Greta Garbo, a filmtörténet egyik legnagyobb ikonja, úgy döntött, hogy életét a magány mélyén éli le. Személyes választása, hogy távol marad a nyilvánosságtól, egyedülálló módon formálta meg örökségét, és egyúttal misztikus aurát kölcsönzött neki. A csill
A híres svéd dívának a színpadon való ragyogás volt az álma. De a karrierje alakulása, amely Hollywood fényes világában várta, jócskán felülmúlta minden elképzelését.
Greta Lovisa Gustafson 1905-ben látta meg a napvilágot. Fiatalon duci alkatú volt, esetlen járása és gátlásos természetű viselkedése sokak számára szembetűnő lehetett. Ám mindezek ellenére különleges, átható tekintetével, mély hangjával és egyedi kisugárzásával könnyedén felkeltette azok figyelmét, akik észre tudták venni a tehetséget. Szerencséjére, hamarosan olyan emberekkel találkozott, akiknek volt érzékük a művészet iránt. 18 éves korában a korabeli svéd filmszínház egyik legelismertebb rendezője, Mauritz Stiller, felfedezte őt, és a Garbo nevet adta neki. Eredetileg a magyaros hangzású Gabor nevet szerette volna neki adni, amely Bethlen Gábor erdélyi fejedelemre utalt, de Greta két betűt felcserélt, mivel úgy vélte, hogy a Garbo név jobban cseng. Stiller magával vitte őt Amerikába is, miután a frissen alapított Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió egyik alapítója, Louis B. Mayer, felfigyelt a tehetségére egy svéd filmben. Greta, karcsúra fogyva és némileg átalakulva, hamarosan Hollywood egyik legfényesebb csillagává vált - mindezt alig 21 évesen.
Különleges kisugárzásában nagy szerepet játszott a belőle áradó állandó melankólia és egyfajta magány, ami meghatározta az alaptermészetét. Ennek egyik gyökere korán elveszített apja, majd fiatalon elhunyt, imádott nővére, Alva halála volt, akinek még a temetésére sem tudott elmenni. Minden sikere ellenére a svéd színésznő kerülte a reflektorfényt és a rajongókat, alig adott interjút, nem szerette a nyilvánosságot. "Már gyerekkoromban is mindig inkább egyedül akartam lenni, ma is utálom a tömeget. Nem érzem jól magam nagy társaságban" - árulta el.
Nem csak a filmvásznon játszott kémet, a való életben is dolgozott a titkosszolgálatnak: a második világháború idején a briteknek gyűjtött információt svéd náciszimpatizánsokról. Állítólag közvetített a svéd király és a brit titkos ügynökök között. Amúgy maga Adolf Hitler is a rajongói közé tartozott, még levelet is küldött neki. Garbo erről azt mondta: szívesen találkozott volna vele, hogy saját kezűleg gyilkolja meg.
Legendák keringenek arról, milyen különleges táplálkozási szokásokat követett a világhírű színész, akit fiatal korában "túlsúlyosnak" bélyegeztek. Élete során folyamatosan odafigyelt a vonalaira, és a kor híres, de sokak által vitatott táplálkozási szakértőjének, Gayelord Hausernek az irányelveit követte. Extrém diétájában zöldségek, búzacsíra, joghurt, élesztő, író, melasz, zellerpüré és hasonló különlegességek kaptak helyet. Nagyon ritkán azonban megengedett magának egy tonhalas szendvicset vagy egy kis sajtot is, így teremtve meg egyensúlyt a szigorú étrendje és a néha megélt apró élvezetek között.
Greta soha nem kötötte össze az életét házassággal, de romantikus kapcsolatai rendre a bulvárlapok címlapjain tűntek fel. Az egyik legismertebb viszonya John Gilberthez fűződik, akivel egy ideig együtt is éltek, és aki többször is megkérte a kezét. Greta azonban nem vágyott a házasságra, sem arra, hogy anya legyen. Kapcsolatban állt Leopold Stokowskival, a neves karmesterrel, valamint Erich Maria Remarque-kal, a híres íróval. Emellett több nővel is szoros érzelmi köteléket alakított ki. Különösen emlékezetes volt fiatal svéd barátnője, Mimi Pollak, valamint a nyíltan leszbikus írónő, Mercedes de Acosta, akivel szintén mély kapcsolatot ápolt. Amerikában pedig a férjezett Salka Viertel volt az egyik legközelebbi barátja. Greta saját magát "agglegénynek" titulálta, kifejezve ezzel függetlenségét és szabad szellemét.
Miután Amerikába érkezett, Garbo alig másfél évtized leforgása alatt közel harminc mozit forgatott le. Eleinte némafilmekben játszott, ezek ugyanolyan sikeresek voltak, mint aztán a hangosfilmes korszaka, és a harmincas évekre Hollywood körülrajongott, legendás filmikonjává tették. Háromszor jelölték Oscar-díjra, és kurtizántól Anna Kareninán át Mata Hariig és Krisztina svéd királynőig jó pár izgalmas szerepet eljátszott. Ám elég volt egy imázsváltási kísérlet, amit a stúdió erőltetett, és A kétarcú nő című félresikerült vígjátéka 1941-ben ahhoz, hogy Garbo úgy döntsön: örökre elege van Hollywoodból. Csupán 36 éves volt, amikor végleg hátat fordított a filmezésnek, és bár voltak kísérletek a visszacsábítására, végül élete következő közel öt évtizedét maga választotta visszavonultságban élte le. Gyakran tett nagy, hosszú sétákat New Yorkban kalappal, napszemüveggel, sokszor férfiruhában álcázva magát. Magányosan élt, 1990-ben, 84 évesen érte a halál.
