Kiemelkedően javítja a hangulatot, és határozottan érdemes kipróbálni!

A Kazari kifejezés a díszítést szimbolizálja, és ebben az esetben a mély árnyalatú kék fényezés és a bézs tető harmonikus egyvelegét, valamint a belső tér eleganciáját ötvözi. Galéria: Mazda MX-5 Kazari.
Ficereg a kis bőrbe húzott gombóc a jobb tenyeremben. Már szúrtam az egyest és várom a zöldet, közben lazán érintem a fogáspontot a kuplunggal és simogatom a gázt. Hajszálnyi pattanásig feszült mozdulatok ezek, pont mint a feszültség, ami átjárja ezt az egész kis karosszériát. Ahogy kialszik a sárga, tűpontosan jön a kuplung és megy a gáz, felhörren a négyhengres és szörcsög a kipufogó. Leforog az egyes és a kettes, közte életem váltásait köszöntik az érzékeim kitörő ujjongással, miközben harmadikban beleforgunk a hatezezres osztásba.
Megyünk már majdnem 85-tel is, miközben érzésre legalább a dupláját hozza a kis MX-5. Szorít, mint a cipő, amiből pont egy fél számmal nagyobbat kellett volna vennem. Feszengek a zárt tető alatt, mintha korábban nem lett volna ezzel gond. Persze, ami nálam volt évekkel ezelőtt, abban a feláras Recarók voltak és pont az a két centi hiányzik, amennyivel azokban lejjebb lehetne ülni. Tudom, ki közlekedik zárt tetővel? Én délben 35 fokban, az én bajom.
Az ablakokat lehúztam, mert a szellőzés beállítása egy igazi kihívás – valahogy sosem sikerül úgy, hogy ne a hideg légkondicionáló fújjon egyenesen az arcomba. A légáramlat mindig talál valami módot, hogy közvetlenül szembesüljek vele, így a befúvás hatékonysága is csorbát szenved. Ráadásul a bal könyökömnek sem sok hely jut itt, ami bizony nem könnyíti meg a helyzetet. Az egyetlen megoldás, hogy kikönyökölök, ami magasságban és szögben is éppen ideális ahhoz, hogy közben kényelmesen irányíthassam a kocsit. Itt minden milliméter számít, amikor arról van szó, hogy valami funkcionálisan megfelelő-e vagy sem – a kis Mazdában nem éppen bővelkedünk a mozgástérben.
2024-ben frissítések történtek, de a változás szinte észrevétlen maradt. Jönnek és mennek az új színek, de most a "Kazari" névre keresztelt összeállítás tűnik ki, ami japánul a díszítést jelenti. A bézs belső tér és a hozzá illő vászontető számomra egy igazi telitalálat, különösen a mélykék fényezéssel párosítva. Különösen kedvelem a dizájntörténeti részletet, ahol a külső fényezés finoman átfedi az ajtók belsejét és némileg a műszerfalat is. Az ajtó éle láthatóan harmonikusan kapcsolódik a géptető és a sárvédő domborításához, így a beltér és a külső dizájn tökéletes összhangban áll egymással – ez valóban lenyűgöző!
Jött egy 8,8 colos kis fektetett kijelző a korábbi klasszikusabb arányú helyére. Ezen a legújabb Mazda rendszer fut, vagyis naprakész, egyszerű és vezeték nélkül tudja az okostelefon tükrözést. Még egy gombot találok a kormánytól balra, ami újdonság, a kis zászlós kipörgésgátló kapcsoló könnyen kitalálhatóan részlegesen lövi ki a menetstabilizálót. Alatta ott a teljes kikapcsolás is, ez csak egy kis adalék azoknak, akik nem bíznak teljesen az 1,5-ös kirobbanó erejében és a kád méretű kis bódéban.
Ezen a téren a beltér szinte változatlan maradt, ami, tekintve, hogy majdnem egy évtized telt el, nekem meglehetősen megúszósnak tűnik. Régen még elfért egy telefon a kijelölt helyén, de ma már ez nem igaz, és a helyét továbbra sem tölti be semmi. Kesztyűtartó hiányzik, a középen hátra szánt tárolóból bármi kivenni igazi kihívás, a könyöklőben található tolltartó pedig, nos, éppen csak annyira alkalmas tollak tárolására, mint egy halászlábas a süteményekhez. A mozgástér szűkös, de egy kis kreativitással és tervezéssel sokkal praktikusabbá lehetne tenni a teret.
Mindig is foglalkoztatott, hogy a Mazda miért nem lépett olyan irányba az európai vásárlók kedvéért, mint ahogyan azt a Toyota tette a GT86/GR86 esetében, és miért nem helyezte át a kéziféket a bal oldalra. Bár így is élvezhető az autó, mégis nyilvánvaló, hogy a belső tér ergonómiája nem erre lett optimalizálva. A kormány és a váltógomb közötti térben lenne a legideálisabb helye. Tehát bármennyire is magasztaljuk az MX-5-öt, mindig ott vannak azok a kis figyelmetlenségek, amiket nem sikerült eltüntetniük, és ezek éppen annyira zavaróak, hogy szinte észre sem vesszük őket az élmény közben.
A vezetési élmény itt nem csupán egy üres ígéret, hanem valódi, átélhető élmény, amely a gyártás utolsó szakaszában is megmaradt az 1,5-ös modellnél. Ez az autó remekül fókuszál a vezetés örömére. Zizeg, bizsereg, szörcsög és dörmög – minden egyes mechanikai hatás átjárja a karcsú kormányt és az ülést. Amint átlépjük a 110 km/h sebességet, a belső tér zajszintje olyan mértékben emelkedik, hogy a beszélgetések szinte lehetetlenné válnak. Ismerek valakit, aki zajszűrős fejhallgatóval ül a volán mögött, mert ez a zaj hamar fárasztóvá válik, még rövid távon is.
A 132 lóerő és 152 Nm nyomaték nem fogja megváltani a világot, de a szórakozásról mindenképpen gondoskodik. A kis négyhengeres motor lelkesen pörög fel 7000-ig, miközben a sebesség miatt nem kell igazán aggódnod. A korábbi kétliteres motor harcosabb volt, de a szigorú károsanyag-kibocsátási normák miatt azt ügyesen háttérbe szorították. Így maradt a kisebbik, amelyhez egy új részlegesen önzáró differenciálművet terveztek, hogy a vezetés élvezetesebbé váljon.
A korábbi állapotokhoz képest valóban játékosabb kicsit az 1,5-össel is, de pontosan annyi erő hiányzik belőle, amennyivel a kétezres többet tett le. Így is el-el megy a feneke, de kitartott csúsztatást csak fényes vagy poros aszfalton tud produkálni, különben betapad, mielőtt a motor elérhetné a teljesítménycsúcsot. Hullámzóan lágy a futóműve is, néha úgy néz ki rendes kanyarodáskor, mint a régi 2CV kacsa, hogy az ívbelső első kerék szinte kapaszkodik az életéért.
Ránézésre ilyen csak, mert a kormány mögött végig érezni a tapadást, amíg egyenletes az aszfalt. Ha közbejön némi hullám, az egész elkezd beleimbolyogni és lőttek a kihegyezett kanyartempónak. Talán a 110 000 forintos ültetőrugó szett javítana a helyzeten, de visszasírom a Bilstein gátlós feláras futóművet és a Brembo fékeket is. Ez mind mind érezhetően hiányzik az MX-5-ből a tökéletes úttartáshoz, így azért megvannak a viszonylag hamar elérhető határai.
Rendkívül izgalmas érzés, amikor a városi tempó mellett is szabadon pörgethetem a motort, és a váltókart is kedvemre használgathatom. Minden egyes másodperc egy újabb nyers élmény, ami a mai, túlságosan steril autógyártás világában olyan, mint egy jól elhelyezett szóvicc – éppen elég ahhoz, hogy kijózanítson. 50-70 km/h között szinte ugrál az autó, így a vidéki utak igazi játszótérré válnak. Még a turistabuszok sem zavarják meg a szórakozást, hiszen bőven akad hely, még ha néha szűknek tűnik is a kanyar. Az autó teljesítménye szinte minden kihívást leküzd, hiszen a motor ereje nem éppen túlzott, de éppen ez adja meg az élvezetet!
Miután néhány tipikus magyaros kanyarban úgy kezdett el imbolyogni, mint egy horgászcsónak a szállodahajó keltette hullámok között, már nem mertem minden kanyart teljes lelkesedéssel megfeszíteni. A teljes élményhez ebből a felállásból hiányoznak azok az elemek, amelyeket korábban már említettem. Ettől függetlenül még nem mondható rossznak, csupán kevesen találják meg benne a gokartozás igazi élményét.
Az MX-5 élményét nem csupán a határok feszegetésével lehet megélni – ezt csak azok tudják igazán, akik ritkán ülnek volán mögött, mint például jómagam. A többség számára a két másodperc alatt nyitható tető és a prémium Nappa bőr kárpit nyújtotta élmény jelenti a varázslatot. A konfigurálhatóság terén is bőséges lehetőségek várnak ránk: a 13,3 millió forintos alapáron felül választhatunk például adaptív LED fényszórókkal és Bose hifi rendszerrel ellátott Exclusive Line csomagot. És ne feledkezzünk meg a Kazari bézs bőr belső teréről vagy a sportos Homura fekete Recaro üléseiről sem! A metálfényezések felára 95 000 forint, de ezen kívül sportkipufogót, ültető szettet, különféle felniket és kicsi légterelőt is választhatunk, hogy még egyedibbé tegyük a járgányunkat. A bőrborítású kulcsok pedig csak hab a tortán. Az összes extrát figyelembe véve a plafon kicsivel 16 millió forint felett ér véget, de hát az MX-5-ös életérzés megfizethetetlen!