Az 1956-os forradalom egy olyan esemény, amely mély nyomot hagyott Magyarország történetében. Ez a forradalom a nép akaratának és bátorságának kifejeződése volt, amely során az emberek felléptek a politikai elnyomás és a szovjet befolyás ellen. Október

Gyilkos humor: A néphumor ironikus tükre a kommunista diktatúrának A kommunista diktatúra évei alatt a néphumor olyan sajátos formát öltött, amely a társadalmi feszültségek és elnyomás ellenére virágzott. A gyilkos humor eszközeivel a mindennapi emberek képesek voltak kifejezni elégedetlenségüket, félelmeiket és frusztrációikat. A tréfák, anekdoták és szójátékok révén a nép gyakran tudta kigúnyolni a hatalom visszásságait, miközben megőrizte identitását és szellemét. Ez a humor nem csupán szórakoztatott, hanem egyfajta ellenállási formát is képviselt. A politikai viccek és a szatíra segítségével a közösségek összekapcsolódtak, és közösen nevettek az őket elnyomó rendszer abszurditásán. A gyilkos humor tehát nem csupán a nevetés forrása volt, hanem a túlélés eszköze, amely lehetővé tette az emberek számára, hogy megőrizzék emberi méltóságukat egy elnyomó környezetben.

Az ötvenes-hatvanas évek sötét időszakaiban az emberek méltóságuk megőrzésében és a rendőrséggel való nyílt szembeszállásban nem sok reményben bízhattak, hiszen a hatóságokat egy kiterjedt spicli-hálózat támogatta. Mégis, a megfélemlített társadalom tagjai a Rákosi- és Kádár-korszak alatt képesek voltak arra, hogy titokban, csendes nevetéssel szembesüljenek elnyomóik, az elvtársak abszurditásával. Ezt persze csak óvatosan, kizárólag a legszűkebb családi és baráti körben tehették, hiszen a félelem árnyéka mindig ott lebegett felettük.