Csak leültem elé, és az érzés, ami elöntött, olyan kellemes volt, mintha egy régi barát társaságában ülnék. Az igazság ára mindig is megosztó téma volt, de számomra ez a pillanat azt bizonyította, hogy a valódi értékek nem csupán a szavakban, hanem az élm

Nem vagyok különösebben lelkes a filmekből készült sorozatok iránt. Gyakran úgy érzem, hogy a történeteket csak húzzák, nyújtják, és közben az eredeti lendületük, a varázsuk eltűnik. Az "Igazság ára" azonban kellemes meglepetés volt. Nem állítanám, hogy a képernyőhöz szegezett volna, de mégis volt benne valami, ami miatt nem tudtam elfordulni tőle. A cselekmény kellően izgalmas, szépen felépített, és egyre inkább kíváncsivá tett – egyszer csak azon kaptam magam, hogy már a következő epizódot nézem.

A filmadaptációban Matthew McConaughey ragyogott, és őszintén szólva, szinte lehetetlennek tűnt más színészt elképzelni Mickey Haller bőrében.

Manuel Garcia-Rulfo viszont nem próbálta utánozni - és ez hatalmas előny. Inkább hozta a saját, kissé visszafogottabb, de hiteles és elegáns karakterét. Tetszett, hogy nem akar nagyobbnak látszani, mint ami, de mégis van benne karizma és stílus. Haller figurája jó érzékkel lavíroz a törvényesség és a törvénytelenség határán, miközben egyre több morális kérdéssel kénytelen szembenézni. Az ügyek, amikkel szembesül - egy rejtélyes gyilkosság, egy elfeledett bírósági tévedés, egy titokzatos örökség - mind-mind csavarosak és elgondolkodtatóak.

A sorozat hangulata magával ragadó. Los Angeles lenyűgöző hátteret biztosít, és bár néha túlságosan el van látva vizuális effektekkel, mégis sikerül közvetítenie egy sajátos atmoszférát. Jólesik nézni, mert nem tűnik mesterkéltnek. A tempó viszont néha kicsit túlfeszített – 45 perc alatt rengeteg történetszál próbál életre kelni, ami miatt néha elvész a lényeg –, de ennek ellenére a nézési élmény még mindig élvezetes.

A karakterek már nem ennyire egyenletesek. Haller erős főhős, de a mellékszereplők közül sokan elnagyoltak és sablonosak. A barátnő-sofőrlány szerepe egyenesen fájdalmasan félresikerült, a két exfeleség karaktere pedig olyan, mintha egy másik, kevésbé igényes sorozatból tévedtek volna ide. Ezek a jelenetek gyakran kizökkentettek, és néha olyan érzésem volt, mintha az írók nem tudnák eldönteni, vígjátékot vagy drámát akarnak-e készíteni.

Mindezek ellenére Az igazság ára összességében mégis működik. Mert miközben a karakterek néha gyengélkednek, a központi figura elviszi a hátán a sorozatot. Jól áll neki a csavaros, tárgyalótermi dráma, és képes arra, hogy érzelmileg is bevonjon - nem csak a bűnügyek, de a karakter saját dilemmái révén is.

Ez a sorozat igazi kikapcsolódást nyújt. Nem fogja megváltoztatni a gondolkodásmódodat, és nem kínál mély filozófiai elmélkedéseket - de amikor leülsz elé, garantáltan jól fogod érezni magad. Tele van izgalommal, lenyűgöző látványvilággal, és bár kicsit könnyed, mégis éppen annyira komoly, amennyire egy jó kriminek lennie illik.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a jogi drámákat, a csavaros ügyeket, és nem bánják, ha a karakterek nem tökéletesek, de a történet viszi előre a figyelmet. Nekem kellemes élmény volt - egy kis váltás a túldramatizált, vontatott vagy túljátszott sorozatok után. Soha rosszabbat.