Mesés történet egy apró ciprusi klubról, amely ma már képes megfektetni a labdarúgás óriásait a Bajnokok Ligájában.

"Ha az elnök a lelátón ül, a csatárunk biztos nem akar majd két méterről hibázni."

Sokan tévesen azt gondolják, hogy Pafosz a csillagászati költségvetésével operál. Ez azonban nem teljesen igaz. Míg David Luiz leigazolása valóban figyelemfelkeltő volt, a többi játékos inkább olyan bajnokságokból érkezett, amelyek nem éppen a köztudatban lévő nevek.

A titok: Ciprus vonzereje. Napsütés, tengerpart, nyugalom - és a klub, amely addig hívogatja a játékost, míg az beadja a derekát.

Derrick Luckassent végül egy tucatnyi beszélgetés után tudták meggyőzni. "Ha ennyire kitartóak, talán érdemes lenne kipróbálni" - mondta a végén. Aztán jött a döntő érv: "Mi mindig időben kifizetjük a bért." Furcsa, hogy ez egyáltalán érvet képez, de a kisebb ligák világában ez korántsem magától értetődő.

Dubov neve korábban már feltűnt az angol futballban is, a Portsmouth tulajdonosi körének tagjaként. Ott sok minden balul sült el, és ő maga mondja: megtanulta, mennyire fontos a megfelelő partnereket választani. Most viszont teljesen biztos abban, mit akar:

Sokan csak nevetnek rajta, de Pafosznál már hozzászoktak. Amikor az Olympiakosz ellen játszott döntetlent követően a riporter csapat gratulált neki, csak annyit mondott: "Ez nem az, amire vágytunk."

Reálisan nézve a Pafosz már most csodát tett. Egyetlen győzelem a csoportban felérne egy szenzációval, a továbbjutás pedig olyan bravúr lenne, amelyről Ciprus generációkig beszélne. De Dubov, Carcedo és a szurkolók egyaránt tudják: ha most van itt a lehetőség, most kell élni vele. A Pafosz nem csak résztvevő akar lenni. "Zajt akarunk kelteni" - mondja Theocharous vezérigazgató. És ebben az ambiciózus, kicsit őrült, de hihetetlenül elszánt klubban talán tényleg minden lehetséges.