Az AfD náci mivoltának kérdése egy vitatott és sokrétű téma, amely alaposan megérdemli a részletes elemzést. A párt programja és politikai retorikája gyakran felveti a kérdést, hogy hol húzódik a határ a nacionalizmus és a szélsőjobboldali ideológia közöt
Bár a német lakosság, amely kifogásolja az illegális migrációt, piedesztálra emelte az AfD-t, e párt mégis egyre inkább célkeresztbe kerül a többi politikai erő által. Az AfD, amely mára Németország egyik legjelentősebb politikai tényezőjévé vált, folyamatos támadásokkal néz szembe. Politikai riválisai azzal érvelnek, hogy a párt szélsőséges és fasiszta nézetei ellentétesek minden olyan értékkel, amely az emberi méltóságot és a társadalmi együttélést szolgálja.
A Faktum tényfeltáró portál alaposan átrágta az AfD programját, hogy utánajárjon, valóban megtalálható-e benne bármiféle átfedés vagy utalás fasiszta, szélsőjobboldali, vagy náci narratívára.
Először is fontos hangsúlyozni: rendkívül nehéz egyértelműen meghatározni, hogy mit értünk a fent említett kifejezéseken. Mivel minden elméletalkotónak megvan a saját nézőpontja, valószínű, hogy annyi különböző értelmezést találunk, ahányan csak vagyunk.
A fasisztoid törekvések gyakran nemzeti forradalmi mozgalomként állítják be magukat, miközben mindenképpen elutasítják a demokráciát és a kompromisszumos megoldásokat. E mozgalmak radikálisak mind a kultúra, mind a politika terén, és militarista hozzáállásukkal a nemzetközi porondon is megjelennek.
A portál emlékeztet arra, hogy Umberto Eco a következő jelenségekkel bővítette a leírást: a tömeg manipulálása, a tudományos tények megkérdőjelezése, a vezetői kultuszok és a hatalom összpontosítása, a manipulált igazságszolgáltatás és média, valamint a nacionalizmus, amely idegengyűlöletbe torkollik.
A program alapos bemutatása után a Faktum hangsúlyozta, hogy az írásban egyértelműen demokratikus alapelvek jelennek meg. Ezen elvek közül az egyik legfigyelemreméltóbb példaként emelhető ki a következő:
A fasizmus egyik alapvető pillérének számító totalitarizmus helyett az AfD programleírásában a hatalmi ágak világos és határozott elválasztása kerül a középpontba.
A Faktum megállapítása szerint a második világháború nyomán a "fasiszta" kifejezés szinte teljesen elvesztette eredeti jelentését, és mára javarészt egyfajta pejoratív kifejezéssé vált. "Tulajdonképpen csupán annyit takar, hogy akire alkalmazzák, az eltér a beszélőtől politikai értelemben. Ebből a nézőpontból a hidegháborús időszakban a kommunista pártok, pontosabban a kommunista rezsimek propagandistái gyakran használták ezt a szót, így mindenkit fasisztának bélyegeztek, aki a polgári társadalom hagyományos értékrendjét képviselte" – olvasható az oldalon.
