Amikor a gyertyaláng fénye átszövi a valóság határait, és összekapcsolja az élők szívét a múlt emlékeivel, a holtak szellemeivel.

Mindenszentek (latinul: festum omnium sanctorum) a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestánsok az elhunytakról emlékeznek meg ilyenkor. A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való megemlékezéssé.

A nyugati egyház liturgiájában Szent IV. Bonifác pápa (608-615) játszotta a kulcsszerepet, amikor is a római Pantheont, amely eredetileg pogány istenek számára készült, 609. május 13-án Mária és minden vértanú tiszteletére szentelte fel. Szent III. Gergely pápa (731-741) tovább bővítette a megünneplendők körét, így a mindenszentek ünnepe nem csupán a Szent Szűznek, hanem minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földön elhunyt minden tökéletes igaz embernek emléknapjává vált. IV. Gergely pápa (827-844) döntésének következtében ez az ünnep november 1-jére került. Érdekesség, hogy a mindenszenteket megelőző nap, Halloween, a kelta hagyományok szerint a kóbor lelkek ünnepe, amely az angol "All Hallows' Eve" kifejezésből ered, és magyarul a mindenszentek előestéjét jelenti.

Közismert gyakorlat, hogy...

A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a "temetők nagy keresztjénél" ma is elimádkozzák a mindenszentek litániáját és megáldják az új síremlékeket.

Magyarország bizonyos tájain ezen a napon harangszó hallatszott a család elhunyt tagjai emlékére, míg más helyeken ételt osztottak a rászorulóknak.

Néhány faluban ezen a napon ünnepélyes keretek között választották meg a bírót, valamint fogadták fel az új cselédeket.

Mindenszentek ünnepe Magyarországon 2000-ben, fél évszázad elteltével, ismét munkaszüneti nappá vált. A katolikus közösség számára 2013-tól nem csupán ajánlott, hanem kötelező ünnepként van jelen, ami azt jelenti, hogy a hívőknek kötelezően részt kell venniük a szentmisén.

Hamarosan a rend keretein kívül is elterjedt, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egészében elfogadottá vált. Ez az esemény a halottakra való megemlékezést és az elhunyt szeretteinkért való közbenjárást hangsúlyozza, amely a purgatórium – vagyis a tisztítóhely – katolikus hittételén alapul. Az elgondolás szerint azok, akik Isten kegyelmében távoztak az élők sorából, de még adósságot hordoznak bűneik és büntetéseik miatt, Isten előtt szent tisztulásra szorulnak. A hátramaradt hívek számára lelki szempontból jelentős vigaszt nyújt, hogy imáikkal, vezekléseikkel és szentmiséikkel aktívan hozzájárulhatnak elhunyt szeretteik lelki üdvéhez.

A népi hiedelmek világában a szokások különleges szerepet játszanak, és ez alól nem kivétel az a hagyomány sem, amely a "véletlenül kiszabadult lelkek" visszatereléséről szól. Az emberek abban a hitben élnek, hogy ezek a lelkek, ha nem találják meg utat vissza sírjukba, zűrzavart hozhatnak az élők életébe. Éppen ezért a sírok feldíszítése nem csupán esztétikai kérdés, hanem egyfajta hívogató gesztus is, amely azt üzeni a halottaknak: "Itt várunk rátok, érezzétek magatokat otthon!" A bukovinai székelyek hagyományaihoz hasonlóan más kultúrákban is elterjedt, hogy ételt hoznak a temetőbe, mint egyfajta ajándék, amelynek célja, hogy a halottak lelkét megörvendeztessék. Az eredetileg az örök élet ünneplésére kialakított "reményünnep" mára a mediterrán népek körében fiesztává alakult, ahol a mulatozás és az emlékezés találkozik, így teremtve egy varázslatos összhangot a múlt és a jelen között.