A mennyország hol található?
A Vegyes Kuckó borbeszállítója a parkolóban szinte repült, ahogy a furgont egyre magasabbra emelte a padkán. Fél kézzel, az ablakon kinyújtott könyökkel irányította hátrafelé, miközben, mint egy kakas, túlharsogta a rádiót. "Laza a mankó, Frankó Jankó, csússz alatta át!" – ez a mondat már a levegőben lógott, amikor hirtelen megérkezett az ütközés.
„Mi a fa...!” - akadt el Dáriusz hangja, miközben a Transporter hátsó részével nézett farkasszemet. A következő pillanatban eldőlt a Bajcsy-Zsilinszky és az Alkotmány utca sarkán, mint egy üres liszteszsák, amelyet csak a szél sodort el.
A baj megtörtént, Dáriusz kiterült. Megindult körülötte a sürgés-forgás. A kávéja még ott gőzölgött a szemközti trafódobozon, a Kuckóba csak öngyújtóért ugrott át, a jampik még a limbót himbálták, miközben az ő lelkén már a mocskos flaszter és a túlvilág osztozott. Igazán váratlanul érte a halál. Arra végképp nem számított, hogy életének utolsó pillanataiban egy Vinsantóval koccintó szerelmespár néz rá negédesen, miközben csillogó mészkőfalak, és Oia kék kupolás templomai hirdetik a Thálassza Kft. borkínálatát.
Dáriusz önmagát vizslatta felülről: túlsúlyos testén a festékfoltos overált nézte, lábán a levált talpú munkavédelmi cipőt, a zsebéből kiszóródott aprót, és a véres kaparós sorsjegyeket. Elégedetlen volt a vizuális élménnyel, várta, hogy elindulhasson a fényes alagúton, át az örökkévalóságba, ahol képzelete szerint az üdvözültek egyforma gyolcsokba tekerve dicsérik a Mindenhatót. Mire a mentők megkezdték az újjáélesztést, ő már az Égei-tenger fölött repült a vakító messzeségbe.
Fajin - gondolta, miközben a piros cseréptetős Három Harang templomot hátrahagyva a kaldera szélén állt. Na, né! - kiáltott fel, amikor elhaladt Oia falucska Szent György temploma mellett, és a hófehér torony harangjai zúgtak a levegőben. Szempillantás alatt olyan magasan szárnyalt, hogy a Kükládok már csak apró színes kavicsoknak tűntek, a tenger csillogó azúrja pedig egybeolvadt a végtelen horizonttal. Ha ez a mennyország, akkor jöhet - így elmélkedett, miközben a levegőben cikázva remélte, hogy még több elképesztő szépség vár rá. Ám hirtelen mintha egy láthatatlan falnak ütközött volna, aztán egy ismeretlen erő szippantotta be, és csak húzta, míg végül ki nem köpte az ózdi Hétes telepen.
Dáriusz szívében csalódottság ült, miközben a putri sötét közepén álldogált. Az éjszaka csendjét a tücskök ciripelése törte meg, míg a Hold ezüstös fénye megvilágította a tájat. Egy viskóhoz érve, közelebb lépett, és észrevette, hogy az egyik ablakból meleg fény árad, így hát feszülten hallgatózott. Odabent füst gomolygott, és a levegőben érezni lehetett a feszültséget. Az asztal végén a mamája ült, cigaretta lógott az ajkán, összeszorított szemmel osztotta a lapokat a vidám társaság tagjainak: Dáriusz apjának, bátyjainak, szomszédoknak. A helyiség tele volt zajjal, ahogy a magot törtek, pálinkát kortyolgattak, s a sarokban valaki régi slágereket játszott, a húrok rezegtek a kétnegyedes ritmusban. Dáriusz csak állt, és nem értette, mit keres itt Ózdon, miközben a mennyország emléke lebegte a szeme előtt, ahol szabadon repkedett a hófehér falak felett, az illatos, sós szél simogatta az arcát. Figyelte a vidám arcokat, hallgatta a nevetéseket, míg egy kupac nyálas napraforgómag-héj mögött feltűnt az ismerős kék kupola, a kereszttel, ami mindig is otthonának szimbóluma volt.
Büdös viaszosvászon, rohadj meg a pokolba! - morfondírozott Dáriusz, miközben elgondolkodott azon, hogy vajon ebben a nyomorult putriban található-e a mennyország. Ám ebben a pillanatban, a Bajcsy-Zsilinszky és Alkotmány utca sarkán, szívverése ismételten hevesebbé vált.
