Azok, akik valóban figyelemzavarral küzdenek, folyamatos harcot vívnak ezzel a problémával, hiszen az agyuk működése eltér a megszokottól, mintha egy különleges, sajátos "huzalozással" lenne ellátva.

- Addig lustálkodsz reggel, hogy mindenhonnan elkésel.

- Elnézést, de úgy érzem, hogy ADHD-val küzdök.

Mindig elveszted a kulcsaidat.

- Igen, úgy érzem, hogy ADHD-val küzdök.

- Azt mondta, azért csalt meg, mert lehet, hogy ADHD-s.

Ez itt néhány olyan beszélgetésrészlet, amelyeknek az elmúlt évben fültanúja voltam. Az ADHD rendre előkerült, mint mentség, noha senkinek sem volt hivatalos diagnózisa. Mégis, sokan ezzel magyarázták a viselkedésüket. Amikor a sokadik alkalommal hallottam hasonló kifogást, vagy felnőtteket láttam, amint apró szétszórtságok miatt azon töprengenek, hogy esetleg figyelemzavarosak-e, egyre inkább gyanússá vált számomra, hogy valamilyen trenddel van dolgunk.

Az elméletem megerősítéséhez a korunk egyik legkiemelkedőbb platformjára, a TikTokra vetődtem, ahol rengeteg olyan videót találtam, amelyek éppen ezt a jelenséget ironikus módon állítják középpontba.

A jelenség nem új, külföldön különösen nem, ott sokkal hamarabb került be a köztudatba és vált elfogadottá az ADHD, mint Magyarországon. Míg az Egyesült Államok egyetemein már 2011-ben különböző kedvezmények jártak az ADHD-s tanulóknak, ami miatt sokan hazudták magukat annak (erről bővebben később), addig a 444-en 2018-ban még azt magyaráztuk egy cikkben, hogy mi is ez a betegség, ami nem is betegség, hanem zavar.

Ezt írtuk: az ADHD az Attention Deficit Hyperactivity Disorder, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar rövidítése. Olyan veleszületett idegrendszeri rendellenesség, ami nagyon nagy eséllyel öröklődik szülőről gyerekre, de környezeti hatások is kiválthatják, például ha valakinek az édesanyja magzati korban passzívan vagy aktívan dohányzott.

A zavar legszembetűnőbb eleme a hiperaktivitás. Az ADHD-sok nehezen tudnak lenyugodni, folyton zsezsegnek. A másik a figyelemhiány, ami nem azt jelenti, hogy valaki semmire sem tud odafigyelni, hanem azt, hogy a figyelmét nem képes arra irányítani, amire akarja. Tévhit, hogy az ADHD-sok felületesek, mert ugyanolyan jellemző lehet rájuk a teljes érdektelenség és a hiperfókusz is, amikor órákon át nem tudnak elszakadni egy feladattól. Általánosságban elmondható, hogy az ADHD-s ember gyakran

Oczella Péter, a MIND Brain-Gut Center és az Insight Medical pszichiátere a 444-nek nyilatkozva kiemelte, hogy az autizmussal és ADHD-val diagnosztizáltak száma folyamatosan emelkedik, nemcsak Magyarországon, hanem a nyugati országokban is. Ezzel szemben a közhiedelemmel, illetve néhány radikális elmélettel, amelyek a közösségi média vagy a védőoltások hatásait emlegetik, az összefüggés nem áll fenn.

A diagnosztizált ADHD esetek számának növekedése több tényezőre vezethető vissza. Először is, a társadalom és az egészségügyi szakemberek egyre inkább érzékenyebbek a figyelemhiányos hiperaktivitás-szindróma (ADHD) jeleire, és egyre több orvos specializálódik e rendellenesség kezelésére. Oczella megjegyezte, hogy Magyarországon az iskolákban és különböző hivatalos intézményekben az ADHD felismerésének folyamata egészen a '60-as évekig visszanyúlik, tehát nem egy új jelenségről van szó. Azonban a társadalmi tudatosság azóta jelentősen megnövekedett. Ezen kívül az autizmussal diagnosztizáltak számának emelkedése is részben annak köszönhető, hogy a modern orvostudomány szélesebb spektrumot alkalmaz az autizmus meghatározásában, mint korábban.

Oczella Péter véleménye szerint az ADHD kialakulása szoros összefüggésben áll a genetikai örökséggel, amely körülbelül 70%-ban befolyásolja a jelenséget. Emellett a környezeti faktorok, mint például a stressz, 20-30%-ban hozzájárulhatnak a betegség megjelenéséhez. A kutatások azt mutatják, hogy a belgyógyászati állapotok, mint például az anyában vagy a gyermekben található bélflóra összetétele, kulcsszerepet játszhatnak. Továbbá, a gyerekek étrendje, különösen a tehéntej, cukor és glutén fogyasztása szintén fontos tényezők lehetnek. Ezen kívül a D-vitamin hiánya a terhesség alatt, valamint az antibiotikumok alkalmazása is hozzájárulhat az ADHD kockázatához. Oczella Péter a Qubit podcastjában részletesebben is kifejtette ezeket a tényezőket.

"Azt szokták mondani, hogy a gyermektársadalom 3-5 százaléka lehet érintett, akik 70 százaléka viszi magával a tüneteket felnőttkorba is. Kb. a felük az, akik kezelésre szorul. Összességében azt mondhatjuk, a felnőtt társadalom 1,5-3 százaléka lehet érintett" - magyarázza Oczella.

A Guardian 2022-es cikkében rámutat, hogy az Egyesült Államokban drámai mértékben megemelkedett a diagnosztizált ADHD-s esetek száma. A fiatalok körében már korábban is tapasztalható volt a betegség előfordulásának gyors növekedése, ám a 2007 és 2016 közötti időszakban a felnőttkori ADHD diagnózisok száma lenyűgöző 123 százalékkal nőtt. Ez a tendencia jelentősen felülmúlta a gyermek- és serdülőkorúak esetében tapasztalt növekedést. A 2010-es évek közepére a felnőttek lettek a fő célcsoport az ADHD-gyógyszerek piacon, kiszorítva a fiatalabbakat.

A drasztikus növekedésnek többek között az volt az oka, hogy elég sokan kezdték azt kamuzni - főleg a főiskolások körében -, hogy ADHD-sok. Hogy miért? Ezzel a 2010-es években több amerikai tanulmány is foglalkozott. Két okot tártak fel: az egyik, hogy így jutottak főiskolai kedvezményekhez, például kollégiumi lakhatáshoz. A másik, hogy sokan pattantak rá a különböző ADHD-s gyógyszerekre, ami segített nekik a fókuszálásban és a teljesítmény-növelésben.

Az NBC Newsnak nyilatkozó orvosok szerint úgy lehetett kiszűrni a csalókat, hogy legtöbbször olyan tüneteket írtak le magukról, amelyeket pontosan a vágyott ADHD-gyógyszer tudott volna orvosolni. Úgy viszont könnyen lebukhattak a szimulálók, ha a begyakorolt tünetekbe a diagnosztizáló orvos kicsit jobban belekérdezett.

Oczella Péter megosztja velünk a tapasztalatait: hazánkban szerencsére sosem alakult ki olyan jelenség, amelynek keretében valaki csupán a potenciális előnyök miatt diagnosztizáltatta volna magát ADHD-val. Szakmai pályafutása során csupán ritkán fordult elő, hogy olyan páciensekkel találkozott, akik szándékosan próbálták volna megtéveszteni őt.

Azok, akik szívesen hivatkoznak magukra ADHD-sként, gyakran érzik úgy, hogy valamilyen okból kifolyólag nem illeszkednek a társadalom mainstreamjébe. Ebből adódóan egy szűkebb, kisebbségi csoporthoz vonzódhatnak. Oczella Péter megfigyelése szerint előfordul, hogy egyesek a betegség előnyeit kihasználva állítják, hogy ADHD-sok, például azért, mert úgy vélik, hogy ezáltal elfogadóbbá válik a környezetük a szokatlan, atipikus viselkedésükkel szemben. Az Oczella által említett esetek mögött sokszor valamilyen személyiségzavar húzódik, amely miatt az érintettek az ADHD címkéjét választják, ezzel jelezve, hogy különleges bánásmódra van szükségük. Ez a jelenség jól magyarázza, miért használják egyesek kifogásként a figyelemzavart.

Oczella Péter véleménye szerint a kamuzók lebuktatásának kulcsa a gondos orvosi vizsgálat. Amikor egy páciens orvoshoz fordul (ha egyáltalán eljut hozzá), a szakembernek alaposan át kell néznie a helyzetet. A diagnózis során figyelembe kell venni a megfigyelhető, objektív tüneteket, amelyek mellé a páciens szubjektív élményei is hozzájárulnak. Ezt pszichodiagnosztikai eszközökkel lehet mélyrehatóan elemezni. Például Oczella Péter a vizsgálat során egy hatórás interjút alkalmaz, amely átfogja az összes pszichiátriai rendellenességet, valamint a belgyógyászati szempontokat is. Előfordulhat ugyanis, hogy a páciens dekoncentráltsága mögött vashiány áll, nem pedig ADHD. Oczella Péter úgy véli, hogy a figyelemzavaros esetek meglehetősen pontosan elkülöníthetők a nem valódi problémáktól.

Oczella véleménye szerint a társadalmi jelenség, amely során egyre többen az ADHD diagnózisát említik magukkal kapcsolatban, megállíthatatlan folyamat. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez a jelenség a valódi ADHD-val küzdők számára hátrányos, mivel a tüneteik komolyságát így könnyen félvállról vehetik.

"Tartsuk meg ennek a zavarnak a komolyságát, mert az érintetteket ez tényleg nagyon megviseli, szenvednek ettől. Van, akinek kikapcsolják az áramot a házában, mert elfelejti befizetni a számlát, van, aki az anyukáját elfelejti elvinni a kórházba egy vizsgálatra. Az ő életükben sokszor fordulnak elő balesetek, gyakoriak a válások, a szerhasználat, az alkoholizmus. Attól, hogy valaki azt mondja magáról, hogy ADHD-s, még nem lesz az, azt egy orvosnak kell kimondania" - magyarázza a pszichiáter.

Ahhoz, hogy valakinél felmerüljön a gyanú, hogy ADHD-s, három kritériumnak kell teljesülnie.

"Az első feltétel, hogy az egyén rendelkezzen az ADHD-ra jellemző tünetekkel. A második lényeges szempont, hogy ezek a tünetek valamilyen módon hátráltassák az egyén életét, akár több területen is, ami végső soron az életminőség romlásához vezethet. Végül, a harmadik kritérium, hogy biztosak legyünk abban, hogy a tünetek nem más betegség következményei" – magyarázza a szakértő.

Oczella Péter véleménye szerint a mai kor, amelyben folyamatosan elárasztanak minket az információk, senkinek sem segít a koncentráció fenntartásában. Azok számára, akik ADHD-val élnek, ez különösen nehéz, hiszen már gyermekkorukban is hasonló érzésekkel küzdöttek, amikor a környezetükben sokkal kevesebb inger volt jelen.

Oczella véleménye szerint, bár sokan tapasztalhatják, hogy időnként elfelejtik a számláik befizetését vagy fáradtság miatt nehezen tudnak koncentrálni a munkájukra, ez nem feltétlenül utal pszichikai problémákra. Azok, akik valóban figyelemzavarral küzdenek, az életük során folyamatosan harcoltak ezzel a kihívással, hiszen Oczella szerint "az agyuk másfajta működésű". Ők neurodivergensek, és a tünetek nem hirtelen, 20 éves korukban jelentkeznek, hanem egy hosszú, belső küzdelem részeként alakulnak ki.

Bár a felnőttkori ADHD-ról már léteznek különféle tanulmányok, ez a jelenség még mindig nem kapott kellő elismerést a szakmai körökben. Oczella Péter rámutat, hogy a Felnőttkori ADHD Európai Hálózata (European Network Adult ADHD) már egy ideje vizsgálja annak lehetőségét, hogy a meglévő kutatások fényében hivatalosan is elismerje a felnőttkorban megjelenő ADHD-t, amely nem veleszületett formában nyilvánul meg. Oczella véleménye szerint ez egy figyelemre méltó aspektus, hiszen felveti azt a kérdést is, hogy a társadalmi környezet hogyan formálhatja az egyénben az ADHD tüneteit.