerül a szervezetünkbe, mint ha egy autóban vagy tömegközlekedési járművön utaznánk.
A fokozott terhelés döntően annak a következménye, hogy kerékpározás közben a fizikai tevékenység hatására növekszik a szervezet oxigénigénye és mélyebben lélegzünk. Az autók között tekerve némiképp közelebb is vannak a biciklisek a szennyezés forrásaihoz, a kipufogókhoz, mint a járdán gyaloglók. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nagyvárosi kerékpárutak többsége a nagyobb szmog terheléssel járó buszsávok mellett található.
A London School of Medicine kutatói összegyűjtötték a köpetmintákat olyan egészséges, nem dohányzó önkéntesektől, akik London utcáin gyalogosan vagy kerékpárral járnak munkába. Az elemzések során megállapították, hogy a kerékpárosok légúti sejtjeiben 2,3-szor magasabb koromszintet fedeztek fel, mint a gyaloglók esetében.
A légszennyezésből származó különféle anyagok, mint például a kén-dioxid, a szén-monoxid, a nitrogén-dioxid és az ózon, súlyos következményekkel járhatnak a légzőrendszerre. Ezek az anyagok gyulladást idéznek elő a légutakban, amelyek ezáltal beszűkülnek, irritációt okoznak, csökkentik a vér oxigénszintjét, és rontják a tüdő működését. Különösen a már légzési nehézségekkel küzdő emberek számára ezek a hatások rövid távon is jelentős légúti irritációt és légzési problémákat eredményezhetnek.
A problémára egy, a 2000-es években megjelent német tanulmány hívta fel a figyelmet, amely szerint a kerékpárosok gyakrabban kapnak szívinfarktust, mint a tömegközlekedők.
Egy kanadai kutatócsoport a városi kerékpározás hatásait vizsgálta, különös figyelmet fordítva a főútvonalakon és mellékutcákban közlekedő, valamint a szobakerékpáron edző felnőttek kardiológiai mutatóira. Az egészséges, nemdohányzó résztvevők körében végzett tanulmányuk eredményei azt mutatták, hogy a sűrű forgalomban kerékpározók esetében a kerékpározást követően órákkal is kórosan megemelkedett a vérgázérték.
Mérték a résztvevők szívfrekvencia-variabilitását is, mivel ennek csökkenése a szív autonóm szabályozásának gyengülésére utal, és összefüggésbe hozható a szívinfarktus megnövekedett kockázatával. A nagy forgalmú úton történő kerékpározás kimutathatóan, akár három órán át is jelentősen csökkentette a szívfrekvencia-variabilitás mértékét, ami kedvezőtlen élettani válaszreakciónak tekinthető.
A témát vizsgáló orvosok megállapítása szerint a belvárosi, nagy forgalmú utak mentén kerékpározni nem egészséges.
