A leglassabb kerékpáros is hat napot megelőzött a Peugeot-jával szemben.

A Peugeot Type 3 lett az első benzinmotoros jármű, amely ekkora távolságot tett meg, bemutatva tartósságát.

Armand Peugeot 1891-ben nem kisebb ötlettel állt elő, mint hogy benevezi legújabb modelljét, a Peugeot Type 3-at a legendás Paris-Brest-Paris kerékpárversenyre. Azaz négykerekűvel - quadriciklivel, ahogy akkoriban nevezték - indult a drótszamarak között. A Paris-Brest-Paris (röviden PBP) nem akármilyen próbatétel volt. A Le Petit Journal nevű párizsi újság szervezte, és rögtön az első kiírásban 1200 kilométeres távot jelöltek ki. Akkortájt már az indulás is hőstettnek számított.

Az 1891-es rajtnál 207 bringás és a Peugeot Type 3 vágott neki az útnak. Mindenki vitte magával a ruháit, élelmét, szerszámait. Charles Terront, a Michelin színeiben induló francia lett a győztes, méghozzá 71 óra és 22 perc alatt. A győzelmet nemcsak teljesítményének, hanem ravaszságának is köszönheti. Amíg ugyanis ellenfele békésen aludt, ő kikerülte a rivális szállodáját, nehogy az észrevegye és utána eredjen. A győzelem másik záloga a Michelin levegővel töltött, könnyen javítható gumiabroncsa volt, amely előnyt jelentett az akkoriban használt tömörgumis abroncsokkal szemben.

Mi is történt a Peugeot-val? Nos, Armand Peugeot nem saját kezébe vette a volánt, hanem mérnökét, Louis Rigoulot-t és művezetőjét, Auguste Doriot-t bízta meg a kihívás teljesítésével. Ez a verseny kulcsfontosságú volt a Peugeot számára, hiszen addig a legnagyobb távolság, amit egy autó egyhuzamban teljesített, mindössze a versenytáv harmadának felelt meg, azaz 400 kilométer. Így ez egy remek lehetőség volt a Peugeot számára, hogy bizonyítsa járműveinek tartósságát és megbízhatóságát. A Peugeot Type 3 igazából egy kétüléses, Daimler-motoros "quadricikli" volt, amely a hivatalos specifikációk szerint 2-2,5 lóerőt tudott mozgósítani, és akár 18 km/h sebességre is képes volt – persze, ha a szél is kedvezett. Más szavakkal, a mai kerékpárosok nagy része könnyedén lehagyhatta volna!

A lelkes páros azonban lelkesen nekivágott a kihívásnak. Az első nap során 200 kilométert teljesítettek, míg a következő napon 160 kilométert tekertek le. Aztán jött a balszerencse: egy kis falu közelében eltörött egy fogaskerék, ami miatt a két férfi kénytelen volt a helyi kovács és cipész segítségét kérni, valamint más mesterektől is szerszámokat kunyerálni. A szorgalmas helyiek készséggel segítettek, de a javítás így is 24 órát vett igénybe – ami egy kerékpárversenyen körülbelül olyan, mintha maraton közben két nap pihenőt tartanánk.

Amikor végre megérkeztek Brestbe, a helyi Peugeot biciklikereskedő szívélyesen fogadta őket. Ekkor azonban Terron már régen átlépte a célvonalat Párizsban, pezsgőt bontva ünnepelte a győzelmét, és valószínűleg már a fáradalmait is kipihente. Doriot és Rigoulot viszont elszántan folytatták az utat, és hat nappal az utolsó, 99. helyezett bringás után gördültek be a francia főváros szívébe.

A közönség persze szívből nevetett a helyzeten, de ha alaposabban megvizsgáljuk, a kis Peugeot teljesítménye mégis lenyűgöző. Ez volt az első alkalom, amikor egy benzinmotoros autó ilyen hatalmas távolságot tudott megtenni. A Type 3 végül összesen 2045 kilométert futott, mielőtt gazdája birtokába került.