Valóban elérkeztünk egy olyan időszakhoz, amelyet joggal nevezhetünk Csurka-reneszánsznak?

Csurka István, az MDF és MIÉP egykori politikusa, kétszeres József Attila-díjas író szobrot kapott Lakiteleken, ami sokakból heves indulatokat váltott ki. Sokan helytelennek tartják, hogy az állam egy antiszemitának titulált emelt szobrot, továbbá a 2024 december 7-i átadó ceremónián elhangzott beszédeket is többen aggályosnak vélik. Politológusokat kérdeztünk az ügy jelentőségéről és arról, hogy kire szavaznak ma a nemzeti radikálisok.

A Csurka István szobor körüli polémia már most is számos érdeklődőt vonz. A december 7-i avatón Szatmáry Kristóf, a Fidesz országgyűlési képviselője "korát megelőző látnokként" emlegette az egykori politikai személyiséget. Ezzel párhuzamosan Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója kiemelte, hogy Csurka a magyar rendszerváltás egyik kulcsfigurája volt, aki a nemzet sorsáért és fennmaradásáért küzdött, valamint a "Soros-hálózat" leleplezésén is dolgozott.

A szobor léte körüli viták egyre hevesebbé válnak, hiszen sokan, köztük a Demokratikus Koalíció (DK) is éles kritikával illeti azt. A véleményük szerint egy olyan politikusnak, aki szélsőséges nézetekkel és antiszemita kijelentésekkel hívta fel magára a figyelmet, nem lenne szabad szobrot emelni. Molnár Csaba, a DK európai parlamenti képviselője hangsúlyozta, hogy egy ilyen lépés a kormánypárt részéről elfogadhatatlan. Az Ellenszél című lapban megjelent írás is arra utal, hogy ez újabb bizonyítéka a kormánypárt szélsőséges irányultságának, valamint az európai demokratikus értékektől való eltávolodásának.

A Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) is kifejezte álláspontját az esettel kapcsolatban. Nyilatkozatukban a következőket emelték ki:

A szoborállítással egy olyan ember életműve előtt tisztelegnek, akivel a magyar parlamenti pártok az antiszemita megnyilvánulásai miatt nem vállaltak közösséget. Csurka Istvánnal egy olyan személy kultuszát alapozná meg a kezdeményező, akinek a munkásságát határozott és számtalanszor bírált antiszemitizmus jellemzi, amit a magyar zsidóság nem felejt, és amit minden tisztességes magyar állampolgár, felekezeti hovatartozásától függetlenül, elutasít.

Lapunkban Köves Slomó rabbi véleménycikkét is olvashatják a témával kapcsolatban. A vallási vezető megjegyzi: "Harminckét év távlatából, a hírhedt Csurka-dolgozat, azaz a '(Néhány gondolat...)' után talán elérkezett az idő, hogy újra átgondoljunk néhány alapvető kérdést a társadalmi együttélésről, a fundamentális értékekről, a politikai szerepekről, valamint a magyarországi zsidóság feladatairól. A közelmúlt szemfelnyitó eseményei nem csupán ironikusak, hanem egyenesen az Isteni terv fanyar humorát tükrözik."

Az eset kapcsán megkerestük a Nézőpont Intézet vezetőjét, Mráz Ágoston Sámuelt, aki elmondta, hogy Csurka Istvánt leginkább az idősebb generációkban ismerik, de mondatai a mai napig polarizálják a közéletet. A politológus szerint Csurka, bár politikusként csak küszöb alatti pártot tudott szervezni, a külföldi befolyásolási kísérletektől a társadalomszerkezet-kritikáig sok olyan gondolata volt, amivel ma már jóval többen értenek egyet.

Mráz Ágoston Sámuel véleménye szerint a liberális értelmezési monopólium megszűnését mutatja, hogy ma a nyilvánosságban nem csak Csurka István kritikusai mondhatják el véleményüket, ezáltal nem csak antiszemitizmus jelzőjével lehet említeni őt, hanem sokkal alaposabban és mélyebben vizsgálják gondolatait.

A megosztó személyek, ahogy a név is sugallja, mindig vonzanak maguk köré lelkes támogatói csoportokat, ugyanakkor nem mentesek a heves kritikát megfogalmazó ellenzőktől sem. Egy szoborállítás új impulzust adhat a két tábor közötti vitának, és mint minden politikai polarizáció, ez is jelentőséggel bírhat, ha a konfliktus elég tartós ahhoz, hogy a felek folyamatosan napirenden tartsák. Ezáltal az önmeghatározásuk szerves részévé válik az álláspontjuk, amely mélyebb hatással lehet a politikai diskurzusra.

- fogalmazott a politológus. Kérdésünkre elmondta azt is:

"A Csurka-szobor egy folyamat kezdete lehet, önmagában kevés a napirend vagy a politikai konfliktus tartós meghatározására, de ha kapcsolódik hozzá további szellemi munka, ha generálnak egykori gondolatai új közéleti konfliktusokat, vagy ha elindul egy vita arról, hogy ki a politikai örököse Csurkának. A Csurkához fűződő viszony tisztázása sokkal hosszabb távon része lehet a politikai napirendnek. Érdekes kérdés például, hogy kire szavazzanak a Csurka Istvánnal szimpatizáló nemzeti radikálisok, a Mi Hazánkra vagy a Fideszre. A Nézőpont Intézet legfrissebb kutatásában a Mi Hazánk már 5 százalék alatti párt volt, s nem zárható ki, hogy a háttérben a Csurka-szobor felállítása és a Csurka-szimpatizáns egykori Mi Hazánk-szavazók átpártolása áll a Fideszhez."

Lapunknak nyilatkozott Böcskei Balázs, az IDEA Intézet stratégiai igazgatója, aki kifejtette, hogy szerinte jelenleg egy torz kép alakult ki Csurka István ügyével kapcsolatban. Úgy véli, hogy sokan úgy érzékelik, mintha az egykori politikus népszerűsége újra fellendült volna, de ez a megközelítés félrevezető. A jövőt illetően kulcsfontosságú kérdés, hogy Csurka István mennyire válik állandó hivatkozási ponttá a jobboldalon, illetve hogy a kormánypárti politikai diskurzusban milyen gyakorisággal merül fel a neve, vagy csupán alkalmi utalásokra korlátozódik.

A jobboldal hátországában, különösen Csurka István személyének tükrében, egyfajta politikai gondolkodásbeli kísérlet bontakozik ki, amely célja a jobboldali politikai tradíciók mélyebb megértése. E törekvés keretében felfedezhetjük, hogy milyen előfutárai és előképei voltak a múlt és a jelen jobboldali eszmefuttatásainak, valamint hogy milyen párhuzamok és eltérések figyelhetők meg a különböző korszakok politikai diskurzusában. Csurka István, mint jelentős figura, kulcsszerepet játszik ebben a vizsgálódásban, hiszen művei és gondolatai hozzájárulnak a jobboldali identitásformálás és eszmetörténeti összefüggések feltárásához.

- fogalmazott a elemző.

Hozzátette, hogy nem érzékeli, mintha egy jelentős "Csurka-reneszánsz" zajlana, és a média érdeklődése sem a Csurka István szisztematikus újraértékelésének szól. Szerinte a Csurka-újragondoló folyamatnak igazán akkor lenne súlya, ha például

"A szobrok kapcsán két kérdés adódik: egyrészt, hogy az ábrázolt személy és életműve illeszkedik-e abba a normarendszerbe, amit a politikai közösség egészére nézve kívánatosnak tartunk. Azaz vannak, akiknek szobrot állítani indokolt, és vannak, akiknek pályájuk és gondolataik kívül állnak azon a normatív rendszeren, ami a közös hazát kell, hogy jelentse. A másik, hogy a szoborként megjelenő személyek nézetei milyen módon jelennek meg a politikusok gondolkodásában és politikai cselekvésének indokoltságában. Nem elvitatva a szoborállítások jelentőségét, különbséget kell tenni aközött, hogy egy-egy szoboravatás esetében valamiféle tudatos és hosszútávú tervezettséget vélünk-e felfedezni, vagy csak eseti dologról van szó. Eleve ezek az egyébként komoly téttel bíró emlékezetpolitikai viták leginkább a szellemi elitek között zajlanak. Magának a vitának a politikai térre való hatása sokkal csekélyebb, mintha abban politikusok is részt vennének"- fogalmazott Böcskei Balázs.

Hogy ennek vajon van-e hatása a választói magatartásra, úgy véli az emlékezetpolitikai vitáknak közvetlen hatásuk kevéssé, azonban tétjük továbbra is van, főleg, ha a vitatható életművek és gondolatok a főáramú politikai gondolkodás részévé válnak. Addig is önmagában, kiragadottan egy-egy Csurka-idézet csak korlátozott módon tekinthető Csurka-újragondolásnak.

Magyarországon a történelem során számos szobor vált vitatottá, amelyek különböző okokból közfelháborodást keltettek, vagy idővel botrányos helyzetekbe kerültek. Idén is történt két kiemelkedő eset, amelyek jelentős figyelmet kaptak a nyilvánosság részéről, a Csurka-szobron kívül. Az egyik a gellérthegyi Szabadság-szobor, amelynek talapzatára keresztet kívánnak helyezni, míg a másik a Turul-szobor, amelynek eltávolításáról szóló hírek politikai viták sorozatát indították el, sőt, még demonstrációt is szerveztek a megtartása érdekében.

2022-ben a Parlamentben felavattak egy szobrot, amely Horthy Miklóst ábrázolja, és ez az esemény hatalmas vitákat robbantott ki. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége sürgette Kövér Lászlót, hogy távolítsa el az emlékművet, és még holokauszt-túlélők is kifejezték ellenérzéseiket. Novák Előd viszont úgy véli, hogy Horthy Miklós a történelemhamisítás áldozataként van jelen a köztudatban. Érdekesség, hogy Horthy másik szobra is "céltábla lett" a múltban; a budapesti V. kerületben található emlékművet 2020-ban egy aktivista vörös festékkel öntötte le, ami szintén politikai megosztottságot szült, különösen, mivel a bíróság felmentette az elkövetőt.

A politikai színtéren évek óta vitatott figura Horn Gyula, volt miniszterelnök, akinek emlékét nem csupán a szobrának megrongálása árnyékolja be 2023-ban, amikor is "sárszerű anyaggal" szennyezték be. Az általa képviselt értékek és hagyaték körül komoly feszültségek alakultak ki, különösen a róla elnevezett sétány ügyében, ahol az átnevezési javaslatok már régóta feszültséget szülnek. A legfrissebb hírek szerint a közterület neve hamarosan Pesti srácok sétányra változhat, ám a Demokratikus Koalíció (DK) nem tétlenkedik, és minden lehetséges lépést megtesz annak érdekében, hogy ezt a döntést megakadályozza.

Az 1956-os forradalom utáni Nagy Imre miniszterelnök szobrának 2019-es áthelyezése a Jászai Mari térre igencsak megosztotta a közvéleményt, és heves vitákat váltott ki. De nem ez volt az egyetlen emlékmű körüli ellentmondás: 2004-ben a Teleki Pál-szobor felállítása is komoly diskurzusokat generált. A német megszállás áldozatainak emlékműve pedig 2014-ben szintén sok kritikát kapott; egyes szakértők szerint a szobor nem csupán az áldozatok emlékére készült, hanem inkább egy olyan narratívát próbált kialakítani, amely más szempontokat is figyelembe vesz.

Kemény nézetellentéteket szül a mai napig a szovjet hősi emlékmű, ami több mint hetven éve áll a Szabadság téren, mégis újra és újra napirendre kerül, hogy mi is legyen vele. 2022-ben a Momentum át akarta helyeztetni, 2015-ben pedig egy csoport aktivista Novák Előd vezetésével próbálta leszedni az emlékműről az ötágú csillagot, amit a rendőrök nem engedtek.

Ahogy egyre mélyebbre ásunk a téma rejtelmeiben, úgy találjuk magunkat egyre inkább a nyúl üregének labirintusában. Ha mindazokat a szoborbotrányokat, amelyek a történelem folyamán előbukkantak, részletesen megvizsgálnánk, minden résztvevő nézőpontját figyelembe véve, akkor nem csupán órákig, hanem akár hetekig is merülhetnénk el az események sokszínűségében. A fenti történetek alapján azonban egy dolog biztos: egy szobor avatása vagy a már meglévő alkotások körüli vita esztétikai, művészeti, társadalmi, logisztikai és politikai szempontok miatt is kiválthat botrányt. Például a Turul-szobor vagy a szovjet hősi emlékmű esetei jól mutatják, hogy egy-egy ilyen konfliktus akár évekig, sőt évtizedekig is elhúzódhat, és a politikai diskurzus szerves részévé válhat.