Újra a világ figyelmének középpontjába került egy vírus, mely rendkívül magas halálozási rátával bír.

Ugadában, három évnyi csend után, ismét felbukkant a szudáni vírus, amely vérzéses lázat okoz. A hatóságok már több tucat embert elkülönítettek, hogy figyelemmel kísérjék állapotukat és megakadályozzák a vírus terjedését.

Afrika ismét szembenéz egy magas halálozási rátájú vírussal, amely aggasztó terjedésnek indult. Az ugandai kormány és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megerősítette, hogy szudáni vírus okozta fertőzések jelentek meg Kampalában, Uganda fővárosában. Február 11-ig összesen kilenc esetet regisztráltak, ami még nem indokolja a pánikot, de a fokozott figyelem és a betegek szigorú elkülönítése elengedhetetlen. Az első diagnosztizált eset egy 32 éves kórházi ápoló volt, aki sajnálatos módon a feleségét is megfertőzte. A WHO két fő fertőzési klaszterről számolt be: az egyik a családtagok, míg a másik az ápoló munkahelyéhez, egy kórházi környezethez kapcsolódik.

A szudáni vírus az ortoebolavírusok családjába tartozik, és a vérzéses láz kiváltójaként ismert. Az első esetet 1976-ban azonosították Dél-Szudán területén, ami az elnevezéséből is kiderül. Azóta összesen kilenc járványt regisztráltak, így a szudáni vírus viszonylag ritkán okoz széleskörű megbetegedéseket, ahogy azt a Conversation megjegyzi. Az utolsó járványt három évvel ezelőtt, Ugandában észlelték, ahol 164 esetben mutatták ki a vírust, és sajnos 77 beteg elhalálozott. Ez a szám közel 50 százalékos halálozási arányt jelent, ami rendkívül magasnak számít, és éppen ezért a szudáni vírus a világ egyik legveszélyesebb kórokozójaként van nyilvántartva.

A betegek túlélési kilátásait jelentősen rontja, hogy jelenleg nincs elérhető védőoltás vagy specifikus terápia a betegség ellen. Azonban a vakcina kifejlesztésén már hosszabb ideje folynak a kutatások. Jelenleg az I-es fázisú humán klinikai vizsgálatok zajlanak, amelyek során önkéntes alanyokon tesztelik a készítmény hatóanyagának biztonságát, felszívódását, valamint a potenciális mellékhatásokat, továbbá azt a dózist is, amely szükséges a vírus legyőzéséhez.

Az ebola vírusos betegség lappangási ideje a WHO adatai szerint jellemzően 7 és 11 nap között mozog. Azonban előfordulhat, hogy egyes pácienseknél már két nappal a fertőzés után megjelennek az első tünetek, míg másoknál a betegség jelei akár a 21. napon is észlelhetővé válnak. A kezdeti tünetek közé tartozik a magas láz, fejfájás, ízületi és izomfájdalmak, valamint fáradtság. Ezt követően emésztőrendszeri problémák léphetnek fel, mint például hányás, hasmenés és erős hasi fájdalom, végül pedig a betegség súlyosbodásával vérzés, beleértve a belső vérzést is, jelentkezhet. Ha a beteg sikeresen átvészeli az első 5-6 napot, elengedhetetlen a kórházi kezelés, mivel a gyógyulásához vér- és plazmautánpótlásra lehet szüksége.

Az első két dokumentált ebolavírus-járvány 1976-ban zajlott, párhuzamosan Kongóban és Dél-Szudánban. Azóta a vírus számos afrikai országban jelen van, többek között Ugandában, Sierra Leonéban, Libériában, Guineában, Gabonban és Elefántcsontparton. A fertőzés feltehetően zoonózis formájában terjed, ami azt jelenti, hogy állatok - mint például gyümölcsevő denevérek és különböző emlősök, köztük majmok - közvetítik a vírust. Az emberi fertőzés pedig a vírusos testnedvekkel, például vérrel, orrváladékkal és más testváladékokkal való érintkezés révén történik. A legsúlyosabb ebolajárvány eddig a 2014-es Nyugat-afrikai Ebola-járvány volt, amely során 28 600 fertőzöttet regisztráltak, és sajnos több mint 11 ezer ember életét követelte.

Ahogyan a Conversation is hangsúlyozza, a klímaváltozás következtében bekövetkező környezeti és természeti változások hatással lehetnek a korábban kizárólag lokálisan elterjedt vírusok, például az ebola vagy a krími-kongói vérzéses láz kórokozóinak földrajzi elterjedésére is. Ezek a kórokozók kullancsok révén terjednek. A szúnyogok által terjesztett Nyugat-nílusi vírus és a Dengue-láz már több kontinensen is megjelent, és az ezekhez kapcsolódó rovarok egyre inkább elterjednek a klímaváltozás következtében folyamatosan melegedő európai országokban, beleértve Magyarországot is.