Hogyan biztosíthatjuk, hogy az egyenlőtlen előnyök ne árnyékolják be a közteherviselés igazságosságát?
A lakosság nem buta, és mindenki érzi, hogy valami nincs rendben, cselekedni kell, és sürgős intézkedésekre van szükség a válság elkerülése érdekében. Azonban az, hogy a nehézségeket egyenlően kellene elviselni, már sok kérdést felvet. Hiszen a korábbi felhőtlen jólét és gazdagság nem oszlott meg igazságosan; nem mindenki részesült azokból az előnyökből egyformán. Ha egy százkilós, jóllakott ember kissé meghúzza a nadrágszíját, talán még jónak is érzi magát a túltelítettség korlátozásával. Viszont ha ugyanezt egy ötvenkilós ember teszi, könnyen az ájulás határára juthat.
Nyilvánvaló, hogy a kormánynak sürgősen lépéseket kell tennie, és noha a kiadáscsökkentő tervei a jó gazda képét igyekeznek felvázolni, végre a politikai elit is felfigyel arra, hogy az állam pénze hová, mire folyik el. Kiderül, hogy ki pazarolja el felelőtlenül az állam vagyonát, gyakran a "jogosultság" kényelmes álarcában. Megdöbbentő, hogy az intézkedéscsomagokkal párhuzamosan a közvélemény is szélesebb rálátást nyer az állami gazdálkodás hiányosságaira. Például a nagy állami vállalatok továbbra is a legnagyobb adósságfelhalmozók, mint ahogy az államilag tulajdonolt vasúti áruszállító cég, amely tavaly is több százmillió lejjel maradt el a költségvetésbe való befizetésekkel. A fegyvergyártó és energetikai cégek is a legnagyobb adósok közé tartoznak, tartozásaik milliárdos nagyságrendet ölelnek fel. Az adatok szerint az államadósság márciusra meghaladta az 998 milliárd lejt, és a magánvállalatok, valamint nagy üzletláncok is több millió lejjel adósak az államnak. Ez a helyzet újra napirendre tűzte az állami követelések hatékonyabb behajtásának szükségességét. Amikor viszont felmerült, hogy az állam költekezését vissza kellene fogni, a nyilvánosságra került adatok sokakat megleptek: különféle pótlékok, protokollköltségek, és az állami juttatások mértéke mind-mind sokkoló számokat mutattak. Az államtitkároknak például külön sofőrük volt, míg a nyugdíjak halmozása és az állami épületek bérbeadása révén magáncégek gazdagodtak. Az államigazgatásban sok esetben a munkaerő túltengése is kirívó jelenség. A kormány legutóbbi intézkedéscsomagja az állami vállalatok és a közigazgatás átszervezését célozza meg, takarékossági és hatékonysági szándékkal. Azonban a tervek még csak elméleti síkon léteznek. Közben az első intézkedéscsomag augusztustól már hatályba lép, és magában foglalja az áruforgalmi és jövedéki adó emelését, ami általános drágulást von maga után, valamint a közalkalmazotti bérek befagyasztását és a diákösztöndíjak csökkentését. Ezek az intézkedések elsősorban azokat sújtják, akik nem képesek tiltakozni, hiszen a nyugdíjakból való visszatartás, a kötelező adóemelések és a szolgáltatások költségeinek növekedése mind a legsebezhetőbb rétegeket érinti. A kormány talán büszkélkedhet a megnövekedett bevételi adatokkal és a néhány kiadás csökkentésével, de a költségvetési hiány továbbra is aggasztó mértékű. Csak remélhetjük, hogy nem kell majd a régi mondást parafrazálnunk: a műtét sikeres volt, de a páciens nem élte túl…
