Eredeti Renoir- és Magritte-alkotások elevenednek meg Wes Anderson legújabb filmjében – egy igazi művészeti kaland!
Aki alaposan megfigyeli A föníciai séma végén a stáblistát, valószínűleg meglepődik, amikor felfedezi, hogy a díszletet díszítő festmények nem csupán másolatok, hanem valódi, eredeti alkotások. Ezeket a kiváló európai múzeumok és gyűjtemények kölcsönözték a film forgatásához, így a nézők egyedülálló művészeti élményben részesülnek.
Wes Anderson legfrissebb kalandfilmjének középpontjában egy különös trió áll: egy etikátlan nagyvállalkozó, egy hitvallását komolyan vevő apáca, és - meglepetésre - egy igazi Renoir-festmény. A "Föníciai séma" című alkotás, amely május 30-án debütált számos országban, köztük Magyarországon is, az Oscar-díjas rendező mesterien megkomponált fiktív palotáját tölti meg autentikus európai művészeti csodákkal.
A film története Zsa-Zsa Korda (Benicio Del Toro megformálásában) körül forog, aki egy vitatott hátterű üzletember, és éppen egy Földközi-tengeri vízi útnak a finanszírozásán fáradozik, miközben kormányügynökök és bérgyilkosok elől menekül. Kalandjai során csatlakozik hozzá eltávolodott, vallásos lánya, Liesl (Mia Threapleton alakításában). A film díszleteihez általában másolatokat használnak, azonban Anderson ezúttal Jasper Sharp bécsi kurátor segítségét kérte - aki már korábban is együtt dolgozott a rendezővel -, hogy a potsdami Studio Babelsbergben zajló forgatáshoz értékes, eredeti műalkotásokat szerezzen be magángyűjtőktől és múzeumoktól.
A filmben megjelenik Pierre-Auguste Renoir híres alkotása, az "Enfant assis en robe bleue" (Edmond Renoir fia portréja, 1889), amely Korda rendezetlen gyűjteményének egyik különleges darabja. A festményen Renoir unokaöccse látható, amely a film egyik emlékezetes jelenetében Liesl ágya felett függ. Érdekesség, hogy a mű korábban a legendás színésznő, Greta Garbo birtokában volt, és jelenleg a neves libanoni műgyűjtőcsalád, a Nahmad család tulajdonát képezi.
A filmben a remekművek széttöredezett formában bukkannak fel, és közöttük találkozhatunk René Magritte 1942-es "The Equator" című alkotásával is. Számos műalkotás szinte észrevétlenül húzódik meg a háttérben, mint például Juriaen Jacobsz "The Dog Fight" (1678) című festménye, amely diszkréten, más művek között a falnak támasztva jelenik meg.
"Úgy vélem, hogy ahhoz, hogy valóban hitelesen kérhessünk kölcsön egy műalkotást valakitől, elengedhetetlen, hogy legyen egy olyan háttércsapatunk, amely biztosítja, hogy a műveket ugyanazzal a gondossággal és tisztelettel kezeljük, mintha egy múzeumnak adnánk át őket." - nyilatkozta Sharp a New York Times számára.
A filmben látható Floris Gerritsz van Schooten csendélete is, amelyet a Hamburgi Kunsthalle biztosított, együtt más, a 17. századból származó műalkotásokkal.
"Wes Anderson elmondta: 'A történet középpontjában egy gyűjtő áll, aki szenvedélyesen vágyik a tárgyak birtoklására. Mivel a narratíva az művészet és a kereskedelem izgalmas találkozásáról szól, úgy éreztük, eljött az idő, hogy autentikus műalkotásokat alkalmazzunk a filmben.'"
