A magyar mangalica sorsa egy spanyol sonkamesternek köszönhető, aki hősiesen lépett fel a fajtája megmentéséért, ezzel megakadályozva a kihalását.

A mangalica neve szinte minden magyar fülében ismerősen cseng: ha csak meghallja, biztosan egyetértene, hogy igen, ez az a gyapjas malac, amely Magyarország szívéből származik. A mangalica olyan, mint a szürkemarha – valamiért sokkal vonzóbbnak tűnik, mint a közönséges sertés. Azonban ez a helyzet nem volt mindig ilyen rózsás; a rendszerváltás időszakában a fajta majdnem teljesen eltűnt, és sokan szégyellték, hogy a mangalica létezik.

Az, hogy végül mégis fennmaradt, érdekes módon főleg egy Juan Vicente Olmos nevű spanyol vállalkozónak köszönheti, akinek a családja már több mint 125 éve készíti Spanyolország legjobb minőségű sonkáit. A sonkamester 1991-ben talált rá a magyar mangalicára, ennek a találkozásnak pedig nemcsak az lett az eredménye, hogy az állat húsából kezdték el készíteni a világ egyik legjobb mangalicasonkáját, hanem az is, hogy a mangalicatenyésztés új lendületet kapott.

De hogyan zajlott le mindez? Ezt a kérdést járta körül legújabb riportjában a Deutsche Welle, amely Spanyolország Kasztília régiójában készült.