Ezért figyelmeztető jel, hogy 2024-re Magyarország államadóssága növekedett.

Csökkenő államadósság és csökkenő hiány – ezek a fogalmak immár hosszú évek óta a kormány büszkeségének szimbólumai, különösen azokban az esztendőkben, amikor a magyar gazdaság és költségvetés nem néz szembe drámai megrázkódtatásokkal. Azonban 2024-re már csak az egyik mutató teljesült, hiszen a csökkenő államadósság nem valósult meg. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy milyen különleges körülményeket hozott a tavalyi év, és hogy a kormány számára idén sem ígérkezik zökkenőmentesnek a helyzet ezen a téren. Különösen figyelemre méltó, hogy a 2025-ös év számos szempontból kulcsszerepet játszhat a jövő alakulásában.

A héten a nemzetgazdasági miniszter egy alapos évértékelést tartott, és betekintést nyújtott abba, hogy a január elsejétől teljes gazdasági, pénzügyi, költségvetési és adózási feladatkörökkel rendelkező csúcsminisztérium milyen várakozásokkal tekint 2025 elé. Az esemény során különösen figyelemre méltó volt, hogy a 2024-es év során az államadósság nem tudott csökkenni. A 2023 végén mért 73,4%-os szintről a tavalyi év végére 73,9-74% körüli értékre emelkedett a GDP-arányos adósságráta. A miniszter kiemelte, hogy az adósság növekedése több különböző tényező összjátékának eredménye:

Ezeket a megfigyeléseket figyelembe véve elmondható, hogy a 2020-as Covid-válság következtében drámaian megnövekedett...

Az államadósság három éve tartó folyamatos csökkenése most megfordult.

Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy ez a csökkenő tendencia 2023-ban már nem mutatott olyan dinamikát, mint korábban.

A tavalyi év igazán figyelemre méltó volt az államadósság alakulásának szempontjából, hiszen hosszú távra visszatekintve is különleges eseményeket hozott. A 2020-as évet figyelembe véve, legutóbb 2010-ben tapasztalhattunk növekedést a GDP-arányos adósságráta terén. Az elmúlt 13 évben csupán három esztendő zárult úgy, hogy az állam adóssága emelkedett.

Az adósság alakulása az év során igen tanulságos képet mutat. Az év elején hirtelen megnövekedett finanszírozási igényekkel párhuzamosan az államadósság is ugrásszerűen emelkedett. Ezt követően a recesszió, a költségvetési bevételek csökkenése és a forint gyengülése miatt év közben már nem volt lehetőség az adósság mérséklésére. Az utolsó negyedévben ugyan sikerült 2 százalékponttal csökkenteni az adósságot (erről később bővebben), ám ez már nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy 2023 végéhez viszonyítva is kedvezőbb eredményt érjünk el e fontos mutató tekintetében.

Valójában megállapítható, hogy a tavalyi évben egy jelentős esemény következett be, amely alapjaiban rengette meg a költségvetést, s így az államadósság alakulását is. A 2024-es gazdasági növekedés elmaradása, amelyről részletes elemzést készítettünk, mély nyomokat hagyott a költségvetési tervezésben. Hogy jobban érzékeltesük a helyzet súlyosságát, érdemes megemlíteni: a 2024-es költségvetést eredetileg 2023 nyarán hagyta jóvá a parlament, akkor még ezek a számok tűntek megváltoztathatatlannak:

Már 2023 tavaszán, közel két évvel ezelőtt, figyelmeztettünk arra, hogy a 2024-es költségvetés messze van a valóságtól, és hogy év közben fájdalmas kijózanodásra számíthatunk. A havi pénzforgalmi költségvetési adatok ezt a megérzést csak megerősítették. Nem meglepő, hogy a kormány gyökeresen átírta a tavalyi büdzsét (bár ezt nem hivatalosan tette), emelte a hiánycélt 2,9%-ról 4,5%-ra a GDP arányában, és drámaian növelte a pénzforgalmi hiányt az eredeti 2500 milliárd forintról közel 4800 milliárd forintra. Ezen kívül év közben két kiigazítási csomagot is bejelentettek, amelyek a beruházások elhalasztását és adóemelést tartalmaztak.

Év közben is igyekezett tehát korrigálni a kormány és féken tartani a költségvetés elszállását, több száz milliárd forint értékben hozott döntést egyenlegjavító intézkedésről, végül aztán 4,5%-ra emelte a hiánycélt. Év végén pedig aktívan beavatkozott a kormány az Államadósság Kezelő Központ segítségével, hogy az alaptörvényben is rögzített kötelezettségét, a csökkenő államadósságot elérje. Két lépcsőben, december közepén, valamint az év utolsó napján összesen 1077 milliárd forint értékben vásárolt vissza állampapírt az ÁKK. Ez összesen számításaink szerint 1,4 százalékponttal csökkentette az év végi adósságrátát, ami azt is jelenti, hogy

Ha a kormány nem lép közbe az év végén ezzel a két kézi vezérléssel, akkor az adósságráta valószínűleg 75,4% környékén alakult volna.

Végül mindezen fenti próbálkozások sem voltak elegendőek, 2024 év végére emelkedett az államadósság. Olvasóinkat ugyanakkor ez sem érhette hatalmas meglepetésként, ugyanis novemberi elemzésünkben már megírtuk számításainkra alapozva, hogy jó eséllyel nem fog teljesülni az év végi csökkenő adósságcél. Érdemes ugyanakkor azt is megemlíteni, hogy a növekedés ellenére nem sérült a törvényben rögzített adósságszabály, mivel az több ponton is nagyon puha, és azt is látni kell, hogy a devizaátértékelődés adósságnövelő hatásával nem kell számolni, így a forint gyengülését figyelmen kívül lehet hagyni, jogszabályi szempontból.

Ahogyan azt korábban említettük, a kormány eddig rendkívül fontos bizalomerősítő üzenetet tudott megfogalmazni a piacok és hitelminősítők felé: elkötelezett a csökkenő államadósság mellett, és mindent megtesz ennek érdekében, még a sokkhatásokkal terhelt éveket leszámítva is. Tavaly azonban ennek a vállalásnak a hitelessége újabb kihívásokkal nézett szembe, de ez még korántsem jelenti a világ végét – hiszen év közben több jelentős nemzetközi hitelminősítő is számolt ezzel a forgatókönyvvel. Most a legfontosabb kérdés az, hogy milyen tervekkel készül a kormány 2025-re, és mennyire képes megvalósítani a 2025-ös költségvetés főbb céljait, amelyek már most is jelentős kockázatokkal és bizonytalanságokkal terheltek.

Hosszabb távú elemzések alapján az üzenet nem túl biztató: a magyar államadósság rendkívül érzékenyen reagál a kedvezőtlen eseményekre, és még a sokkok után sem mutatkozik jelentős csökkenés az adósságráta terén. Ennek következményei messzehatóak lehetnek: megjelenhet a hólabda effektus, nőhetnek a finanszírozási költségek, a kamatkiadások csak lassan mérséklődnek, és folyamatosan kiigazítási nyomás nehezedik a költségvetésre, ami más kiadási céloktól vonhat el forrásokat. Az anticiklikus gazdaságpolitika lehetőségei is beszűkülnek, és a magas adósság, valamint a különböző tényezőkre való érzékenység beépül az állam finanszírozási költségeibe. A piacok, a hitelezők és a hitelminősítők hajlamosak megbocsátani egy-egy kisebb hibát vagy átmeneti nehézséget, de fontos hangsúlyozni, hogy:

2023-ban történt egy figyelemre méltó esemény, amikor a költségvetési hiány 6,2%-ról 6,7%-ra emelkedett, ami aggodalomra adhat okot. Ezt követően 2024-ben az államadósság csökkenésében is észlelhető volt egy kis megtorpanás.

Ezért is rendkívül fontos, hogy 2025-ben hogyan alakul a költségvetés, hiszen a finanszírozók és hitelminősítők számára ez az év kulcsszerepet játszhat abban, hogy megítéljék: az elmúlt két év fiskális szempontból csupán egy átmeneti nehézség volt, vagy valóban komolyabb eltévelyedés történt.

Az elvárások tehát kiemelkedő jelentőséggel bírnak, a tét rendkívül magas, és a figyelem felerősödik, főként annak tudatában, hogy jövőre parlamenti választásokra kerül sor. Ilyen körülmények között könnyen megeshet, hogy a kormány nem minden intézkedését a költségvetési fegyelem keretei közé szorítja. Ha pedig 2025-ben akár csak egy apróbb eltérés is mutatkozik a hiánycéltól, akkor a következő évben, a 2026-os parlamenti választások időszakában a kormánynak több mint 1%-os egyenlegjavítást kellene elérnie. Ez pedig kifejezetten merész vállalásnak számít, különösen a választási év kontextusában.