Tényleg, mit is jelent az, hogy "nincs remény"? Hogyan lehet egy ilyen pesszimista szemlélettel létezni a világban? - újra a megosztó Krasznahorkai-interjúról - Mandiner

Konrád György 1995-ben, Nádas Péter 2015-ben, most pedig Krasznahorkai hangján hallhatjuk ugyanezt a mondanivalót 2025-ben. Mintha egy örök körforgásban mozognánk, ahol a dallam sosem változik, csak a zenészek cserélődnek. Vajon meddig ismételhetjük ezt a refrént anélkül, hogy belefáradnánk?

Nézzen Krasznahorkai egy 1945 után jogfosztott, ősi otthonából elűzött, kitelepített, Magyarországra kisgyermekként átsodródott, a semmibe érkező felvidéki öregember szemébe. Nézzen Krasznahorkai egy magyar nyelv használata miatt a vajdasági utcán bántalmazott fiatal férfi szemébe. Nézzen Krasznahorkai egy Ceaușescu nacionálkommunista rezsimje alatt megnyomorított és megalázott, a belmagyaroktól kapott sértő megjegyzésekre valószínűleg hevesen reagáló székely ember szemébe. Ha mer.

akinek történelmileg és nemzetiségileg semmi köze a tőle kétezer kilométerre zajló keleti szláv belháborúhoz, mégis Ukrajna katonájaként kell a frontvonalba mennie. Mi miatt? Trianon és következményei miatt. Nézzen az ő szemébe Krasznahorkai. Ha még él az illető.

Minek éltek tovább az akkori eleink, miért dolgoztak, küszködtek, nemzettek és neveltek gyereket azokban az években is? És hol van azokhoz az évekhez képest a mai jóléti, békében élő, dolgozó, iparkodó, gyarapodó Magyarország? Persze, van bajunk elég. Mint minden társadalomnak minden időben. Például a mai Svédországnak is, ahol harmadik világbeli szintű lövöldöző-robbantó erőszakhullám van,

Egy friss svéd újságcikkben a magyar író a neonáci fenyegetés miatt fejezi ki aggodalmát, miközben Svédország hanyatlásáról beszél. Érdekes módon, Európa jelenlegi, valóban sürgető problémáiról egy árva szót sem ejt.

Hogy is van ez? A Jelentős Magyar Író egyéni gondjait nemzetére vetíti? Hát, ez valóban nem szerencsés. Jobbulást kívánunk neki, de kérjük, hogy ne használjon sértő kifejezéseket egy olyan nép irányába, amely sok fájdalmon ment keresztül, és amely büszke gazdag örökségére és gyökereire. Hiszen ő is ennek a közösségnek a része, amelynek múltja és kultúrája mindannyiunk számára fontos.