A lovak sorsát sötét árnyékok terhelték, míg a kocsi kerekén felsejlett a végzet keserű súlya.

Hajdan rovatunk első híre egy tragikus balesetet mutat be. A második pedig - köszönhetően a rend bátor őreinek - egy balesetből való megmenekülést. Az elemek tombolásának drámai következményét érzékelteti korabeli felsőnyéki helyzetképünk. Az utolsó két hír pedig a lovakról szól, ezek az állatok emberéletet is képesek voltak kioltani.

Fekete krónika a felhőszakadással: Az égbolt sötét felhőkkel borult, és mintha a világ összes bánata összegyűlt volna, egy hirtelen jött eső zúdult alá. Az utcákon vízfolyamok áramlottak, a házak falai nedvesen csillogtak, míg az emberek kapkodva keresték a menedéket. A természet ereje megmutatta magát, és a város szívében a csendes hétköznapok helyét a káosz vette át. A felhők között villámok cikáztak, mintha a feszültség és a tehetetlenség robbant volna ki a feszített levegőből. Az élet, akárcsak az eső, nem hagyott senkit érintetlenül.

Agyonütötte a part. Köteles József pálfai lakos kocsijával a falu határából földet hordott. Az ásásban segédkezett neki Fehér István 12 éves fiú is. Míg Köteles a kocsijával megfordult, addig a fiúra rászakadt a part s oly sérüléseket szenvedett, hogy néhány percnyi kínlódás után meghalt. (Tolnavármegye, 1905. június 18.)

**Hősies rendőrök a bajban** Tóth János, az ozorai gépkezelő, fáradtan indult haza, amikor egy váratlan baleset következtében a városháza közelében található, három méter magas hídról a Sió folyóba zuhant. A víz szintje éppen derékig ért, és a zuhanás következtében János körülbelül 20 lépésnyire sodródott a sodrásban. A szerencsétlen eseményre figyelmes lett Dolgos Mihály, Baráth Márton és Kneisz József, a helyi rendőrök, akik azonnal a helyszínre siettek. Lámpáik fényével megvilágították a helyzetet, majd, kockáztatva saját biztonságukat, levetkőztek és a vízbe ugrottak. Hosszas küzdelem után sikerült a már fuldokló férfit a partra vonszolniuk. Ott, a partra érve, nagy erőfeszítéssel eszméletre hozták, majd végül eljuttatták otthonába, ahol János hálásan köszönhette életmentőinek bátor tettét. (Tolnamegyei Közlöny, 1905. június 15.)

Felhőszakadás Felső-Nyéken. A hatalmas szélvihar után az eső szinte megállíthatatlanul zúdult alá, az ár a közeli hegyekről rohamozva özönlött el mindent. A falu széles utcái hirtelen folyókká változtak, a víz hangos zúgással tört utat magának. Ahogy az órák a hétéhez közeledtek, a sötét felhők között menydörgés hallatszott, majd a villámok fényes csíkokban csaptak le. Kétszer is sújtották a református templom tornyát, teljesen tönkretéve az óra szerkezetét, s az óramutatók mellett a gyászzászlót is lángra lobbantották. A torony ablakán kiszabadulva, a romok között szinte eltűntek a falból. (Tolnavármegye, 1895. június 16.)