Cambridge-i Egyetem kutatói egy 130 éves irodalmi rejtélyt oldottak meg, és a megoldás kulcsa mindössze egyetlen szóban rejlett. Helló Magyar!

James Wade és Seb Falk, akik a Wade-dal kulcsfontosságú szóhibájának megfejtésével új megvilágításba helyezték a középkori legendát. Kép forrása: Courtesy of the Master and Fellows of Peterhouse / University of Cambridge

Több mint egy évszázadon keresztül megoldatlan rejtély maradt a tudományos közösség számára a titokzatos szöveg, de a cambridge-i kutatók most új fényt derítettek a rég elveszett Wade-ének titkaira. Megállapították, hogy a mű nem egy mitikus szörnyetegről szóló történet, hanem inkább egy izgalmas lovagi kaland, tele bátorsággal és hősiességgel.

A brit középkor mitikus világának egyik legelképesztőbb figurája Wade, a titokzatos harcos, akinek neve még Geoffrey Chaucer, a híres angol költő munkáiban is feltűnik. Wade történetében a hajó, a kard és apja, Hildebrand neve is gyakran említésre kerül, de meséje sokáig elveszettnek tűnt a történelem sűrű fátyla mögött. Hosszú időn át úgy vélték, hogy csupán a szájhagyomány őrizte meg emlékét, ám 1896-ban egy cambridge-i kéziratban napvilágot látott egy verssor, amelyet a kutatók Wade dalának tituláltak, újraélesztve ezzel a harcos legendáját.

A mindössze pár sorból álló töredék nem csupán a ritkaságával, hanem megfejthetetlen mivoltával is felkeltette a tudományos közösség figyelmét. Milyen rejtélyes jelentéssel bírhatnak a benne említett mágikus lények, és miért csupán egyetlen ember, Hildebrand, képes szembenézni velük? A válaszok hosszú, több mint egy évszázados várakozást követően sem érkeztek meg, mígnem egy apró, ám annál jelentősebb betűhiba mindent megfordított.

Az áttörést az jelentette, hogy két elkötelezett kutató, James Wade és Seb Falk felfedezte, hogy a kéziratban eddig hibásan értelmeztek egy kulcsfontosságú szót. A korábbi elemzések szerint a Wade-dal rejtélyes töredékében "tündérek" (angolul elves) szerepeltek, ami megerősítette azt a nézetet, hogy a történet mágikus lényekről és természetfeletti kalandokról szól. Azonban a kutatók történelmi felfedezésének köszönhetően kiderült: a szó valójában nem elves, hanem wolvys, vagyis farkasok.

A félreértés forrása valószínűleg egy középkori másoló figyelmetlensége volt: a kézírásban az "w" és "y" betűk könnyedén összekeverhetők, különösen a 12. századi latin-angol vegyes szövegek esetében. Így a "wolvys and addres" (farkasok és viperák) félreértelmeződött "elves and addres"-re (tündérek és kígyók), amit aztán több generációs kutató örökített meg. A különbség nem csupán nyelvtani finomság: ha farkasokról van szó, Wade kalandja inkább egy reális, testi fenyegetésekkel teli lovagi történetet sugall, míg a tündérek említése egy sokkal inkább mitikus, meseszerű univerzumban való barangolást sejtet. Ez az egyetlen eltérés elegendő volt ahhoz, hogy teljesen átformálják a legenda lényegét.

"Az elfek farkasokká változtatása hatalmas különbséget jelent. Ez a legendát a szörnyekről és óriásokról az emberi csatákra, lovagi rivalizálásokra helyezi át." - fogalmazott Dr. Seb Falk

Felfedezésüket a The Review of English Studies című rangos folyóiratban publikálták, és a Cambridge Egyetem honlapján is közzétették részletes elemzéssel együtt.

"Sok rendkívül bölcs gondolkodó már megpróbálta megfejteni a dal néhány sorának helyesírását, írásjeleit, szó szerinti fordítását, jelentését és kontextusát" - osztotta meg James Wade.

A kéziratot 1896-ban fedezte fel a cambridge-i irodalomtörténész M. R. James. Ő volt az első, aki publikálta a szöveget, és az "elves and addres" fordulatot tündérekre és kígyókra értelmezte, ekkor már ő maga is megjegyezte, hogy "nehéz szöveg, bizonytalan jelentéssel".

Az ő olvasatát azóta is sorra átvették a kutatók, többek közt azért, mert a középkori betűformák és az archaikus nyelv miatt sokáig senki sem mert határozottabb állítást tenni a helyes értelmezésről. Így vált a hibás olvasat tudományos alappá - egyetlen félreolvasott szó miatt. Az új értelmezés most nemcsak a Wade-ének természetét írja át, hanem visszamenőleg is felülírja azt, amit eddig a középkori brit lovagromantikáról gondoltak.