A pneumococcus-fertőzés: Fontos tudnivalók és megelőzési lehetőségek A pneumococcus-fertőzés egy komoly egészségügyi probléma, amelyet a Streptococcus pneumoniae baktérium okoz. Ez a kórokozó számos súlyos betegséghez vezethet, beleértve a tüdőgyulladást

A köznyelvben pneumococcus néven ismert Streptococcus pneumoniae baktérium a klasszikus bakteriális tüdőgyulladás, a gennyes agyhártyagyulladás, továbbá az orrmelléküregek és a középfül gyulladásának gyakori kórokozója. Ez a kórokozó minden életkorban súlyos megbetegedéseket okozhat, azonban a legnagyobb kockázatnak az 5 évnél fiatalabb, valamint a 65 év feletti személyek vannak kitéve.

A pneuomococcus (Streptococcus pneumoniae) elterjedt, egészséges immunrendszerrel élőknél legtöbbször tünetmentesen hordozott baktérium. A baktérium tünetmentes - garat és orrüreg nyálkahártyáján történő - hordozása mindennapos a kisgyermekek között, akik azt saját közösségeikben (bölcsőde, óvoda) körbe is adják egymásnak. A kor előrehaladtával a hordozás aránya csökken, de felnőttkorban is folyamatosan kimutatható a népesség 5-10 százalékában.

Amikor a nyálkahártya gyulladása vagy felszíni károsodása lép fel, a védelmi funkciója jelentősen gyengül. Ennek következtében a baktériumok könnyebben bejuthatnak a szervezetbe, ami növeli a megbetegedés kockázatát a hordozó számára.

A pneumococcus-fertőzés következtében kialakuló betegségek széles spektrumot ölelnek fel, és különböző súlyosságú tüneteket okozhatnak. Ezek közé tartozik a tüdőgyulladás, amely a légzőrendszer egyik leggyakoribb és legveszélyesebb megbetegedése. Ezen kívül a pneumococcusok okozhatnak agyhártyagyulladást, amely komoly szövődményekkel járhat, valamint vérmérgezést, ami az egész szervezetet érintő súlyos állapotot jelent. A fülgyulladás is gyakori, különösen gyermekeknél, és a sinusitis, azaz arcüreggyulladás is a pneumococcus-fertőzések következményeként alakulhat ki. A védőoltások és a megfelelő orvosi ellátás kulcsfontosságúak a pneumococcus-fertőzések megelőzésében és kezelésében.

A pneumococcus baktériumot hordozók többségében nem alakul ki megbetegedés, ugyanakkor megnövekedett kockázatot jelent középsúlyos vagy súlyos lefolyású betegségek kialakulására, ezért jelentős népegészségügyi probléma. Különösen három csoport veszélyeztetett az immunrendszer elégtelen működése miatt: az 5 év alatti kisgyermekek, a 65 év feletti idős emberek, valamint a legyengült immunrendszerrel élő betegek.

A 2-5 év közötti gyermekek immunrendszere még fejlődésben van, ami különösen sebezhetővé teszi őket a kórokozók támadásaival szemben. E korosztály számára a lokális fertőzések, mint például az arcüreggyulladás vagy a fülgyulladás, gyakran nehezen kezelhetőek, és sok esetben szövődményekhez vezetnek. A véráram fertőzés (szepszis) és az agyhártyagyulladás (meningitis) esetén a betegség lefolyása olykor annyira gyors, hogy az antibiotikumok alkalmazásának megkezdésére már nem marad idő, ami súlyos következményekhez, akár halálhoz is vezethet. A WHO statisztikái alapján évente világszerte több mint 1,5 millió ember halála kapcsolódik pneumococcus-fertőzéshez, és ezek közül csaknem 1 millió gyermek 5 éves kor alatt veszíti életét.

65 év felett a kor előrehaladtával járó gyengébb immunválasz jelentős szerepet játszik a pneumococcus által okozott fertőzések súlyosságában. Az idősek gyakran a tünetmentes, baktériumot hordozó kisgyermekeiktől, például unokájuktól szerzik meg a fertőzést. Ez a baktérium különösen veszélyes lehet, mivel egy előzőleg meglévő vírusfertőzés, mint például az influenza, szövődményeként halálos tüdőgyulladást vagy akár vérmérgezést is okozhat. Érdemes megjegyezni, hogy az influenzajárványok során elhunytak többségénél a pneumococcus felülfertőződés hozzájárul a tragikus kimenetelhez. A Streptococcus pneumoniae által kiváltott időskori tüdőgyulladás hazai statisztikák szerint 26-50 százalékban végződik halállal.

Az alapbetegségüknél fogva gyenge immunitású egyének hasonló okból kifolyólag veszélyeztetettek. Magas kockázattal járó betegcsoportok: primer vagy szekunder immunhiányban szenvedők, daganatos betegek és kemoterapiát kapók, autoimmun betegségük miatt immunszuppresszáns gyógyszert szedő betegek, cukorbetegek, léphiányosok, szervátültetettek, rossz szociális körülmények között zsúfoltan együtt élők, táplálkozási hiányállapotoktól szenvedők.

A pneumococcus-fertőzés, amely komoly veszélyt jelenthet, sürgős orvosi beavatkozást igényel. Az alábbi tünetek megjelenésekor elengedhetetlen, hogy azonnal orvosi segítséget kérj, akár a sürgősségi osztályon, akár a mentők hívásával:

A pneumococcus-fertőzés kezelése során az antibiotikumok játsszák a főszerepet. Az orvos a betegség lefolyását és a fertőzés által érintett szervet figyelembe véve dönt a megfelelő gyógyszerformáról, amely lehet szájon át szedhető, vagy szükség esetén injekciós vagy infúziós megoldás. Fontos, hogy az antibiotikum kiválasztásakor figyeljenek arra, hogy bizonyos típusok hatékonyabbak például középfülgyulladás vagy tüdőgyulladás kezelésében, míg bakteriális agyhártyagyulladás esetén olyan gyógyszerre van szükség, amely képes eljutni a központi idegrendszerbe, és ott elegendő, a baktériumok számára halálos szérumszintet biztosítani. Emellett létezik olyan antibiotikum is, amelyet elegendő naponta egyszer bevenni, és rövid, mindössze három napos kezelést követően is tartós hatást gyakorolhat a szervezetre.

Az antibiotikumterápia bizonyos helyzetekben nem nyújt megfelelő megoldást. A baktériumok, köztük a pneumococcus esetében is, egyre inkább ellenállóvá válnak az antibiotikumokkal szemben, ami jelentősen csökkenti a rendelkezésre álló hatékony gyógyszerek számát. Minden egyes antibiotikumkezelés során a baktériumok között válogatás történik: azok a mikroorganizmusok maradnak életben, amelyek képesek ellenállni az alkalmazott gyógyszerek hatásának. Ezért minden indokolatlan antibiotikumhasználat hozzájárul a rezisztencia kialakulásához, és ezzel egy újabb lépést jelent a problémás baktériumok terjedésének támogatásában.

Egy másik lényeges szempont a pneumococcus baktériumok invazív típusainak előfordulása, amelyek jelentősen magasabb eséllyel idéznek elő véráramfertőzést és központi idegrendszeri megbetegedéseket. Ezekben a helyzetekben a betegség lefolyása olyan gyorsan zajlik, hogy gyakran nem marad idő az állapot felismerésére, a beteg kórházi ellátására és a gyógyszerek hatásának megindítására.

A védőoltás az a kulcsfontosságú eszköz, amely segíthet mérsékelni a kórokozók elterjedését és csökkenteni az invazív pneumococcus-fertőzések számát, amelyek akár halálos kimenetelt is eredményezhetnek. Az immunrendszer különböző életkorokban mutatott sajátosságaihoz igazodva kétféle pneumococcus elleni vakcina áll rendelkezésünkre.

Poliszacharid védőoltás (PPV) - Ezen védőoltás az egyszerűbb, olcsóbb változat, ami a 23 leggyakoribb és kiemelkedően veszélyes törzsek antigénjeit tartalmazza, ugyanakkor az általa kiváltott immunválasz kevésbé erőteljes. A pneumococcus baktérium poliszacharid típusú tokját az immunrendszer 2-5 éves életkor alatt - éretlensége folytán - nehezen érzékeli. Így a pusztán poliszacharidot tartalmazó oltóanyagok emiatt csak ezen korcsoport felett váltanak ki megfelelő immunválaszt, azonban nagyobb gyerekeknél és felnőtteknél is gyengébb, illetve rövidebb időtartamú (3-5 év).

Konjugált vakcinák (PCV) - A konjugálás (kötés, kapcsolás) azt jelenti, hogy a baktériumtok poliszacharid anyagát fehérjéhez kapcsolják, együtt juttatva őket a szervezetbe. A fehérjékre már egy kisded immunrendszere is jó hatékonysággal válaszol, és felnőtteknél is erőteljesebb az immunválasz, ami akár évtizedekig is fennállhat. Ezek az oltóanyagok lehetőséget adtak arra, hogy a különösen veszélyeztetett 2-5 év alatti korcosportba tartozó, éretlen immunitású gyermekek is részesülhessenek a vakcina által biztosított védőhatásban. A konjugált vakcinák ugyanakkor kevesebb pnaumococcus-típust fednek le: a régebbi 7 illetve 13 típus ellen védő készítmények már nincsenek forgalomban, napjainkban a 15 és 20

A gyermekek számára 2014-ben a kötelező oltási rend része lett a pneumococus elleni védőoltás.

Felnőttek esetében a pneumococcus elleni védőoltás ajánlott a következő helyzetekben:

Lázas állapotban nem ajánlott az oltás beadása, azonban a láz megszűnte után már bátran kérhetjük azt.