Bolívia gazdasági válsága és a kriptovaluták mint alternatív menekülési lehetőség Bolívia gazdasági helyzete az utóbbi években drámai fordulatokat vett, amely a lakosság mindennapi életére mély hatással van. Az infláció emelkedése, a munkahelyek elveszté
Bolívia, Dél-Amerika egyik legnagyobb kihívásokkal küzdő országa, a globális korrupciós rangsor alsóbb régióiban található. Az ország gazdasági helyzete rendkívül súlyos, hiszen a kormány immár 11 éve folyamatos költségvetési hiányt generál. Az államadósság mértéke elérte a GDP körülbelül negyedét, ami aggasztó jelenség. A korábban stabil dollárforrást biztosító földgázipar most válságba került, ami tovább súlyosbítja a helyzetet. A káosz hátterében a politikai instabilitás, a csökkenő természeti erőforrások és a fenntarthatatlan költségvetési politika összetett problémája áll.
Az ország gazdasága, amelyet egykor a robusztus földgázkivitel és az állami irányítású iparosítás tartott életben, a gáztermelés csökkenése és a diverzifikáció hiánya miatt meggyengült. Ez a devizatartalékok meredek csökkenéséhez vezetett - 2014-ben 12,7 milliárd dollárról 2025-re mindössze 165 millió dollárra esett vissza -, ami széles körű dollár- és üzemanyaghiányt okozott, és az élelmiszerárak emelkedéséhez vezetett. A társadalmi nyugtalanság növekszik, tüntetések törnek ki az üzemanyaghiány, a dollárhiány és az emelkedő megélhetési költségek miatt. Hosszú sorok alakulnak ki a benzinkutaknál és a feketepiaci pénzváltóknál. A kormány ismételt ígéretei, hogy megoldja ezeket a problémákat, nem valósultak meg, ami tovább fokozza a lakosság frusztrációját.
A válságra reagálva Bolívia alternatív pénzügyi stratégiák kidolgozásába kezdett, többek között partnerségre lépett El Salvadorral, hogy a kriptovalutákat a fiat pénzek alternatívájaként népszerűsítse. Ráadásul az ország valutájának, a bolivianónak a rögzített árfolyama drágábbá tette az importált árukat. A legtöbb ember számára a pénz értéke heti szinten csökken. Nem meglepő, hogy tömegek menekülnek a kriptovaluták felé, hogy életben tartsák kis üzleteiket, vagy megtakarításaik értékét megőrizzék. Az El Alto nemzetközi repülőtéren egy bolt cukorkát és napszemüveget árul USDT-ért, egy neves egyetem külföldi professzorainak fizetését Bitcoinban utalja. Egy ideig az állami olajvállalat is engedélyt kapott arra, hogy külföldi kifizetéseket stabilcoinokban teljesítsen. Csak 2025 első felében a digitális tranzakciók volumene több mint az ötszörösére nőtt, elérve a 300 millió dollárt. Azok az importőrök, akik nem férnek hozzá értékkel bíró valutához, és sürgős fizetéseket kell teljesíteniük, a kriptovalutákat tudják egyedül alternatívaként használni.
A bankok és a kormány iránti bizalmatlanság olyan szintre emelkedett, hogy sokan már elfordulnak a hagyományos pénzügyi rendszertől. Az augusztus 17-i elnökválasztás küszöbén senki sem vár gyors megoldásokat, és a digitális eszközök felé való elmozdulás már olyan mértékben haladt előre, hogy megállítása elképzelhetetlen. Az amerikai dollárhoz való hozzáférés Bolíviában nem éppen zökkenőmentes: a bankok gyakran csupán heti 100 dolláros készpénzfelvételt engedélyeznek. A feketepiacon viszont egy dollár 14 boliviano áron kel el, ami a hivatalos árfolyam kétszeresét jelenti, és ugyanannyi, mint amit sokan hajlandók adni egy USDT-ért. Bolívia nagyvárosaiban egyre inkább elterjedt az a tendencia, hogy a kávézók, fodrászatok és konditermek is már bitcoinban kérik a fizetést. Ez nem csupán az értékmegőrzés miatt van, hanem azért is, mert az embereknek elegük van a jelenlegi rendszerből. A kriptovaluták iránti érdeklődés a nagyobb platformok statisztikáiban is tükröződik. Carlos Neira, a kolumbiai Meru kriptotárca társalapítója arról számolt be, hogy a bolíviai fiókok száma 6600%-kal nőtt, miután 2024 júniusában a kormány hivatalosan feloldotta a 2014 óta érvényben lévő kriptovaluta-tilalmat. Azóta a kormány aktív részvétele a szektorban minimálisra csökkent. Ellentétben El Salvadorral, ahol a Bitcoint törvényes fizetőeszközzé nyilvánították és erőteljesen népszerűsítették, Bolívia csupán a tilalmat szüntette meg, és visszavonult. Itt az elfogadás alulról jön, nem pedig állami kezdeményezésként.
