Szekeres Adrien és férje különleges mérföldkőhöz érkeztek, hiszen már 54 éve osztják meg életüket egymással. E jeles alkalommal szeretetteljes emlékek és együtt töltött pillanatok sokasága kíséri őket, miközben ünneplik a szeretet és elköteleződés erejét.
Szekeres Adrien a napokban szerelmes képet posztolt a közösségi oldalára. A zenész férjével, Kiss Gáborral összebújva mosolyognak a kamerába, miközben a hátuk mögött ragyog a tenger.
A bejegyzéshez frappáns szöveget is írt, a kettő együtt pedig felrobbantotta az oldalát. Több ezer lájk és hozzászólás érkezett a romantikus fotó alá. "Ma van a 27. házassági évfordulónk. Szerintem azoknál, akik együtt is dolgoznak, duplán számíthatók az évek. Ahhoz képest viszont egész jól nézünk ki" - írta az énekesnő, aki így tulajdonképpen 54. házassági évfordulóját ünnepelte.
Szekeres Adrien elárasztva érezhette magát a gratulációk özönétől, amelyekhez rengetegen hozzászóltak a legutóbbi bejegyzéséhez. Különösen sokan hangsúlyozták, hogy az ő kapcsolatuk egy igazi ritkaság a mai világban. "Mennyire szerethetőek vagytok... A harmónia szinte árad belőletek. A zene valódi örömforrás, kívánom, hogy sok boldogságot hozzon nektek!" - írta az egyik lelkes követő.
Akadt olyan is, aki a saját élményeit osztotta meg róluk. "A pesterzsébeti koncerten volt szerencsém látni önöket élőben. Különösen megható volt, ahogy a férje büszkén és szeretetteljes tekintettel figyelte önt a színpadon."
Néhány évvel ezelőtt Szekeres Adrien a Best magazinnak beszélt a kapcsolatukról, amelyet 'matricás' jelzővel illetett. Kiemelte, hogy erősen kötődnek egymáshoz, és bár nem gyakran töltenek külön időt, előfordult, hogy hetekig érezték a másik hiányát.
"Gábor zeneszerző és hangszerelő, a közös, illetve minden más munkájának a jó részét a házunkban kialakított stúdióban végzi, azonban pár hete rábíztak egy huszonhét dalból álló musical hangszerelését, ami óriási munka, és amit itthon határidőig nem tudott volna befejezni. Alkotni csak nyugalomban lehet. És ha ezt valaki megérti, az én vagyok.
Ezért a családunk úgy határozott, hogy Gábor átmenetileg vidékre költözik, míg én itthon maradok a lányokkal.
Ha itthon maradt volna, a mindennapi rutinja nem szakadt volna meg: hol vásárolni indult volna, hol pedig a faleveleket gereblyézte volna a kertben. Most viszont csak magára kell főznie, így hajnaltól késő estig dolgozhat. A távolság ellenére igyekszem gondoskodni róla; legutóbb, amikor hétvégén meglátogattam, szerdáig elegendő étel volt a hűtőben. Soha nem maradok sokáig, nem szeretném zavarni. Különben is, neki ez a helyzet nehezebb, hiszen mi itt vagyunk egymásnak a gyerekkel, és a kiskutyánk is velünk van. Ennyi év házasság után furcsa érzés, hogy a másiknak hiányzom.
